Halloweeni különrész

Sziasztok kedves olvasóink! Ahogy bejelentettük hoztunk egy Halloweeni külön részt aminek a másik felét olvashatjátok majd a 2. évadba. Csengével megelégedtünk evvel a munkával. Szerintünk jól sikerült és eléggé drasztikus is lett. Ha tetszett kérlek kommenteljetek,hogy tudjuk nektek is tetszett-e. 

Réka&Csenge, Csenge&Réka

  Egy évvel később

 Bethany

Nincs kedvem ehhez az egészhez. A Halloweent régen is hülyeségnek tartottam, de akkor még láttam egy kis értelmét. Sőt akkor még jó móka volt. Hülyeség volt, de vicces is. Ennyi idősen már semmi kedvem beöltözni boszorkánynak, zombinak, ápolónőnek, valamilyen állatnak vagy bárminek. Most leginkább otthon akarok maradni egyedül, és segíteni anyáéknak, vagy valami. Semmi kedvem nincs Cameronnál bohóckodni egy idióta Halloweeni bulin.
- Beth merre vagy?- szólt bele a telefonba Cameron dühösen.
- Meg mondtam, hogy nem megyek.
- Ne már Beth! Mikor fogsz végre valami szociális dolgot is csinálni? Nem élhetsz életed végéig bezárva szobádban!
- Cam, ez most nekem nem megy- mondtam.
- Miért?
- Mert....nagyon.... fáj a hasam- nyögtem ki. Azt nem mondhattam, hogy még mindig Ő jár az eszemben. Már majdnem 1 éve.
- Valóban?
- Igen- mondtam nem túl meggyőzően.
- Ez esetben gyere és nyisd ki végre az ajtót, mert idekint meg lehet fagyni- mondta Cameron.
Letettem a telefont és rohantam ajtót nyitni.
- Mondtam már, hogy gyűlöllek?
- Téged mindig olyan jó látni Beth- mosolygott Cameron, aki nem is vette figyelembe a beszólásomat.- Szóval minek öltözünk be idén Breaker kisasszony?- lépett be a szobámba. Persze, érezd magad otthon..
- Hmm, nem is tudom. Szerintem én Bethany Breakernek öltözöm- mondtam komoran.
- Humoros, humoros. Szóval?
- Nem akarok Cameron senkinek sem beöltözni, ez akkora hülyeség!
- Beth!
- Mi van?- sipákoltam.
- Öltözz!
- Nem megyek sehova! Most nem lesz az, hogy felkapsz és oda viszel ahova te akarsz!
- Hát igen, mert a lépcsőn tuti bevágnád a fejed..- elmélkedett.
- Cameron!
- Az én vagyok!
Leültem az ágyamra, majd betakaróztam jelezve, hogy igazán mehetne. De tényleg.
Cameron egy pillanatra elkomorodott, majd elmosolyodott és beült mellém az ágyba.
- Miért nem hagyod, hogy jól érezd magad?
- Nem tudom. Egyszerűen nem érzem azt, hogy jól akarom érezni magam.
- És mi lenne ha csak megpróbálnád? Ha nem megy nem erőltetjük.
- Jó. De csak mert te kértél rá- bólintottam.
Felöltöztem fehérbe, majd már Cameron kocsijában is voltam. Hihetetlen mennyire akaratos...
- Nos a többiek úgy kilenc körül jönnek- lépett be a házba Cameron.
Már minden fel volt díszítve, mondhatni, szalonképes volt a ház.
Amióta leérettségiztünk és Cameron különköltözött, azóta az ő háza lett a bulik központja.
Én meg.. ülök az egyetemen és várom a csodát, hogy ügyvéd legyek. Ami nem biztos, hogy megtörténik.
Justinnal és Alivel fogalmam sincs mi van, amióta az egyetemen vagyok és elköltöztem nem beszélek velük.
Katetel fogalmam sincs mi van azóta, mióta szüleivel Britanniába költözött.
Savanna elvileg elvonón van ugyanis irdatlan mennyiségű drog került a szervezetébe ez alatt az 1 év alatt.
Kilenckor már tényleg jelentős tömeg volt a házban, ami annyira nekem nem tetszett, de nem baj. Volt vagy nyolc Drakula, tizenkét boszorkány, tudjátok.. csak a szokásos.
Aztán amikor Cameron már nem igen figyelt rám, felkaptam a kabátomat felmentem a szobájába és kiültem az erkélyre.
Csend volt, ami kellően megnyugtatott sőt még az idő sem volt túl hideg.
Alicia jelent meg az ajtóban.

 Alicia

 -Kicsim készen vagy már?-jött be a szobámba Justin.
-Nem tudom mibe menjek a partira.-csóváltam fejem.
-Halloween van. Valami fekete szexy ruhát.-húzott magához közel.
-Nagyon vicces. Inkább menj te is öltözni és kezdj valamit a hajaddal.-vigyorogtam rá majd kitessékeltem a szobából. Mivel ismét elérkezett Halloween ezért szokás szerint Cameronnál bulit rendezünk. Már három éve mindig itt gyűlünk össze. De ez most más lesz. Nem lesz itt Nash. Bevallom minden nap gondolok rá. Hiányzik. Még ha nem is voltunk olyan jóban. Viszont,még mindig ki kell derítenünk ki Q. De most kivételesen egy éjszakára elfelejtek mindent és a "barátaimmal" ünneplem ezt az ünnepet. A gardróbomat körül belül kilencszer túrtam át. Reménytelenül néztem a tükör képemet. Ha nem lesz mibe mennem az nagyon gáz lesz. Szóval igyekeztem nem evvel foglalkozni. Lefürödtem kivasaltam hajamat és felkentem a mindenkori sminkemet. Újra a tükörképemet bámultam. Aztán bevillant valami. Nagyon nagyon kicsi koromban mikor anyuval pakoltuk a ruháit elrakott nekem egyet. Benyúltam ágyam alá és elővettem egy dobozt. Előhúztam egy gyönyörű fekete ruhát aminek a mell részénél tele van kristállyal. Gyorsan felkaptam magamra majd lerohantam Justinhoz.
-Amikor a szexi fekete ruhát mondtam nem erre számítottam.-harapta meg száját.
-Talán rossz?-kerekedett ki a szemem.
-Ellenkezőleg.-húzott magához majd fülembe suttogott. De még jobban tetszene ha a földön landolna.
-Hülye.-nevettem fel majd megpusziltam. Menjünk jó?-mosolyogtam rá.
-Jó.-mosolyodott el. 20 perc alatt már Cameron házánál is voltunk.
-Sziasztok. Jól néztek ki.-nyitotta ki vigyorogva az ajtót. A többiek már itt vannak. Megnyugodtam,hogy nem csak én viselek ilyen ruhát. Köszöntem mindenkinek aztán körbe pillantottam.
-Breaker?-néztem Derekre.
-Már vagy 20 perce fent van az erkélyen és levegőzik.
-Mindjárt jövök.-bólintottam. Felmentem és egyenesen Cameron szabályába vettem az irányt hisz ott az egyetlen erkély. Bethany egy széken ült és nézte a csillagokat. Megköszörültem torkomat.

 Bethany

-Bethany.
-Hm?- fordultam felé.
-Leülhetek?
Bólintottam.
-Hogy hogy nem a többiekkel ünnepelsz?- kérdeztem.
-Érdekelt,hogy jól vagy-e. Szóval,minden rendben?
-Nem Ali semmi nincs rendben. Mióta elment nem találom a helyemet. Állandóan ő jár a fejemben. És tudom,tudom,hogy nem lett öngyilkos. Tudom,hogy megölték. És azt is tudom,hogy Q volt. Meg kell találnom Alicia. Igaza volt. Nem öngyilkos lett. Túl erős ő ahhoz.
-Segítek neked. Mikor láttam a holt testet tudod,nekem olyan érzésem volt mintha nem Nash lenne. És az lehetetlen. Tudom,hogy nem öngyilkos volt és csak a rendőrség akarta ennyivel letudni.
-Kérsz?- nyújtotta felém az egyik cigit, ami a kezében volt. Kis gondolkozás után kikaptam a kezéből, majd rágyújtottam.
-Mit teszel ha téged akar?-néztem rá.
-Feladom. Megszerzi amit akar.Megszerezte Nasht. Idők kérdése és én jövök- mondtam. Ali maga elé bámult. Talán egy pillanatig végig futott az agyán, hogy mi lesz, ha nem leszek. Kezdhet megbarátkozni a gondolattal. Ali engem figyelt, majd megölelt. Viszonoztam. Amin még én is meglepődtem.
Egy ismeretlen csaj rohant fel az emeletre.
- Mit akarsz? -mordultam rá, majd kifújtam a füstöt a számból.
- Gondoltam igazán lejöhetnétek. Öhm... a fiúk.. hát egy kicsit elszabadult a pokol- makogott a lány.
- Miért van az, ha mi nem vagyunk ott ezek a vadbarmok egyből azt hiszik övék a világ?- állt fel idegesen Parker, majd karon ragadott.
- Pasik- rántottam vállat mire ő egyetértően bólintott.
Mikor leértünk tényleg a feje tetején állt a világ, Cameron és Justin az asztalon állva őrjöngtek a többek pedig vagy vihogtak vagy pedig lányból voltak és olvadoztak..
- Bethany, Alicia! Titeket vártunk!- üvöltötte Cameron, majd összeröhögött Justinnal.
Mivel a tömeg akkora volt nem tudtunk a lépcsőnél tovább menni, így innen kellett valamit tennünk.
- Justin, Cameron azonnal takarodjatok le az asztalról!- kiabáltam, de semmi értelme nem volt. Mintha meg sem hallották volna.
A házban felcsendült az LMFAO ősrégi száma az I'm Sexy And I Know It, amitől a fiúk egyből bepörögtek.
Ali elkerekedett szemmel bámulta a két fiút, akik úgy viselkedtek, mintha a Magic Mikeból léptek volna ki.
- Látod Beth, ők nem a szalagavatón élik ki magukat, hanem itt- röhögött Ali.
- Nem mintha mi olyan jól éreztük volna magunkat- vágtam fancsali képet.- Különben sem vicces. Messziről látszik, hogy már nem keveset ittak.
- Mondja az a kis szent aki az előbb gyújtott rá az erkélyen.
- Egyszeri alkalom volt!
- Én is ezt mondtam az elején- vigyorgott Ali.
- Ja, csak én be is tartom.
- Meglátjuk Breaker!- kacsintott.
Eközben Cameron és Justin nyakon öntötték egymást Whiskeyvel a tömeg pedig még jobban beindult.

 Alicia

 -Bethany.-mondtam halkan.
-Hm?-fordult hátra. Mintha meglepődött volna.
-Leülhetek?-biccentettem a másik székre. Csak egy aprót bólintott.
-Hogy hogy nem a többiekkel ünnepelsz?-nézett rám savanyú mosollyal.
-Érdekelt,hogy jól vagy-e. Szóval,minden rendben?-fürkésztem.
-Nem Ali semmi nincs rendben. Mióta elment nem találom a helyemet. Állandóan ő jár a fejemben. És tudom,tudom,hogy nem lett öngyilkos. Tudom,hogy megölték. És azt is tudom,hogy Q volt. Meg kell találnom Alicia. Igaza volt. Nem öngyilkos lett. Túl erős ő ahhoz.
-Segítek neked. Mikor láttam a holt testet tudod,nekem olyan érzésem volt mintha nem Nash lenne. És az lehetetlen. Tudom,hogy nem öngyilkos volt és csak a rendőrség akarta ennyivel letudni. Nem válaszolt. Helyette a kezeit nézte ahogy remeg. Kutatni kezdtem táskámban majd elővettem két szál cigit.
-Kérsz?-nyújtottam felé. Óvatosan rám pillantott. Láttam az arcán azt a mérhetetlenül nagy gondolkodás. Végül elvette és rágyujtott. Tudom,hogy megfogja nyugtatni. A csendet én törtem meg.
-Mit teszel ha téged akar?-néztem rá.
-Feladom. Megszerzi amit akar.Megszerezte Nasht. Idők kérdése és én jövök. Bele gondolni is rossz volt. Magamon is meglepődtem de megöleltem. Rögtön visszaölelt. Hiába nem szeretjük egymást,de az a minimális aggódás mindig megvolt bennünk és ez nem fog elmúlni.  Egy ismeretlen csaj rohant fel az emeletre.
-Mit akarsz?-mordult rá Bethany.
-Gondoltam igazán lejöhetnétek. A fiúk..hogy is mondjam. Egy kicsit elszabadult a pokol.-dadogta a lány.
-Miért van az,hogy ha mi nem vagyunk ott ezek a vadbarmok azt hiszik,hogy övék a világ?-morogtam idegesen. Megragadtam Bethany karját és magam után húztam.
-Pasik.-mondta mire egyetértően bólimtottam. A látvány egészen érdekes volt. Justin és Cameron az asztalon állva örjöngtek és táncoltak. A társaságnak az egyik fele röhögött rajtuk a másik pedig éppenséggel csorgatta a nyálát a két fiúért. Mikor leértünk tényleg a feje tetején állt a világ, Cameron és Justin az asztalon állva őrjöngtek a többek pedig vagy vihogtak vagy pedig lányból voltak és olvadoztak..
- Bethany, Alicia! Titeket vártunk!- üvöltötte Cameron, majd összeröhögött Justinnal. A tömeg akkora volt,hogy nem tudtunk volna odajutni ezért innen kellett valami tennünk.
- Justin, Cameron azonnal takarodjatok le az asztalról!- kiabálta Bethany. A fiúk mintha meg sem hallották volna tovább csinálták a műsort.
A házban felcsendült az LMFAO ősrégi száma az I'm Sexy And I Know It, amitől a fiúk egyből bepörögtek. Kikerekedett szemekkel bámultam rájuk. Úgy viselkedtek mintha a Magic Mike profi sztárjai lennének.
- Látod Beth, ők nem a szalagavatón élik ki magukat, hanem itt- röhögtem fel.
- Nem mintha mi olyan jól éreztük volna magunkat- vágott fancsali képet. Különben sem vicces. Messziről látszik, hogy már nem keveset ittak.
- Mondja az a kis szent aki az előbb gyújtott rá az erkélyen.
- Egyszeri alkalom volt!
- Én is ezt mondtam az elején- vigyorogtam rá.
- Ja, csak én be is tartom.
- Meglátjuk Breaker!- kacsintottam.
Eközben Cameron és Justin nyakon öntötték egymást Whiskeyvel a tömeg pedig még jobban beindult. Komolyan ha kijózanodnak megölöm mind a kettőt. 

Bethany

Aztán a tömeget egy sikoly szelte át. A zene leállt mindenki ledermedten bámult az emelet felé.
Ali és én eszeveszetten rohantunk fel az emeletre.
Hazel feküdt a földön és sírt.
- Mi történt?- kérdezte Ali én pedig a szekrényre mutattam. A húga, Emily volt a szekrényben felakasztva egy fogasra. Meghalt. - Úristen- kapta a szája elé a kezét Ali.
Mind a ketten ledermedten álltunk ott, mint a cövek és csak bámultunk magunk elé. A szekrény oldalán volt egy üzenet is.
Vegyük komolyabban a dolgokat. -Q. 
Hazel egy mély levegőt vett, majd feltápászkodott a földről és rohanni kezdett le a lépcsőn, én pedig után. 
- Mocskos gyilkos!- üvöltötte Hazel miközben Cameronra mutatott.
- Mi a franc bajod van?- értetlenkedett Cameron.
- Megölted a húgomat! Egész eddig üzengettél mint Q mind a kettőnknek! Most pedig megölted!
- Mi? Nem! Nem öltem meg senkit!
- És még hazudsz is! Valaki hívja a rendőrséget!
- Senki nem hív senkit!- kiáltottam el magam mire minden szempár rám szegeződött. - Öhm... hali. Vitatkozzatok csak tovább én inkább..khm... elmegyek- lépkedtem inkább visszafele a lépcsőn, majd felrohantam Alihez.
- Hazel is kapott üziket!
- Mi?
- Q!
- Mi?
- Hazel is kap üzeneteket Q-tól!
- Úristen!- sipákolt Ali.

Alicia

A tömeget egy sikoly szelte át. A zene leállt mindenki ledermedten bámult az emelet felé. Bethanyval amilyen gyorsan csak tudtunk felrohantunk.
Hazel feküdt a földön és sírt.
- Mi történt?- kérdeztem. Hazel nem válaszolt. Bethanyra néztem aki a szekrény felé mutatott.  A húga, Emily volt a szekrényben felakasztva egy fogasra. Meghalt.
-Atya úr isten.-kaptam a szám elé kezemet.
Mind a ketten ledermedten álltunk ott, mint a cövek és csak bámultunk magunk elé. A szekrény oldalán volt egy üzenet is. Vegyük komolyabbra a dolgokat.~Q
Ha  Hazel hugával ezt merte tenni. Mit tesz majd a mi családunkkal? Vagy inkább Bethany családjával.
Hazel egy mély levegőt vett, majd feltápászkodott a földről és rohanni kezdett le a lépcsőn. Bethany azonnal utána rohant. Nem tudtam mit tegyek. A levelet szorongattam. Megmozdulni se bírtam. A látvány egyszerűen szörnyű volt. Hogy képes valaki egy kislányt megölni ilyen módon. Rengeteg szörnyű dolgot láttam. De ez volt a legrosszabb. Ez nem állapot. Tenni kell valamit mielőtt mi is így végeznénk.  Hallottam ahogy Bethany rohan vissza.
- Hazel is kapott üziket!
- Mi van?-értetlenkedtem.
- Q!
- Hogy mi van?-kerekedett ki a szemem.
- Hazel is kap üzeneteket Q-tól!
- Úristen!-kiáltottam fel.

Folytatás a 2.évadban ...