13.fejezet - Talán tudjuk ki ő

  Sziasztok! Itt is lenne az új rész reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Sok idő telt el, mióta nem írtunk, de ígérjük ezentúl máshogy lesz ismét visszatérünk a rendes kerékvágásba, ugyanis a napokban ki rakjuk a 14., és 15. részt is ami egyben az első évad záró része! Nem lehet elmenni amellett sem, hogy hamarosan itt a blog szülinapja, amit szintén valamilyen formában meg fogunk ünnepelni. 

Jó olvasást mindenkinek!

Réka&Csenge, Csenge&Réka

Alicia

-Alicia esküszöm. Itt volt. Itt állt az ágyamnál. Tényleg. 

-Nem lehet,hogy csak álmodtad? Lehet a nyugtató felkavarta benned a dolgokat.-próbáltam lebeszélni,sikertelenül. 

-Nem álmodtam. Senki sem hisz nekem. A szüleim se. Te se. Justin se. De én tudom,hogy igaz. Itt volt. Nem halt meg, Ali. 

-Jó. Rendben. Ha nem halt meg akkor viszont.

-Alicia ugye nem hiszed el a lányomnak a sületlenségeit. 

-Elnézést uram. De nem valószínű,hogy sületlenség. Lehet ön azt gondolja,hogy álmodta. Mert az is lehet. Hisz nagyon erős nyugtatókat kapott. De én láttam Grier holttestét a síneknél. És volt benne valami, ami nem Nash. El tudom hinni Bethanynek,hogy tényleg itt volt. De akkor ki kell derítenem. Ha most nem baj elmennék. Hagyják Bethet pihenni. Felzaklatták a történtek.-igyekeztem a legkedvesebben beszélni,de éreztem,hogy vicsorogtam közben.

Bethany

Két napig ki voltam ütve, azt sem tudtam hol vagyok, és leginkább, hogy miért vagy ott ahol. 

- Az éjszakára foltokban emlékszem. Valaki bejött a szobába. 

- És ki volt az?- nézett rám kérdőn anya.

- Nash- motyogtam halkan.

- Bethany, ő nem lehetett itt.

- Anya! Nem vagyok hülye! Ő volt itt bent!

- Beth én nem hinném, hogy ő volt..-mondta Justin, aki az ágyam sarkában ült.

- Justin legalább te higgy nekem.

- Itt van Alicia- mondta anya, majd beengedte Alt.

- Minden rendben van?-kérdezte.

- Nem igazán. Bethany azt állítja,hogy Nash járt itt de ő meghalt- mondta anya. Hát persze. Ne is akard elhinni..

- Beth.Biztos,hogy Nash volt?Nash Grier?

- Alicia esküszöm. Itt volt. Itt állt az ágyamnál. Tényleg - motyogtam. Nem fog nekem hinni.

- Nem lehet,hogy csak álmodtad? Lehet a nyugtató felkavarta benned a dolgokat.

- Nem álmodtam. Senki sem hisz nekem. A szüleim se. Te se. Justin se. De én tudom,hogy igaz. Itt volt. Nem halt meg Ali. 

- Jó. Rendben. Ha nem halt meg akkor viszont...

- Alicia ugye nem hiszed el a lányomnak a sületlenségeit- szólt közbe apa.

- Elnézést uram. De nem valószínű,hogy sületlenség. Lehet ön azt gondolja,hogy álmodta. Mert az is lehet. Hisz nagyon erős nyugtatókat kapott. De én láttam Grier holttestét a síneknél. És volt benne valami nem Nash. El tudom hinni Bethanynek,hogy tényleg itt volt. De akkor ki kell derítenem. Ha most nem baj elmennék. Hagyják Bethet pihenni. Felzaklatták a történtek.

- Végre valaki-morogtam. 

- Beszélhetnénk öhm.. hat szemközt?-kérdezte Al.

- Persze-biccentett anya, majd kimentek. Justin is az ajtó felé indult.

- Bieber nem tudsz elszámolni hatig?- mordultam rá, mire ő kínosan elröhögte magát , majd visszaült az ágyra.

- Ha Grier itt volt, ez egy nagyon rossz döntés volt tőle. Óvatosabbnak kell lennie-mondta Justin.

- Ezért jött későn-mondta Ali.

Mindhármunk telefonja megrezzent.

Legalább Breaker szülei tovább látnak az orruk hegyénél. - Q

- Megőrülök tőle-morogta Ali. Justin felpattant az ágyról és kirohant a kórterem elé, majd visszasétált a szobába.

- Nincs itt senki.

- Ha megtalálom kitekerem a nyakát!-mondtam.

Én abban nem lennék olyan biztos. - Q

- Na jó kezdek félni-motyogtam.

- Lehetséges, hogy valahol mégis itt van?- kérdezte Ali.

- Q mindenhol ott van-mondta Justin.

 Alicia

 Este Cameronnál voltam. Justin nem tudom hol volt ezért gondoltam nem leszek egyedül átmegyek hozzá. Ahhoz képest,hogy az elején nagyon rosszban voltunk most olyan nagyon jó barátom lett.
-És mi van veled és Justinnal?
-Hát megvagyunk. De igazából még néha meginog a bizalmam. Van mikor úgy érzem,hogy ő is meginog és Bethanyval lenne inkább.
-Szeret téged Al. De Bethany. Nem tudom. Szereti nagyon. Iszonyú régóta ismerősök. Nagy hatással voltak egymásra. De te meg megváltoztattad Justint is.
-Nem tudom mi lesz Cam. Mennyire lesz hosszú. Majd kiderül. De későre jár szóval elindulok.-öleltem meg.
-Elkísérjelek?
-Kocsival jöttem de köszi.-mosolyogtam. Nem tudom tényleg fogalmam sincs mennyi ideig maradunk együtt. Szeretem. Mindennél jobban. De az ,hogy kiderüljön ki Q. Az most sokkal fontosabb. Amint hazaértem lefürödtem és belebújtam puha ágyamba. Holnap engedik ki Bethanyt és felajánlottam,hogy elmegyek érte.

*Reggel*

Nyűgösen keltem fel. Aztán az órára pillantottam. Máris késésben voltam. Gyorsan megmostam arcomat és fogamat. A sminkel nem törődtem. Felgumiztam a hajamat és felöltöztem egy laza cuccba. Kocsikulcsomért nyúltam és már indultam is. A kórház elé kanyarodtam be mikor a gyomrom görcsbe rándult, a szívem hevesen kezdett verni és kezem ökölbe szorult. Elöntött a düh. Végül a csalódottság és a fájdalom vette át felettem az irányítást. Szemeimbe könny szökött. Jól éreztem amit tegnap este Cameronnak mondtam. Igazam lett.  Justin a karjaiban tartotta Breakert és.. Megcsókolta. Egy világ dőlt össze bennem. Patakokban folyt arcomon a könny. Inkább elkanyarodtam mielőtt megláttak volna. Derekhez mentem. Egyet csengettem mikor nyílt az ajtó.

Bethany

- Justin? Mi a fenét keresel itt? - pillantottam rá kérdőn, mikor kigurítottam a bőröndömet a szobából.

- Én viszlek haza.
- Nem. Dehogy. Majd hazamegyek inkább egyedül.
- Beth.
- Mi van?
- Ne legyél ilyen.
- Milyen?
- Hát olyan amilyen most vagy.
- Justin engedj hadd menjek.
- Elviszlek.
- Nincs rá szükségem.
- A fuvarra, vagy rám?
Mélyen a szemébe néztem.
- Azt hiszem egyikre sem...
Megrezzent a telefonunk.

Hadd lássunk Aliciaval egy 'Justhany' pillanatot. Vagy lebukik a Ceast.- Q

- Justhany?-csattanunk fel egyszerre Justinnal.
- Ez már nevetséges-rázom meg a fejem.
- Legalább lesz okunk megtenni azt, amit igazából mindketten akarunk.
- Miről beszélsz Justin?
- Én találtalak meg aznap, és a borítékot is.
- Ugyan Justin, az semmit nem jelent-legyintettem.
- Tényleg?-lép közelebb hozzám.
- Ne csináld ezt-próbálom messzebb tolni magamtól, aztán inkább elhúzom onnan a bőröndömet.
- Mit?-suttogja, majd hátulról átöleli a derekamat.
- Justin. Fejezd be,sőt el se kezd. Tudtam, hogy inkább anyáéknak kellett volna haza vinniük.
- Ugyan Breaker- suttogta.
- Nem bánom. Elvihetsz.
- Megtisztelő.
Justin ismét veszélyesen közel került hozzám. Tudtam, hogy ha nem megyek odébb nem fogom kontrollálni magam. De nem mozdultam. Csak sodródtam az árral mondván, ha bármi történik az nem csak az én hibám lesz.
- Szóval... állunk itt még egy ideig... vagy esetleg csinálunk valami hasznosat is.
- Nem tudom mit értesz hasznoson- ráztam meg a fejem.
- Megmutathatom?
- Mutasd- vontam vállat.
Justin közelebb húzott magához, majd lágyan megcsókolt, amit akaratlanul is viszonoztam.
Ekkor már biztos voltam benne.
Mi már sosem leszünk csak barátok.

Alicia

-Ali. Veled meg mi történt? Miért sírsz?-ölelt meg. Bementünk a nappaliba és leültem a kanapéra.
-Mi történt?-kérdezte meg újra. Remegő kezeimmel letöröltem könnyeimet.
-Megsemmisülve érzem magamat.-mondtam nehézkesen.
-De miért? Pont te érzed Al? Mikor nálad magabiztosabb és erősebb lányt még nem láttam.-mosolyodott el kedvesen.
-Láttam Breakerrel csókolózni a kórház előtt. A torkomba ismét gombóc keletkezett amint kimondtam ezt a mondatot.
-Bieber?-kérdezte olyan dühvel az arcát amilyennel még nem láttam. Csak biccentettem. Egy könnycsepp hullt kezemre.
-Megölöm azt a rohadékot.-pattant fel.
-Derek!-kaptam el karját. Hagyd  tudtam,hogy ez lesz. Én ragaszkodtam túlságosan hozzá. Nem kellett volna beleélnem magam semmibe.
-Minden rendbe jön hercegnő.-ölelt meg újra.
-Kérhetek valamit?-váltam el tőle.
-Persze mond.
-Maradhatok nálad? Csak mert mindig Justinnál voltam. Vissza költözhetek hozzád.-emeltem rá tekintetemet.
-Természetesen. Segítsek visszacuccolni?
-Dehogy. Nemsokára oda megyek összepakolok aztán visszajövök .
-Rendben.
-Felmegyek zuhanyzom és csinálok valamit a fejemmel.-mosolyodtam el. Kerestem egy másik ruhát az itteni szekrényemben és egy törölközőt. Szerencsére megmaradt a tusfürdőmből egy kevéske. Belenyomtam a kádba és vizet eresztettem. Megnyugtató volt a forró vízbe beleülni. Negyed órát ülhettem mikor a víz kezdett lehűlni és gondoltam akkor elkezdek készülni. Felöltöztem egy szaggatott farmerba és egy fekete topba. Kifésültem hajamat és betettem karika orr pircingemet. Szememet kihúztam és kifestettem szempillámat.
-Derek!-indultam le a lépcsőn. Teljes csend volt a hatalmas házba. Bejártam az egészet de sehol senki. Aztán rájöttem. Justinhoz ment. Felrohantam kocsikulcsomért és egyenesen Bieber háza felé mentem.  Ott volt Justin és Derek kocsija is. Tudtam,hogy egy nagy balhé van készülőben. Mikor benyitottam szemem kikerekedett. Bethany állt a szoba egyik felében és a két üvöltözött fiúra bámult. Derek megfogta Justin pólójának nyaki részét és a falhoz szorította.
-Miért kell mindig tönkre tenned Aliciat? Nem volt elég mikor eret vágott miattad? Vagy mikor drogozott és ivott? A halálát akarod ember.-üvöltött képébe.
-Szeretem Alit.-mondta.
-Nem nem szereted ha ezeket megtetted vele. És az,hogy az orra előtt smárolsz evvel a cafkával.-mutatott Breakerre.
-Ezt honnan veszed?-dadogott Bethany.
-Mindent látott.-mondta Derek gúnyosan. Derek emelte volna Justinra a kezét mikor közbe szóltam.
-Derek Állj!-kiáltottam rá.
-Alicia, maradj ki ebből.-csikorgatta fogait. -Nem megoldás ha szétvered.
-Ali sajnálom komolyan.-nézett rám Justin.
-Csak a cuccaimért jöttem Bieber. Hallott ember vagy mostantól.-mosolyodtam el ördögien.
-Alicia, tényleg nincs semmi köztünk.-szólt hozzám Breaker.
-Te meg aztán végképp ne szólj hozzám. Undorodom tőled Breaker. És tudod mi a vicc? Hogy ellentétben veled, én nem smároltam a barátoddal. Otthagytam őket. Felmentem a szobámba és bepakoltam az összes ruhámat ami itt volt. Mikor lementem csak annyit látok,hogy Justinnak folyik az orrából a vér és Dereknek meg lilulni kezd a szeme alatti rész. Aztán Justin még egyszer behúzott  Dereknek. Őt se kellett félten mert rögtön vissza ütött.
-Hé hé hé . Elég már.-mentem kettőjük közé. Bethany bazdmeg nem tudtál volna valamit csinálni?-néztem rá mérgesen. 

-Derek indulj ki a kocsimba. Nem fogsz most vezetni.-mondtam ellent mondást nem tűrő hangon.
-Te meg, ne keress jó?-néztem Justinra. Az a tekintet. Édes istenem. De erősnek kell lennem.
-Tudod,hogy nem fog menni,hogy ne keresselek.-mondta halkan.
-Nem érdekel. Ha meglátsz az utcán menj át a másik oldalra. Tegyél arról,hogy egy ideig ne lássalak mert rosszul vagyok tőled.-azzal hátat fordítottam és becsaptam magam után az ajtót.
-Mire volt jó?-ültem be mérgesen a kocsiba.
-Ne haragudj. De tudod,hogy mennyire féltelek. Nem tehetek róla.
-Jó most már mindegy. De ha legközelebb azt mondom,hogy ne csinálj semmit akkor tényleg ne csinálj. Dereknél aztán kipakoltam az összes cuccomat és rendet tettem.
-Hova mész?-nézett rám mikor látta,hogy az ajtót nyitom.
-Csak cigiért. Nyugi. Nem csinálok semmi hülyeséget.-mosolyogtam. Eléggé hideg volt így este nyolc fele. Kabátom cipzárját felhúztam és indultam is a bolt fele. Hazafelé jövet rágyújtottam egy cigire és gondoltam megyek a parkon keresztül. Csend volt. A gondolataimba voltam merülve. Átgondoltam a mai napot. Hogy mi is történt . Tudom,hogy úgyis lesz valami újra Justinnal. De nem akarok hamar engedni neki. Lássa,hogy fáj. A legnagyobb baj,hogy lehet elküldöm a francba de ugyan úgy szeretem. És ez ellen nem tudok mi tenni. Néma csendben mentem tovább mikor mögöttem reccsent egy ág. Megfagyott ereimben a vér. Átnéztem vállam felet és egy alakot láttam. Gyorsítottam tempómon mire az illető is felgyorsított.  Akkor most jött el az a pillanat,hogy baszd meg Parker fuss! Teljes erőmmel rohanni kezdtem az egyik mellékutcába. Hallottam ahogy rohan utánam. Aztán egy durranás és egy golyó süvít el mellettem. Nekem annyi. Szerencsére volt egy kis előnyöm. Előbb értem a mellékutcába és kb száz métere lehetett még. Nem volt más választásom,hogy életben maradhassak fegyver nélkül. Beleugrottam a vas kukába. Résnyire kitámasztottam,hogy pont kilássak. Üldözőm idegesen rakta pisztolyát zsebébe. Férfi volt ez biztos. De az arcát nem láttam.
-Most az egyszer megúsztad ribanc.-morogta. 

Bethany

 - És most mi lesz? - pislogtam rá kerek szemekkel.

- Elmegyünk hozzám. Szóltam a szüleidnek.

- Tényleg? -vontam fel a szemöldököm.

- Tényleg.

- Jól van- sóhajtottam majd a kezébe adtam a bőröndömet.

- Jól van- bólintott.

Beszálltam a kocsiba, majd ahogy Justin mondta, elmentünk a lakásához.

- Rég voltál már itt- jegyezte meg Bieber.

- Mindig volt itt más- mondom keserű mosollyal az arcomon.

- Hát, most nincs itt senki- harapott az ajkába.

- Nem- ráztam meg a fejem, mire ő csak sóhajtott egyet.

- Jólvan.

- Jólvan.

- És mi van Liammel?

- Nem tudom. Nem hívott a szalagavató óta.

- Szakítottatok?

- Nem. Vagyis nem tudom. Azt sem tudom, hogy együtt voltunk-e? - ráztam meg a fejem csalódottan.

- Érdekes.

- Tudod, meg van a véleményem a Parkerekről. 

- Meghiszem azt.

- Tényleg.

- Tudom.

- Nem gondolod hogy minden egyes nyomorult ember a Földön az én véremet akarja kiszívni? De most komolyan. Q, Ali, Liam, Nash, mármint ... az élete utolsó szakaszában, Hazel, John, ő is lefogadom, hogy gyűlöl engem, sőt te is. Nem is tudom miért jöttem ide. Nem kellene itt lennem. Jobb, ha megyek- nyúltam a kilincsért, de valaki rámnyitotta az ajtót , ami hatalmasat koppant a fejemen.

- Gondolhattam volna, hogy itt talállak te senkiházi- mordult rám Derek, én pedig a hátrébb léptem.

- Mi a fenét keresel itt?

- Ezt kérdezhetném tőled is. De nem kérdezem, oké? 

- Öhm...

- Oh kösz Derek micsoda rendi vagy!- sipákolt Hamilton- Ja tudom, te kurva- mordult ismét rám, majd fegyvert rántott elő.

- Derek mi a francot művelsz?- üvöltött rá Bieber.

- Megkönnyítem a helyzetet mindenki  számára- felém fordította a fegyvert. A fejem fölé emeltem mind a két kezem, majd vártam hogy mi lesz. Justin feszülten pillantott egyszer rám, egyszer Derekre.

- Derek ne csinálj semmi hülyeséget- mondtam, közben úgy remegtem mint egy falevél.

- Az lenne a hülyeség, ha most hagynám elúszni a lehetőséget. Ezek után legalább te nem fogod terrorizálni Parkert.

- Én? Terrorizálni? Alit? Ezt most nem gondolhatod komolyan!

- Lefogadom, hogy már igazán hiányozhat Grier. 

- Ne vedd a szádra Nasht! Megértetted?- léptem hozzá közelebb, a kezem pedig ökölbe szorult.

- Hátrálj Breaker!

- Nem!

- Állj hátrébb!

- Nem!

- Ha nem távolodsz lelőlek a kurva életbe!

- Nem érdekel!

- Beth! - kiáltott rám Justin. Vállat rántottam, majd Derekre pillantottam. Egy ideig habozott, majd elborult a tekintete es meghúzta a ravaszt. Mintha az egész lassítva történt volna, lehunytam a szemem, és vártam, hogy végre a szívem környékére érjen a golyó. Nem tudom pontosan, hogy Derek direkt vagy véletlenül célzott így, de a vállamba fúródott a golyó. A hatalmas lökettől hátraestem Derek pedig abban a pillanatban foghatta fel, hogy tényleg fegyvert fogott rám és meglőtt. Justin felém pillantott, majd egy pillanat alatt dühbe gurult és nekiesett Dereknek.
-Miért kell mindig tönkre tenned Aliciat? Nem volt elég mikor eret vágott miattad? Vagy mikor drogozott és ivott? A halálát akarod ember.-üvöltött Justin arcába Derek.
-Szeretem Alit.
-Nem nem szereted ha ezeket megtetted vele. És az,hogy az orra előtt smárolsz evvel a cafkával.-mutatott rám. Ja, igen, kösz, megmaradok.
-Ezt honnan veszed?- kérdeztem.
-Mindent látott.-mondta Derek gúnyosan. Derek kezet emelt Justinra, de Ali közbeszólt. Hm.. észre sem vettem, hogy itt van. Mikor jött?
-Derek! Állj!
-Alicia, maradj ki ebből!
-Nem megoldás ha szétvered.
-Ali sajnálom komolyan.- mondta Justin.
-Csak a cuccaimért jöttem Bieber. Hallott ember vagy mostantól.
-Alicia, tényleg nincs semmi köztünk.- mondtam nagy nehezen.
-Te meg aztán végképp ne szólj hozzám. Undorodom tőled Breaker. És tudod mi a vicc? Hogy ellentétben veled, én nem smároltam a barátoddal.
- Ahj a francba is akkor menj sértődj meg aztán két nap múlva gyere hozzá vissza! Úgy is mindig ezt csinálod!- kiáltottam Alinek idegesen, aki felrohant az emeletre. - Arra is mehetsz de az kínos lesz, ha ezek után még átgyalogolsz a fél házon.
A pokol ismét elszabadult. Justin és Derek ismét egymásnak estek, de sem közéjük állni, sem megállítani nem tudtam őket.
- Fiúk! Elég!- kiabáltam, de mint akik meg sem hallottak.
Aztán Ali is leért az emeletről (már kezdett hiányozni) és rá érdekes, egyből odafigyeltek.
-Hé hé hé . Elég már. Bethany baszd meg nem tudtál volna valamit csinálni?-nézett rám mérgesen. - Derek indulj ki a kocsimba. Nem fogsz most vezetni. Te meg, ne keress jó?-nézett Justinra.
-Tudod,hogy nem fog menni,hogy ne keresselek. 
-Nem érdekel. Ha meglátsz az utcán menj át a másik oldalra. Tegyél arról,hogy egy ideig ne lássalak mert rosszul vagyok tőled.-azzal hátat fordított és bevágta maga mögött az ajtót.
- Hazamegyek- indultam meg az ajtó felé.
- Nem mész sehova.
- Justin...
- Beth, van egy elég eszelős ötletem.
- Mégpedig?
- Szerintem Derek Q...
- Az nem lehet.
- Pedig de. És ő mondta el Alinek a délutánt.
- Lehet, hogy igazad van.
- Biztos vagyok benne- mondta, majd leült a kanapéra az ölébe vette a laptopját, maga mellé ültetett és egész éjjel nyomokat kerestünk.
Azt hiszem Justinnak igaza van. Derek Hamilton volt egész eddig Q.