12.fejezet - Sosem fogja már abbahagyni

 Bethany

Nem felejtettél el valamit? Segítek: N.G. - Q
Mégis mi az istent felejthettem el? N.G.? Q ha segíteni akarsz ne holmi betűkkel dobálózz nekem. Különben is reggel 7 óra van. Ilyenkor még képtelen vagyok gondolkozni. Majd két óra múlva talán. Addig alszok.
Én törném a fejemet a helyedben. Mi van ha sürgős? - Q
- Nem tudna egyszer békén hagyni?-motyogtam.
- Kopp kopp-lépett be apa a szobába.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Talán megmaradok.
- Mármint odabent hogy vagy.
- Még nem egészen tudom eldönteni. Néha rosszabb. Van amikor pár órára el tudom felejteni őt.
- Tudom, hogy nehéz. De próbáld meg túltenni magad rajta.
- Ez nem megy egyről kettőre.
- Bethany. Tudom.
- Akkor ne kényszeríts rá.
- Jól van. Ha bármi kellene...
- Szólok-fejeztem be a mondatát, ő pedig biccentett, majd kiment.
Fél óra és ott vagyok. Beszélnünk kell!- Alicia
- Ez nem fél óra volt-motyogtam, mikor megérkezett Alicia.
- Tudom. Legközelebb kések.
- Nem azért mondtam.
- Kezd elegem lenni Q-ból és a hülyeségeiből!
- Nekem mondod? 
- Mit felejtettél el?
- Ha tudnám nem felejtettem volna el!-csattantam fel.
- N.G, N.G, N.G..-mormogta maga elé közben pedig körbe körbe járkált.
- Alicia ha ezt most nem fejezed be én fogok megszédülni helyetted!
- Neked van ötleted?
- Nincs.
- Mi van ha a "G" Gerett akar lenni?
- És akkor mi az "N"?
- Nem? Nem Gerett?
- Nem hinném-ráztam meg a fejem.
Pár óra gondolkozás után végül felszólalok: - Nem hiszem el, hogy ennyire hülyék vagyunk!-csaptam a homlokomra.
- A magad nevében beszélj!
- Egész végig itt volt előttünk a válasz! Az N.G. egy monogram! Jézusom ezen kellett ennyit gondolkozni!
- Tehát nincs köze Geretthez.
- Kinek van N.G monogramja?
- Nash...
- Pontosan-biccentettem.- Van valami Gerettnél ami az enyém. Lehet, hogy van köze Nashhez.
- Honnan tudod?
- Jack mondta.
- Bethany. El kell mennünk Dr.Willsonhoz.
- Én nem megyek oda önszántamból ahhoz az elmebeteghez!
- De igen is eljössz!
- Nem én!-makacsoltam meg magam.
- Bethany Breaker! Azonnal emeld fel a seggedet arról az ágyról vagy nem állok jót magamért.
- Egy ne piszkáld a fenekemet, kettő megyek-álltam fel az ágyról, majd magamra kaptam a pulcsimat aztán elköszöntem anyuéktól és beszálltam Al kocsijába.

A két okos ribanc egy kocsiban. Hát nem ironikus? - Q

Elmentünk Justinhoz és Cameronhoz akik szó nélkül velünk jöttek, majd egyenesen a Hoziiershez vettük az irányt. A környék szörnyebben nézett ki mint emlékeztem.
- Én nem megyek be! Megvárlak titeket kint!-szögeztem le magam az autó előtt.
- Dehogynem jössz!-csattant fel Cameron,majd úgy ahogy voltam a vállára kapott és becipelt a Hoziiersbe.
Beérve Cameron letett a földre, majd a recepcióhoz mentünk.
- Öhm, jó napot-köszöntem.
- Miben segíthetek?
- Meghan Willson vagyok.Gerett Willsonhoz jöttem.
- Rendben, egy pillanat. Fontos ügy?
- Igen. Eléggé.
- Bemehet.
- Khm, négyen vagyunk.
- Egy valaki bemehet önnel.
- Majd én- mondta Justin.- Frank Willson-kacsintott rá a recepciósra, aki majdnem hanyatt vágta magát a széken.
- Khm, Frank. Igazán jöhetnél már. Gerett vár ránk.
- Megyek. Öhm..
- Meghan- mordultam rá.
Beérve Gerett már türelmetlenül várt minket az elkerített helységben. Igazából hasonló volt mint egy börtönben. De itt nem volt üvegfal.
- Maguk meg mit keresnek itt?
- Hoztunk magának süteményt. Igazából a kocsiban maradt- mondta Justin..khm Frank.
- Breaker mit akar?
- Ki az a Breaker? Én nem ismerek semmilyen Breakert. Én Meghan Willson vagyok.
- Okos-morogta.- És maga ki?-nézett Justinra.
- Frank-motyogta.
- Mit keresnek itt?
- Magánál van valami, ami az enyém-mondtam.
- Nem értem.
- Ne akarja, hogy felvilágosítsam-fenyegettem meg.
- Odaadom. De aztán hagyjanak békén!
- Gyerünk Willson.
Elrohant a szobájába.
- Nem tartozom magának többé Miss Breaker- nyomta a kezembe a borítékot.
- Viszlát-álltam fel a kanapéról, majd Justin és én visszamentünk a váróba, ahol Cameronék vártak minket.
- Menjünk-mondta Ali.
- Oké-biccentettem.
- Frank ugye találkozunk még?-hüledezett a recepciós hölgy.
- Hát hogyne-kacsintott rá Justin.
- Khm.. Frank indulni kellene-ütögettem meg a vállát.
- Asszony nyugodjon meg! Estére hazaérünk!-nézett rám mérgesen Justin.- Ilyenek a féltékeny feleségek-súgta a recepciósnak.- A holnap estém szabad-mondta.
- Elég!-csaptam tarkón.
- Martha!-kapta felém a fejét.- Miket beszélek? Meghan drágám nyugodj meg-húzott magához.- Nehéz volt neki megszokni a másik feleségemet is-mutatott Alire.- Cecilia ide jönnél?-kérdezte Alitől.
- Hogyne- biccentett Ali. Alig bírta ki hogy ne röhögje el magát.
- Ő pedig itt a kicsi fiunk, Bob-mutatott Cameronra.
- Hali!-intett Cam.
- Maga szerint kire hasonlít inkább? Meghanre vagy Ceciliara?-kérdezte Justin.
- Kiköpött Meghan- motyogta elképedve Abbey. Ez volt a neve.
- Köszönöm-mondtam.
- Szeretne a harmadik lenni?-kacsintott Abbeyre Justin. Neki pedig nem kellett több. Leájult a székről.
- Tűnjünk innen!-morogtam.
- Micsoda tüzes vagy ma Meghan- mondta teljesen komolyan Justin.
- Fejezd be!-bokszoltam vállba. Alicia és Cameron pedig sírt a röhögéstől.
-Oké. Egy valami biztos. Ne házasodjatok össze!-röhögött Cameron, mikor beszálltunk a kocsiba .
-Megtudtad amit akartál?-kérdezte Alicia.
- Azt hiszem igen-biccentettem.
- Hé, vége van. Örülnöd kellene-fordult felém Cameron.
- Nem hinném, hogy ezzel bárminek is vége van-mondtam.
- Mire gondolsz?
- Hát öhm..
- Bethany!-fordult hátra dühösen Alicia.
- Nincs semmi, Cameron- mondtam.
- Oké-biccentett.
Aliék hazadobtak, aztán felrohantam a szobámba.
A borítékra a nevem volt ráírva. Nem mertek kibontani, de aztán győzött a kíváncsiságom és kinyitottam.
Vettem egy mély levegőt, majd felálltam az ágyról. Nem bírtam egy helyben maradni.
"Fogalmam sincs hogy kell kezdeni egy ilyen levelet. Vagy nem is tudom. 
Sok mindent kellene megbeszélnünk. Vagy kellett volna.
Tudom, nem sok jót gondolsz rólam. Ne is tagadd. Tisztáznom kell valamit.
Igen. Drogoztam. Drogozok. 
Igen. Miután szétmentünk összejöttem Savannával.
Igen. Volt, hogy találkoztam Hazellel. De nem azért amiért ti gondoljátok.
Az egy másik dolog. Talán valamikor elmondom.
Figyelj.
Nagyon szeretlek. Mindig is szerettelek.
A veled töltött percek mindig gyorsabban teltek. Én nem akartam, hogy vége legyen. 
Féltem megmondani neked. Azt akartam, hogy neked jó legyen. Kettőnk közül mindig is te számítottál.
A szüleid.. ők ezt talán sosem fogják megérteni.
Annyira rászoktunk a szerelemre, mintha drog lenne. És nézd. Tényleg ez lett a vége.
Szeretném azt mondani, hogy találkozni fogunk még valaha. De nem ígérhetem meg.
Okos vagy. Meg fogod érteni. Minél előbb.
Jól vagyok. Már jól vagyok. Valahol máshol.
N.G, 12.07.
11.19."
Mondd miért hagytál egyedül ebben a világban? Miért nem mehettem utánad?

Alicia

Nem felejtettél el valamit a nagy hősies tetteden kívül?  Segítek: N.G ~Q

Mi a fenét jelenthet. Nem vagyok én látnok. N.G? Mit akarsz tőlem? Ha segíteni akarsz mondj konkrétat. Q. Fogalmam sincs mi lehet. Mikor hazaértem Savannától újabb SMS-em jött.

Én törném a helyedben a fejem. Mi van ha sürgős?-Q
Megtalállak véged.-morgok magamba idegesen.  Aztán eszembe jutott. Bethany. Írtam neki egy sms-t.
Fél óra múlva ott vagyok. Beszélnünk kell.~Al.
Felkaptam dzsekimet és már indultam is.
-Ez nem volt fél óra.-motyogta mikor beléptem szobájába.
-Igazad van legközelebb kések.-forgattam meg szememet.
-Nem ezért mondtam.
-Kezd elegem lenni Q hülyeségéből.
-Nekem mondod?
-Mit felejtettél el?-meredtem rá.
-Ha tudnám nem felejtettem volna el.-emelte meg hangját.
-N.G N.G N.G.-mormoltam magam elé.
-Alicia,ha ezt most nem fejezed be én fogok megszédülni helyetted.-nézett fel rám.
-Neked van ötleted?
-Nincs. Persze,hogy is ne lenne.
-Mi van ha G Gerett akar lenni?-morfondírozok.
-És akkor mi az N?
-Nem? Nem Gerett?-vigyorgok magamban.
-Nem hinném.-rázta fejét. Pár órája gondolkoztunk mikor Bethany hirtelen megszólal.
-Nem hiszem el,hogy ennyire hülyék vagyunk.-csapott homlokára.
-Beszélj a saját nevedben.-morogtam.
-Egész végig itt volt az orrunk előtt a válasz. Az N-G monogram. Jézusom ezen kellett ennyit gondolkodni.
-Tehát nincs köze Geretthez.-biccentettem.
-Kinek van N-G monogramja?
-Nash...-mondom halkan.
-Pontosan. Van valami Gerettnél ami az enyém. Lehet köze van Nashhez.
-Honnan tudod?
-Jack mondta.
-Bethany el kell mennünk Dr. Willsonhoz.-nézek rá.
- Én nem megyek oda önszántamból ahhoz az elmebeteghez!
- De igen is eljössz!
- Nem én!-makacsolta meg magát.
- Bethany Breaker! Azonnal emeld fel a seggedet arról az ágyról vagy nem állok jót magamért.-emeltem fel hangom.
- Egy ne piszkáld a fenekemet, kettő megyek-állt fel az ágyról. Elköszöntünk Beth szüleitől és beszálltunk autómba. Egyszerre rezzent meg telefonunk.
A két okos ribanc egy kocsiban. Hát nem ironikus?~Q
- Kinyírlak.-morgok magamban és rálépek a gázra.
Elmentünk Justinhoz és Cameronhoz akik szó nélkül beszálltak az autóba és velünk jöttek.
- Én nem megyek be! Megvárlak titeket kint!-állt meg Bethany az ajtóm előtt.
- Dehogynem jössz!-csattant fel Cameron,majd úgy ahogy volt a vállára kapta és becipelte a Hoziiersbe. Beérve Cameron letette a földre majd a recepcióhoz mentünk.
- Öhm, jó napot-köszönt Beth.
- Miben segíthetek?
- Meghan Willson vagyok.Gerett Willsonhoz jöttem.-válaszolta.
- Rendben, egy pillanat. Fontos ügy?
- Igen. Eléggé.
- Bemehet.
- Khm, négyen vagyunk.
- Egy valaki bemehet önnel.
- Majd én- mondta Justin.- Frank Willson-kacsintott rá a recepciósra, aki majdnem hanyatt vágta magát a széken. Aha szóval másból is ilyen érzéseket vált ki. Ne akarja a nyanya,hogy nekimenjek mert akkor szegénynek vége. Justin még egy kicsit szórakozott a nővel aztán bementek Geretthez.
-Amúgy mire kellett a kamera?-nézett rám Cameron.
-Fel kellett vennem ahogy Gerett bántalmazza Bethanyt. Különben nem hittek volna nekem.
-Ügyes.-biccentett mosolyogva. Mikor kijöttek a többiek kicsit káosz lett.
- Frank ugye találkozunk még?-hüledezett a recepciós hölgy. Nekem meg kedvem támadt volna felpofozni.
- Hát hogyne-kacsintott rá Justin.
- Khm.. Frank indulni kellene-ütögette meg a vállát Bethany.
- Asszony nyugodjon meg! Estére hazaérünk!-nézett rá mérgesen Justin.- Ilyenek a féltékeny feleségek-súgta a recepciósnak.- A holnap estém szabad-mondta.
- Elég!-csapta tarkón.
- Martha!-kapta felé a fejét.- Miket beszélek? Meghan drágám nyugodj meg-húzta  magához.- Nehéz volt neki megszokni a másik feleségemet is-mutatott. Rám
.- Cecilia ide jönnél?-kérdezte tőlem. Mi ez a név. Baszódj meg ember.-röhögtem magamban.
- Hogyne- biccentettem.
- Ő pedig itt a kicsi fiunk, Bob-mutatott Cameronra.
- Hali!-intett Cam.
- Maga szerint kire hasonlít inkább? Meghanre vagy Ceciliara?-kérdezte Justin.
- Kiköpött Meghan- motyogta elképedve Abbey. Ez volt a neve.
- Köszönöm-mondta Bethany.
- Szeretne a harmadik lenni?-kacsintott Abbeyre Justin. Neki pedig nem kellett több. Leájult a székről.
- Tűnjünk innen!-morogta Bethany. Akarom mondani Meghan.
- Micsoda tüzes vagy ma Meghan- mondta teljesen komolyan Justin.
- Fejezd be!-bokszoltam vállba.
-Oké. Egy valami biztos. Ne házasodjatok össze.-röhögte el magát újra Cameron a kocsiban.
-Megtudtad amit akartál?-néztem Bethanyre a vissza pillantóból.

*este*

-Hé zavart,hogy flörtöltem a csajjal?-néz rám Justin.
-Valószínű egy 30 éves nő fog zavarni.-forgatom szemem. De ja belül fájt.-gondoltam magamban.
-Pedig nagyon úgy néztél ki mint aki helyben megtudná ölni.
-Úgy volt,hogy barátok vagyunk nem?-nézek fel rá. Nem szabad ilyen közel lennem hozzá. Baj lesz ebből.
-Szerinted köztünk lehet barátság?-fogja meg derekamat.
-Azt próbáljuk nem?-vitatkozom vele.
-De. Jól mondod. Próbáljuk. És nekem nem megy. Neked? Neked Ali megy?
-Tudod jól mit érzek. Tudod jól mit váltasz ki belőlem. De nem akarom neked hagyni.
-Megváltoztam. Tudod jól. Mindig együtt vagyunk Al. Ha annyira utálnál nem lennék most se itt.
-Tudod jól,hogy nem utállak. Azt is,hogy szeretlek,de.-nem tudtam befejezni mert ajkát enyémre tapasztotta. Picsába,hogy hagyom magam neki. Mindig emiatt van a baj. Ez okozza a vesztemet.

Justin

 Biztos, hogy jó embert választottál?

A szerencsétlenebbik már egy ideje a víz alatt lubickol otthon. - Q

- El kell mennem. Nemsokára jövök-mondtam anyának, majd az ajtó felé indultam.

- Justin Drew Bieber! Azonnal mondd el hova mész!-kiáltott rám anya.

- Azt mondtam nemsokára jövök. Szia-nyitottam ki az ajtót, majd be is vágtam magam mögött.

Amint kiértem a házból felhívtam Beth szüleit. Teljesen biztos voltam benne, hogy baj van. Q nem téved.

- Szia Justin-szólalt bele a telefonba Elizabeth.

- Otthon vannak?-kérdeztem köszönés nélkül.

- Jelenleg nem. Miért?

- Azt hiszem van valami a lányukkal. Jobb lesz, ha hazajönnek.

- Rendben Justin. Megyünk.

- Én mindjárt ott vagyok.

- A kulcs a postaládában.

- Köszönöm.

 Kifulladva matattam a postaládában, mikor a házhoz értem. Mikor kinyitottam az ajtót a kiáltásomra senki sem válaszolt. Most az egyszer. Könyörgöm ne legyél itthon.

- Bethany!

Felrohantam az emeletre. A szobája tárva nyitva. De nincs bent. A fürdőszobája zárva. Bentről semmi nem hallatszik ki. Néma csend van.

- Bethany odabent vagy?

Semmit nem tudtam tenni, az ajtó belülről lett becsukva én pedig annyit tehettem, hogy püfölöm az ajtót és torkom szakadtából üvöltök. Aztán erőt veszek magamon és sokadjára sikerül berúgnom az ajtót. A föld teljesen vizes.

Mikor meglátom a víz alatt Bethany elernyedt testét, teljesen lesokkolódok.

Próbálok mély levegőt venni és megnyugodni. Legfőképpen ép ésszel kell gondolkoznom.

Pillanatok alatt a kezemben van a telefonom és hívtam a mentőket.

Aztán kihúzom a vízből és az ölembe veszem.

Pár perccel később a mentősökkel egy időben érnek haza Bethany szülei.

- Justin?-ez Elizabeth hangja.

- Fent vagyok az emeleten!-kiáltom, majd pillanatokon belül felérnek a mentősök. A Breaker szülők hozzám hasonlóan lesokkolódtak. A mentősök megkezdik az újraélesztést.

Én mindent megtettem. Csak lehet, hogy túl későn.

Szegénykét hagyhattátok volna meghalni. Sok gondotok lesz még vele. Nem baj, legalább én még tudom szórakoztatni magam. - Q

- Justin, beviszik Bethanyt a kórházba. Utánunk jössz?-kérdezte Elizabeth.

- Persze-biccentettem.

- Siess-mosolygott rám.

Beth szülei elmentek a mentő után én pedig egyedül maradtam a házban. Mikor a fürdőben lévő tükörre pillantottam megláttam egy fekete borítékot. Elvettem a tükör alól, majd fogtam egy taxit és elmentem a kórházba. Kint a váróteremben ültem már közel egy órája, mikor eszembe jutott a boríték.

Bárkinek aki megtalálja

Sajnálom. Sajnálom, hogy bárkinek is ismernie kellett élete során. 

Rengeteg bajt hoztam mindenki fejére, leginkább a saját magamra.

 Anya, Apa: Tudom, most dühösek vagytok rám. Ne. Ezt akartam. Én talán így vagyok boldog. 

Így talán mindenki boldog és megszabadul a tehertől, hogy ismernie kellett egy depressziós embert.

Talán Gerettnek volt igaza.Vagy a sírban fogok kikötni vagy a Hoziiersben.Ezúttal talán az első jött be.

Justin: Akármit is hiszel rólam, tudom, hogy tudod mit éreztem régen irántad. 

Talán nem volt kölcsönös, de mindig megmosolyogtam a gondolatod, hogy

akárhányszor megöleltél hevesebben kalapált a szívem. Azt is tudom miket terveztünk idén nyárra.

Sajnálom, hogy ez nem teljesülhet. El kell mondanom valamit.

Még mindig szeretlek. Úgy.

Alicia: Meglehet, hogy mindig is utáltuk egymást, de két méhkirálynő nem fért meg egy kasban.

Az utóbbi időben rengeteget segítettél nekem, amiért hálás vagyok neked. Egyszer megígérted nekem,

akármi is lesz te mindig ott leszel Justinnak. Tartsd be. Én csak ennyit kérek.

A lap további része le volt tépve. De bele volt helyezve a borítékba.

Q: Ha én ugyanolyan kárörvendő seggfej lennék, mint te ,már a vonat elé sétáltam volna.

Azzal, hogy talán elérted amit akartál nekem nem lett rosszabb. Egyedül a körülöttem lévőknek. 

De remélem ezt akartad. Én félnék a helyedben. Akármi is lesz. Ahogy te tennéd. - B.B.

Alicia

Úgy volt,hogy Justin átjön este fele de még nincs itt. A harmadik telefoncsengésre felvette. 

-Szia Biebs. Merre vagy?

-Al. Gáz van.-hallom hangján,hogy ideges. 

-Mi történt?-ráncolom szemöldökömet. 

-Bethany. Öngyilkos akart lenni. A mentősök most élesztették újra és viszik is a kórházba. 

-10 perc.-motyogtam és kinyomtam. Nem hittem el amit hallottam. Be kell mennem. Látnom kell őt. Rekordidő alatt öltöztem fel és vágtam be kocsim ajtaját. 

-Bethany Breakert keresem.-nézek rá a recepcióra. 

-Rokona vagy hozzátartozó?

-Barát.

-Sajnálom,de csak hozzátartozó mehet be.-morogja. Nem volt más választásom. 

-Kérem. Ez komoly dolog. Engedjen be most.-mondtam ellent mondást nem tűrő hangon és feltoltam csípőmnél a pólót,hogy látszódjon a pisztoly. 

-Bemehet.-makogta szegény öreg hölgy. 

-Erről egy szót se.-nézek mélyen szemébe. 

-Dehogy is. Köt a titoktartás.-azzal felrohantam Beth szobájához.  Bent voltak nála már a szülei és Justin is. 

-Bejöhetek?-nyitottam ki az ajtót halkan. 

-Tessék csak nyugodtan.-biccentett az édesanyja. 

-Hogy van?-suttogom Justinnak. 

-Nem a legjobb állapotban az biztos. 

-Istenem. Nem érdemli ezt meg.-sóhajtok.

-Nincs gyűlölet már?-húzza fel szemöldökét. 

-Próbálok kedves lenni. Ne légy illúzió romboló.-nézek rá szúrósan. 

-Elnézést de ennyien nem lehetnek bent.-jött be a főorvos. 

-Én megyek. Van még dolgom. Majd reggel bejövök.-búcsúztam el. 

-Azt hiszem én is megyek.-bólintott Justin. Viszont látásra.-köszöntünk el. 

-Haza vigyelek?-nézek rá.

-Megköszönném.-mosolyodott el.  Az út alatt néma csendben voltunk. Mind a ketten el voltunk foglalva a saját gondolatainkkal. 

-Köszi Al.-hajolt oda hozzám és egy gyors puszit nyomott számra. 

-Hé.-kaptam el karját.-Tudom mit érzel. Tudom,hogy szereted. De, nem tehetsz róla. Ne gyötörd magad jó? Erre kérlek.

-Nem fogom. Majd hívlak.-puszilt meg még egyszer és elment. Mikor haza értem erős gondolkozásba kezdtem. Ki Q? Mit akar tőlem? És főleg. Mit akar Bethanytől? Engem honnan ismer? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Új életet kéne kezdenem. Máshol. Másokkal. Más emberekkel. Jobb társaságban. Egy jobb élet kéne. Nem futamodok meg, mint Bethany. Nem leszek öngyilkos. Talán választom a másik utat. Feladok mindent amim volt csak,hogy új életem legyen. Egy jobb élet. De meghozni a jó döntést. Nehéz menet lesz. Éjszaka semmit sem aludtam. Ez reggel meg is látszott rajtam. Dereknek küldtem egy SMS-t,hogy ne keressen mert bementem Bethanyhez. 

-Minden rendben van?-kérdeztem mikor hangzavarra értem be a kórterembe. 

-Nem igazán. Bethany azt állítja,hogy Nash járt itt,de ő meghalt.-nézett rám az anyja.

-Beth.-guggolok le ágya mellé.- Biztos,hogy Nash volt? Nash Grier?