7.fejezet - Messzire mentünk

Sziasztok drága olvasóink! Sok sok késés és várakozás után itt a 7. rész. Nagyon sajnáljuk,hogy késtünk vele de reméljük,hogy a rész hosszúsága és tartalma kárpótol titeket. Ha tetszett a rész kommenteljetek és iratkozzatok fel. Jó olvasást! xoxo Réka&Csenge

 Bethany

Cameron lépett mellém.

- Történt valami?- pillantott rám.

- Miért?-kérdeztem.

- Mert ideges vagy és olyan szétszórt a szekrényed, mint soha.

- Szóval nálam akkor tudni, hogy baj van, ha rendetlenség van a szekrényemben-mondtam cinikusan.

- Nem, de láttam, hogy itt volt Parker.

- Bieber és ő eltervezték, hogy szétrobbantak engem és Nasht-vontam meg a vállam.

- És ez ilyen kicsit ügy?

- Nem. De nem tudok vele mit csinálni-tártam szét a karomat.

- Segítek. Kate is biztos segít. Figyelj, Parker ebből él, hogy bántson másokat.

- Cameron igazán nem kell, hogy...

- Te koncentrálj a továbbtanulásra és a diákelnök választásra.

- Szerintem az már rég elúszott a kezemből.

- De még mennyire Breaker-mosolygott rám Hazel.

- Örülök, hogy egy hozzá nem értő kezébe kerülnek a suli közösségi dolgai-mosolyogtam vissza.

- Nagyon remélem, hogy nem a húgomra gondoltál! Ő legalább tagja a suliújságnak. Te idén még semmit nem csináltál, csak a feszültséget generáltad a suliban és sajnálkoztál!

- Állítsd le magad-mondtam nyugodtan.

- Ugyan Breaker ma elememben vagyok.

- Ne felejtsd, sosem lehet egy olyan lányból méhkirálynő, aki három évvel ezelőtt azért könyörgött, hogy valaki elmenjen a könyvtári előadására.

- Itt nem te vagy a méhkirálynő.

- De nem is te-nevettem el magam.

- Parker fényévekkel felkapottabb, mint te.

- Ezt mond meg azoknak a lányoknak, akik most is itt állnak pár méterrel odébb és azt várják, hogy köszönjek nekik, vagy rájuk nézzek-mutattam rá a kisebb-nagyobb csapatra.

- Ilyen emberek rám is várnak-tette a csípőjére a kezét.

- Hol?-néztem körbe.- Én nem látom. Szemüveg kell hozzá?

- Breaker, ha így folytatod valaki el tesz láb alól!-sipákolt.

- Egy ilyen buta kis gumikacsa, a fürdőbe való. Vagy egy kutya szájába-kacsintottam, majd bevágtam a szekrényem ajtaját és elhúztam Cameront is onnan.

- Ez meg mi volt?-pislogott Dallas.

- Csak egy kis lányos vita.

- Kis...

- Már rég nem érdekelnek az ilyen-mondtam, de Cam közbeszakított.

- Gumikacsák.

- Igen-nevettem el magam.

- Mennem kell. Majd beszélünk.

- Oké. Szia-köszöntem el Camerontól,majd elindultam haza.

Vigyázz Breaker. Lassan az a tömeg aki áhitattal néz rád eltűnik. És más nem marad, minta sivár gyűlölet. Amit érdemelsz.- Q

- Mi van?-motyogtam halkan, mikor elolvastam az sms-t, ami érkezett a telefonomra.

Aztán nem is foglalkoztam vele többet, mert út közben összetalálkoztam Savannával. Meglepő módon rám mosolygott és köszönt is, ami nagy szó attól aki a Parker klánba tartozik.

- Hogy vagy Bethany?-kérdezte Savanna.

- Jól, köszi. Te?

- Hát voltam már jobban is. Hová mész?

- Haza.

- Elkísérlek. Úgy sincs jobb dolgom-mondta keserű mosollyal.

- Mire fel ez a hirtelen jött kedvesség?

- Nem mindegy B?

- B?

- Ez lesz a beceneved-mosolygott.

- Hű, khm, köszi. Menjünk akkor-indultam el ismét haza.

Savanna nyomulását nem tudtam hova tenni. De Kate sem. Ugyanis mikor hazaértem Kate várt a ház előtt és amikor meglátta Savannát enyhe szívinfarktust kapott. Aztán dühös pillantásokat vetett rá.

- Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte Savanna Katetől.

- Ezt inkább nekem kellene megkérdeznem tőled-morogta Kate.

- Savanna csak hazakísért-mondtam.- És már megy is.

- Nem dehogy-rázta meg a fejét Savanna.

- Ó,dehogynem-tette ökölbe Kate a kezét.

- Majd holnap találkozunk B-mosolygott rám Savanna, majd inkább gyorsan elhúzott.

- B?-nézett rám Kate.

- Én sem értem-tártam szét a kezeimet.

- Nash az előbb hívott fel. Nem sokára itt lesz Cameronnal.

- Mire célzol?

- Arra, hogy kotord fel a segged a szobádba, mert át kell öltöznünk!-kiáltott rám, aztán elnevette magát.

- Megyek-nevettem én is, aztán berohantam a házba egyenesen fel a szobámba.- Szóval ez most mi is lesz?

- Szerintem valami dupla randi szerűség.

- Értem-biccentettem, majd bementem a fürdőbe és nem sok,de egy kevés sminket raktam magamra. A hajammal semmit nem csináltam természetes göndörségéből adódóan.

- Szerintem ezt vedd fel-mutatott fel egy elég nagy kivágású fehér ruhát.

- Ez még sosem volt rajtam. Nem hinném, hogy ez illik hozzám.

- Figyelj. Ha igaz, amit Aliék terjesztenek és Nash találkozgat Hazellel, akkor el kell érned, hogy ne találkozgassanak.

- Meglátjuk Kate. Nem fogom csak ezért kirakni amim van, mert talán Nash találkozgat valakivel.

- Ő nem valaki, hanem Hazel!

- Tudom! De várjunk még! Oké?

- Te tudod-sóhajtott, majd lehuppant az ágyamra.

- Az a baj, hogy most én sem tudom..

- Tudd, hogy én mindig segíteni fogok neked.

- Tisztában vagyok vele-biccentettem.- De attól még a piros kockás ingemben megyek-szögeztem le.

- Egyszer ki fogom dobni-morgott rám Kate.

- Több is van-nyújtottam ki a nyelvem, majd elnevettem magam.- Menjünk-indultam le a lépcsőn.

- Beth-szólt utánam Kate.

- Igen?

- Semmi, menj csak.

A fiúk álltak az ajtó előtt, amit én nyitottam ki.

- Hali-köszönt Cameron.

- Itthon maradunk?-pillantott végig rajtam Nash.

- Nem dehogy. Miért?-kérdeztem.

- Akkor csak kedves a fogadtatásom-vigyorgott.

- Mi van?

- Khm, Breaker. Elfelejtettél nadrágot venni-mondtam Cameron.

- Édes istenem-pillantottam végig magamon, aztán felrohantam a szobámba.

- Kate! Ez a te műved!

- Figyelemfelkeltés, pipa-mosolygott.

- Megverlek isten bizony-nevettem el magam kínomban.

- Ezt vedd fel-vágta hozzám a gatyámat, amit egy pillanat alatt felhúztam magamra, majd lerohantunk az emeletről.

- Ezt felejtsétek el. Kérlek.

- Én aztán nem-rázta meg a fejét Nash.

- Jól van Grier nyomd el magad-mosolyogtam, ő pedig átkarolta a derekamat.

- Hova megyünk?-kérdezte Kate.

- Titok-mondta Cameron.

- Nem akarok Activityt játszani-mondtam.

- Miért akarod lelőni a poént?-nézett rám a visszapillantó tükörből Nash.

- Te az utat figyeld.

- Baj van?-kérdezte.

- Nincs-ráztam meg a fejem. Cameron pillantott rám.

- Nem hiszem, hogy Grier képes lenne erre- tátogta Cam.

Őszinte elismerésem a fiúknak, mert egy gyönyörű étteremben vacsoráztunk.

Az este meghitt is lett volna, ha időközben nem csatlakozik a társaságunkhoz Hazel.

- Te meg mit keresel itt?-mordultam rá.

- Nash hívott meg-mondta Hazel.

- Tessék?- álltam fel.

- Breaker, én az életedet jöttem tönkretenni-súgta a fülembe Hazel.

- Ribanc-motyogtam. Hazel észnél volt.

- Hazudnék, ha azt mondanám én nem gondolok rólad ilyeneket-mondta.

- Tűnj innen-szűrte ki a szavakat a fogai közt Nash.

- Nem tudod mit veszítesz Nash-mondta dühösen Hazel.

- Valóban. Viszont most takarodj innen, mert senki nem hívott-mondta Grier.

- Haza szeretnék menni-léptem el az asztaltól.

- Hé, ne foglalkozz vele-kapta el a karom Nash.

- Haza szeretnék menni-ismételtem meg magam.- Sziasztok-mondtam, majd elsétáltam az asztaltól.

Egyedül a sötétben? Jó döntés. - Q

Gyorsan vettem a lépéseimet az utcán, a kezemben pedig a telefonom volt aminek segítségével hazajutottam.

Anyáék konferencián vannak, így egyedül voltam otthon.

Nyisd ki - Nash

Ráérősen baktattam le a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót.

- Hazelt nem hoztad el?-kérdeztem.

- Hazel nincs itt és nem is akarom, hogy itt legyen-mondta Nash.

- Akkor meg mit akarsz?

- Téged.

- Nash...

- Nem viccelek-mondta, majd megcsókolt.

Szóval megtörtént. Azon a november 19.-ei napon.

 Alicia

A drága osztályfőnökünk kitalálta,hogy valami műsort kell előadnunk.
-Szóval, mit szeretnétek csinálni?-járt körbe az ofő.

-Semmit.-morogja Cameron. 

-Mr.Dallas ez nem kívánság műsor.

-Akkor miért kérdezte hogy mi mit akarunk?

-Mert van beleszólásotok.-mondja ingerülten. 

-Akkor valamennyire mégis csak kívánságműsor.-kacsintott Dallas.

-Óra végéig meg ne szólaljon vagy kivágom innen. Hatalmasat nevettem Savannával. 

-Valakinek valami elfogadható ötlet? Bethany? 

-Ehhez nem tudok hozzászólni. Nagyobb bajom is van ennél.-Mi kockás inget keresni?-nevettem magamban. 

-Hát persze-motyogtam. 

-Ebbe ne szólj bele kérlek. Nincs kedvem a vitához. 

-Oh hogyne.-vigyorogtam gúnyosan. Szünetben aztán érdekes dolog történt.

Bethany

 

- Nash. El fogunk késni-simítottam meg a vállát a még mindig mély álomban lévő Nashnek. - Nash...

- Nem hagyhatnánk ki a mai napot?-motyogta még félig álmában.

- Nem hinném. Viszont, ha nagyon álmos vagy csináltam kávét.

- Mióta vagy fent?

- Nem rég keltem fel. De tényleg sietnünk kellene-nyomtam egy puszit az arcára, majd nekiálltam öltözni.

Nash fél óra alatt kiimádkozta magát az ágyból, majd indultunk is a suliba.

- Nem ez volt rajtad tegnap is?-pillantott Cameron Nashre, mikor leültünk a helyünkre.

- De-biccentett Nash.

- Túl lusta voltál átöltözni?

- Ja, túl lusta-röhögött fel Nash.

- Van amiről nem tudok?-kérdezte Cameron.

- Csak annyi amennyiről nem kell tudnod.

- Túl rég óta ismerjük egymást ahhoz, hogy...

- Cameron. Elég-szólaltam fel én is.

- Igenis Breaker-mosolygott rám Cam. Vette az adást.

- Ma ismét meccsetek lesz?-kérdeztem Nasht.

- A múltkorit mára rakták át. Elvileg ott kampányolhatnak a diákelnök jelöltek.

- És ezt csak most mondod?

- Tegnap este kellett volna?-kacsintott rám.

- Tudod mit, jól időzítettél-vörösödtem el.

- Reménykedtem-nyomott egy puszit a homlokomra, majd nem sokkal később be is csengettek.

Az osztályfőnök és a tantestület legújabb hülyesége az volt, hogy 4 végzős osztály készüljön valamivel a szalagavatóra. Mivel összesen 4 végzős osztály van ezért nincs kivétel. Miért is lenne?

- Szóval mit szeretnétek csinálni?-járta körbe az osztályt az ofő.

- Semmit-morogta Cameron.

- Mr.Dallas ez nem kívánság műsor!

- Akkor miért kérdezte meg mit akarunk csinálni?-szállt vitába Cameron.

- Mert ebbe nektek is van beleszólásotok!

- Akkor valamilyen szinten mégiscsak kívánságműsor-kacsintott az ofőre Dallas.

- Az óra további részében meg ne szólaljon Dallas vagy kivágom innen.

Nash hátrafordult és lepacsizott Cameronnal, én és Kate pedig csak megforgattuk a szemeinket rajtuk.

- Szóval kinek van értékelhető ötlete?-kérdezte az ofő.- Bethany?

- Ehhez nem tudok hozzászólni. Kisebb bajom is nagyobb ennél.

- Hát persze-szólalt meg Alicia.

- Ebbe most ne szólj bele kérlek. Kerüljük el a vitát-fordultam hátra felé.

- Ugyan-legyintett.

 Megráztam a fejem, majd nem törődtem vele tovább. Az ofő boldogan ment ki az óráról, mert mégis kitaláltunk egy műsort magunknak. Mindenkinek lesz egy külön fél perces része az osztályból. Mindenki kap egy számot magának, amire táncolni kell illetve tátogni. Ekkor jött Derek remek ötlete, hogy ha már ennyi gerlepár jár ebbe az osztályba miért ne lehetne nekik is külön részük. Én nem rajongtam az ötletér, mert szegény Nash hát hogy is mondjam nem hajlandó táncolni(mert nem tud).

Aztán délután nagy készülődésbe kezdtünk az osztály segítőkész felével. Meglepődve láttam hogy Justin is besegített. Bieber elment a kitűzőkért amiket rendeltem, Brandon egy gyors kampányvideót rakott össze, Nash és Cam a fiúkkal felszerelték a plakátokat amit én és Kate festettünk a lányokkal, majd a meccs előtt fél órával készek is lettünk. Hazel húga nem készült ennyire fel, sőt ő teljesen ki volt akadva, hogy csak ma szóltak neki. Mondtam, hogy nekem is, de én már erre vártam egy jó ideje, hogy tudjam magam reklámozni és, hogy harmadszor is nyerjek.

Mikor megérkeztek az elit gimisek el is kezdődött a meccs.

A játék 3.percéig voltam nyugodt, amikor ugyanis Nash és egy másik sulis srác enyhe vitába keveredtek. Aztán mikor később megpillantottam, hogy az a srác Jack egyből az a kérdés merült fel benne, hogy ő mit keres itt?

A félidőhöz érve Brandon el is rohant a laptopjáért, Justin,Nash és Cameron pedig elmentek a kitűzőket osztani. Brandon egy mikrofont nyomott a kezembe én pedig a pályára léptem.

- Egy kis figyelmet kérnék-köszörültem meg a hangomat. - Bethany Breaker vagyok. 12.osztályos tanuló. Az igazgató úr lehetőséget adott egy rövid kampánybeszéd megtartására. Mint tudjátok az iskola ismét megrendezi a diákelnök választást, ahol én idén is jelentkeztem. Aki nem tudná 3 éve én vagyok a diákelnök. Eddig nem volt rám semmi panasz és úgy gondoltam idén sem lehet. Mert nem lesz-nevettem el magam.- Rengeteg mindenben segítettem az igazgató úrnak és a közösségnek, amit idén is folytatni akarok. De csak akkor, ha elegendő szavazatot kapok, és az embereknek nem megy el az eszük azzal, hogy egy kilencedikest választanak meg. Aki nem mellesleg nem ért az ilyen dolgokhoz. De mindegy is. A lényeg, hogy jól döntsetek-mondtam, majd a hatalmas taps után visszasétáltam a lelátóra, majd Hazel beszéde következett.

- Nem készültem erre, ezért elnézést kérek. Mind tudjuk kell változás. Ezért is jelentkeztem diákelnöknek. Én szorgosan tevékenykedem az iskola újságában, ami nem kis feladat. Igazából nagyobb feladat, mint naponta interjút adni az iskola tévéjének-pillantott rám.- De persze ez népszerűség kérdése. Igaz Bethany?-kacsintott rám.

- Kicsinállak törpilla-szorítottam ökölbe a kezem.

- De titeket most nem Bethany érdekel, igaz?-kérdezte elégedett mosollyal. A tömeg megosztódott, volt aki tapsolt és füttyögött (ők voltak kevesebben) és voltak akik lefütyülték Hazel húgát. Meg tudom érteni. Mikor végzett a beszéddel a fiúk visszarohantak a pályára és folytatódott a meccs.

Cameron borult a földön következőnek. Kate felállt a padról, majd eszeveszett hangosan kezdett üvölteni a 13-as számmal ellátott játékosnak.

- Az anyád úr isteni fiam hát nem látsz gyermekem? Vagy szemüveg kell? Az optika három utcával odébb van kedves! Ha pedig ilyen botlábú vagy ne lépj pályára! Szerencsétlen pöcsfej!

- Kate nyugodj már meg. Cameronnak kutya baja-rántottam vissza a padra.

- Nem érdekel akkor is egy pöcsfej az a gyerek-mondta.

- Akkor jó-mondtam, majd ennyivel le is zártam a témát.

Pár perccel később Cameron ismét a földön kötött ki. Kate egy pillanat alatt a pályán volt, a kis piros magassarkújában és szoknyájában. Kate szó szerint harcba szállt a 13-as játékossal és pillanatokon belül balhé kerekedett az egészből. Cameron eszeveszett gyorsasággal rohant, hogy leszedje harcias barátnőjét a srácról, aki igazából a második esésben teljesen ártatlan volt. Nash a fejét fogva röhögött rajtuk és én is. Az igazgató csendet teremtett a teremben, majd mikor lenyugodtak a kedélyek folytatódott a meccs. Végre.

21-20-ra nyertek Nashék, aminek mindenki örült. Én pedig annak örültem, hogy azon kívül, hogy Nashnek egyszer akaratlanul eleredt az orrából a vér semmi nem történt.

- Átjössz?- kérdezte Nash.

- Talán kampányolnom kellene még-kezdtem bele a hegyi beszédembe.

- Hidd el, nem kell-mondtam, majd megcsókolt.

- Akármit is mondok ki fogod könyörögni, hogy átmenjek?- kuncogtam fel.

- Túl jól ismersz Breaker-kacsintott.

- Igen?-mosolyogtam.

- De még mennyire-biccentett.

- Tehát akkor átmegyek-indultam el nevetve a kocsija felé,majd beszálltam.

Otthon Nash anyukája mosolyogva fogadott minket és egyből a választásról faggatott.

- Igazából már csak holnapig kell várni-mondtam.

- És hogy érzed Bethany nyerni fogsz?

- Bízom benne Mrs.Grier-mosolyogtam.

Alicia

 Éppen a szekrényemnél pakolásztam mikor Hazel állt meg mellettem. 

-Mit akarsz?-vigyorogtam kényszerből.
-Tudod én mindig is téged szerettelek jobban.
-Mi van?-kerekedett ki a szemem.
-Mármint. Téged sokkal jobban tisztelnek mint Bethanyt. Most komolyan be akar nekem nyalni?
-Ezt teljesen megértem. Kivívtam magamnak a tiszteletet.-mosolyodtam el.
-Jó ember vagy Alicia. Még ha sokan félnek tőled akkor is. És nem hiszem,hogy Savanna nagyon hozzád illő lenne.-motyogta.
-Ezt meg,hogy érted.
-Megértem,hogy a legjobb barátnőd. De menőbbek kellenének. Hisz akkor még menőbb leszel te is.
-Nem hiszem,hogy lehetek ennél menőbb.-grimaszoltam és nekidőltem a szekrényemnek.
-Nézd meg az irigykedő pillantásokat. Bárki lenne a helyedbe Alicia.
Jó volt hallgatni Hazel dicséreteit. Bár tudom,hogy igaza van jó volt hallani.
-És pontosan mit is szeretnél most tőlem?
-Jaj Al. Legyünk jóban. Ássuk el a csatabárdot . Mi lennénk a suli legjobbjai ha összefognánk Bethany ellen.
-Nem társulok senkihez. Nem szorulok segítségre.-vigyorogtam.
-Akkor hagy legyek a segítőd. Hidd el jóban leszünk. Hisz hasonlítunk. Mind a ketten egyet akarunk.
-Mégpedig?
-Hogy tönkretegyük Bethanyt. Végül is igaza volt. És csábított az ajánlat.
-Egy esélyt kapsz.-mondtam majd otthagytam. Délután elmentem a suli csapatának a meccsére. Bethany mondott valami beszédet valami választásra én meg csak unottan hallgattam mikor Hazel lépett mellém.

-Szia csajszi.-vigyorgott rám. 

-Csá.-morogtam. Kicsit idegesít ez a lány. 

-Ki kéne találni valamit Bethany leégetésére nem gondolod?

-Ja de. Gondolom.-motyogtam fáradtan. 

-Nekem van egy ötletem. 

-Hallgatlak.-néztem fel rá. 

-Mi lenne ha az egész suli előtt mondanánk azt,hogy kavartam Nashel? Nem rossz ötlet egy ilyen lánytól. 

-Nekem megfelel. Van valami erre utaló képed? Úgy mindenki elhinné. 

-Van egy mikor szájon puszilt. De az is azért volt mert részegek voltunk. 

-Tökéletes.-vigyorodtam el. Küld el este a képet én meg kitalálom,hogy legyen. A meccs után átjött Justin és elmondtam neki a kis tervet. 

-Minek rángattad bele Hazelt. 

-Héhéhé. Ő akart engem felhasználni ellene. Gondoltam akkor legalább mi is előbb végzünk.Nehogy már rám kend. 

-Köszönöm.-csókolt meg. -És mi a terv?

-Hazelnek van egy képe amin Nash szájon puszilja. Persze ez akkor történt szerintem mikor még nem járt Bethel. De ezt akkor őt úgy se fogja érdekelni. És mivel két nap és választás ezért mikor kiválasztották,hogy ki lesz a diákelnök bemutatjuk ezt a képet. Leég a suli előtt amit Hazel akar és szakít Nashel amit az apád akar. 

-És te mit akarsz?-jött közelebb.

-Téged.-vigyorogtam perverzen. 

-Tiéd vagyok.-nevette el magát és hosszasan megcsókolt. Végre eljött a várva várt nap. Kihirdették,hogy Bethany lett a diák elnök de szerintem ez senkit sem lep meg. Hazellel és Justinnal megvártuk,hogy a tanárok kimenjenek a tornateremből majd a színpadra léptünk és Justin kivilágította a képet. 

-Drága Beth. Én nem akarom elrontani a kedved,de latod nem hittél nekem ezért meg kell,hogy mutassam.  Hazel ekkor kivilágította a képet. Nash lehajtott fejjel húzott ki a helyszínről. Breaker érdektelenül nézett. Ismerem ezt a nézést. Fájt neki belül,de nem akarta kimutatni. Most nem. Én viszont nem hatódtam meg cseppet sem. Hazel vigyorgott mint egy vadalma én meg leugrottam a színpadról és kimentem. Justin jött utánam. 

-Hé mi a baj?

-Semmi.-mentem tovább mire kezem után kapott. 

-Most meg mit csináltam. 

-Semmit. Örülj,hogy sikeresen kettéválasztottuk őket. 

-Féltékeny vagy?

Jaj hagyjál már. Láttam hogy vigyorogtál. Nem léptél túl rajta. Majd szólj ha rajtam léptél túl. Én könnyebb eset vagyok.-vágtam be magam a kocsiba és elhajtottam.

 Bethany

Másnap eljött az, amire már hetek óta várok.

- Izgulsz?-kérdezte Kate.

- Csak amennyire megengedhetem magamnak.

- Elnézést Mrs Tökéletesség és Maximalizmus-lépett egy lépést hátrébb, mire én csak elnevettem magam.

- Ne röhögtess kérlek-néztem rá komolyan.

- Elnézést Ms.Breaker-pukedlizett előttem Kate.

- Fejezd már be-temettem a tenyerembe a fejem.

- Inkább befogom Ms..

- Kate hagyd már abba!-csaptam tarkón.

- Bocs-vigyorgott.- Hé, miért dumál Nash Hazellel?

- Hm?

- Miért dumál Nash Hazellel?-ismételte meg kérdését.

- Nem tudom. Oda kellene mennem?

- Hát persze! Az a ribanc még fél óra múlva is ott lesz, ha nem avatkozol bele!

- Nash be kellene mennünk a tornaterembe, ó szia Hazel észre sem vettelek-mosolyogtam.

- Hogyne, megyek-biccentett Grier, majd otthagyta Hazelt.

- Ribanc-morogta Hazel, én pedig csak rákacsintottam. Odasétáltam Nashékhez, majd az igazgató ki is hirdette a diákelnököt.

-  Tehát az idei diákelnök nem más, mint Bethany Breaker!
Mosolyra húztam a számat, majd megöleltem Nasht.
- Úgy csinálsz mintha nem lepődtél volna meg-súgtam Nashnek.
- Mert nem is.
- Ezt hogy érted?
- Mindegy-rázta meg a fejét.
- Nash!
- Ez nyílt titok volt, hogy te fogsz nyerni. 
- Azért örülhetnél.
- Örülök-mondta.
- Nem, nem örülsz-ráztam meg a fejem, majd inkább elsétáltam mellőle egyenesen Brandonékhoz.
- Gratula drága-vigyorgott Cameron.
- Köszi-vigyorogtam.
- Hol van Nash?-kérdezte Brandon.
- Nem érdekel-vontam meg a vállam.
- Történt valami?-kérdezte Cam.
- Most fog ,ahogy látom-mondtam, majd Alire és Hazelre pillantottam, akik éppen a színpadon ügyködtek valamit.
- Drága Beth. Én nem akarom elrontani a kedved,de látod nem hittél nekem ezért meg kell,hogy mutassam-mondta Ali, majd a falon egy kép jelent mi.
- Mi a...-motyogta Cameron.
- Nem gond-mondtam.
- Beth az ott..
- Tudom-biccentettem. Nash felé pillantottam, aki lehajtott fejjel olyan gyorsan tűnt el a teremből, mint senki más.
Kate karon fogott, majd kirángatott magával az épületből.
- Mit kellene most csinálnom?-néztem rá kérdőn.
- Beth, légy határozott és állj elé aztán hajolj közelebb hozzá..
- Nem fogom megcsókolni ezek után!
- Én arra gondoltam, hogy jó erősen fejeld meg!
- Kate!-mordultam rá.
- Mi van én csak egy jó ötletet találtam ki!
- Istenem-csaptam a homlokomra röhögve.
- Hahó! Még mindig Nash csókolózott azon a képen Hazellel!
- Kate! Nem érdekel? Érted? A rohadt életbe is azt csinál az a szerencsétlen nyomorult amit akar!
- Te most Hazelről beszélsz?
- Nem. Nashről.

- Bethany az a szerencsétlen beszélni akar veled- lépett mellék Nash.

- Mi van,ha én nem akarok?

- Hallgass meg. Kérlek.

- Most fog az jönni, hogy ez egy régi kép és,hogy amúgy is részeg voltál?

- Jött volna,ha te nem mondod el.

- Jajj Nash annyira szánalmas vagy! 

- Beth...

- Tudod mi a baj?

- Micsoda?

- Nem tudok nekik hinni. Tudom,hogy azon vannak,hogy bemocskoljanak.

- Tehát?

- Nash túl rég óta vagyunk együtt, hogy egy ilyen több éves hülyeség miatt szakítsunk.

- Annyira,de annyira szeretlek-mondta,majd gyengéden megcsókolt.

- Én is.

- Hé akkor most nem fejeled meg?-kérdezte Kate,mire hatalmasat nevettem rajta.

Nash hazavitt,majd elmeséltem a mai napi nyereségemet anyáéknak,akik egyből hívták az egész rokonságot.

Anyu és apu kicsit Bethanyje ismét megnyert egy bugyuta választást. De hát örüljünk,mert a gyerek egy sikeres egyke Breaker! Vagy nem?-Q

- Csak egy napra hagyna békén!-huppantam le az ágyamra.

Kívánságod számomra parancs Mrs.Tökéletesség!-Q

Felugrottam az ágyról,majd az utcát bámultam az ablakomból. De semmilyen Q nem volt ott. Meg más sem.

 Alicia

Másnap Savannával mentem suliba. Mikor beértem az iskola folyosójára megdöbbentem. Fél percen belül pedig Hazel kezdett visítozva felém mire hátráltam három lépést. 

-Miért nem szakítottak? Azt mondta jó terv.-sipítozott. 

-Szivi. A terv jó volt hisz az enyém volt. Nash biztos kimagyarázta magát.-mondtam érdektelenül. 

-De ketté kell választanunk. 

-Majd kitalálok valamit.-morogtam és inkább otthagytam. Már majdnem beértem a terembe mikor Savanna szólt utánam. 

-Parker.-kapta el karom. 

-Tessék?-fordultam meg.

-Neked mégis mi bajod van? Komolyan összeálltál Hazellel?

-Amint látod igen. 

-De miért. Mi lett velünk? Hol van az,hogy legjobb barátok vagyunk?

-Itt van Savanna. Csak nem bírod elviselni,hogy van egy dolog amit nekem meg kell csinálni és ahhoz most nem téged kértelek. És amúgy is. Hazel keresett meg. 

-Benyal neked Alicia. Utána meg jól pofára fogsz esni. 

-Jól jegyezd meg amit mondok. Egy Parker sosem bukik el. Főleg ha azt Alicia Parkernek hívják.-morogtam és bementem a terembe.
Órák után Justin keresett meg. 

-Ali, van egy ötletem. 

-Hallgatlak.

-Mi lenne,ha Bethanynak olyanokat mondanék Nash előtt,hogy jó volt veled tegnap meg ismételhetnénk. 

-Kezdésnek nem rossz.-biccentettem. 

-Figyi ne haragudj ha mostanában ideges vagyok. 

-Semmi baj. Mostanában mindenki ideges.-nevettem fel és elindultam Hazel felé. 

 -Hazel!-szólítottam le a lányt. Kis csapat állt körülötte. Mindegyik nagy szemekkel nézett rám. 

-Szia Alicia. -villantotta rám mosolyát. 

-Megengeditek,hogy elraboljam a leányzót egy pillanatra?.-néztem a kis csapatra. 

-Persze.-nyögte ki mindegyik egyszerre halkan. Istenem,hogy ezek hogy félnek tőlem.-nevettem magamba. 

-Mit akarsz mondani? 

-Van terv.-mosolyodtam el. 

-Mond.

-Justin olyanokat fog mondani Bethanynek Nash előtt,hogy jó volt veled tegnap. És te meg lekaphatnád valamikor. És ha Nash visszacsókol neked akkor sima ügy. Ha nem akkor tovább kell őket szívatni. 

-Rendben benne vagyok. 

-Más választásod úgysincs.-nevettem el magam. 

-Kiszállhatok nem? Akkor mégis van választásom. 

-Hazel, te nem szállnál ki. 

-Honnan tudod?

-Túlságosan gyűlölöd Bethanyt és szét akarod őket robbantani.Nekem meg hatalmam van. Kicsinálnálak és te ezt nem mered bevállalni. 

-Bírom a magabiztosságodat.-nevetett fel. 

-Még jó.-mosolyodtam el és otthagytam.

 Bethany

Reggel Nash jött értem kocsival,majd mikor beértünk a suliba Kate mosolyogva pillantott ránk.

- Gyerekek megjött Mr. és Mrs.Tökéletesség!-csapta össze a két kezét. Brandon és Cameron füttyögni kezdtek én pedig olyan vörös voltam mint a rák.
- Mr. és Mrs.Tökéletesség?-kérdeztem.
- Azok vagytok, nem?-kérdezett vissza Kate.
- Nem-ráztam meg a fejem.
- Szerintem igen-nyomott egy puszit az arcomra Nash.
- Nem tudok rád haragudni-suttogtam.
- Ez az én nagy szerencsém-mondta, majd megcsókolt.

 Alicia

Egyik óra után aztán hallgattam Justin és Bethany beszélgetését. Szegény lány annyira nem értette mi van. Nash gyanúsan figyelte őket majd rám emelte a tekintetét. Rávigyorogtam és megkerestem Dereket. 

-Na mizu Al rég hallottam felőled. 

-Ágy házba lakunk.-bokszoltam bele vállába. 

-Sikerül a terv?-biccentett a felénk közeledő Justinra. 

-Úgy tűnik.-pillantottam az ideges Nash felé. 

-Hazel mikor csókolja meg?-karolt át hátulról Biebs.

-Kövi szünetben azt hiszem. Nem csalódtam abban amit most láttam. Hazel odament az udvar közepén álló Nashez és telibe lesmárolta. Bethany látta,hogy Hazel ment oda. Nash pár pillanat habozás után visszacsókolt. És akkor robbant a bomba. Bethany keze ökölbe szorult. Ha gyilkolhatna a szemével már meghalt volna mind a kettő. Szemei könnybe lábadtak. Berohant a suliba. Nash észrevette a rohanó Bethanyt és utána futott. 

-Szép munka.-biccentettem Hazelnek. 

-Ezt elmondanád a rajongóimnak is? 

-A milyeidnek?-nevettem el magam. 

-Hat mióta veled vagyok sokan barátkoznak velem. 

-Akkor eddig a pillanatig kiélvezhetted,mert hogy én már nem foglak keresni az biztos.-nevettem fel.

-Így eldobnád a barátságunkat?-játszotta meg a műhisztit. 

-Nem voltunk barátok. Sőt. Még jóba sem voltunk. Csak az inasom vagy. Ahogy a suli többi diákja is. Kivéve Justint Dereket Savannat Griert és Breakert. Te is a többi közé tartozol. 

-Szemét vagy.-szűrte ki fogai között. 

-Csak őszinte.-vigyorogtam és odamentem Justinhoz. 

-Na lekoptattad? 

-Simán.-nevettem fel újra és hosszasan megcsókoltam. Az egész udvar minket nézett. Mire én győztes mosollyal az arcomon ismét megcsókoltam barátomat.

Bethany

Másnap reggel Justin ült a padomnál.
- Mit keresel itt Justin?-néztem rá furcsállva.
- Csak meg akartam köszönni a tegnapi napot. Remekül éreztem magam-kacsintott.
- Mi van?
- Ugyan Breaker vállald csak fel.
- Nem tudom miről beszélsz-makogtam. Éreztem, ahogyan elvörösödök és oldalról láttam Nash furcsálló pillantását is.
- Holnap ugyanott ugyanakkor?
- Justin mi az istenről beszélsz?
- Tudod te azt. Tudom, hogy ismétlést akarsz-mondta, majd felpattant az asztalról.- És én is-suttogta a fülembe.
- Mi a franc volt ez?-tárta szét a két karját Nash.
- Nem tudom-mondtam halkan. Igazából azt sem hiszem, hogy megszólaltam.- Megyek órára-léptem el tőle, majd felkaptam a cuccomat.
Az biológia órán mindig is jól eltöltöttem az időt, sőt teljesen bele tudtam merülni a tananyagba (mint minden órán).
Ami igazából nem baj, csak megemlítettem.
Egy ilyen fárasztó nap után nem éppen olyan látványra gondoltam, mint ami fogadott az udvaron.
Hazel és Nash az udvar kellős közepén osztották meg egymással a nyálukat, ami igazán undorítónak hangzik, de a látvány még rosszabb volt. Ha poénosra akarom venni a formát azt mondom: megihlette őket a biosz.
De ez nem az volt.
Ez volt az utolsó ok arra, hogy szakítsunk.
Lábaim vezéreltek, méghozzá egyenesen a mosdó felé, ahol lerogytam a földre.
- Bethany!-hallottam meg egy ismerős hangot. Letöröltem a könnyeimet, majd kiléptem a mosdóból.
- Nem érdekelsz többet, oké? Örülj, végre azt csinálhatsz amit akarsz.
- Beth...
- Nem érdekelsz!-üvöltöttem az arcába, majd felrohantam az emeletre a cuccomért, elővettem Nash táskájából a kocsija kulcsát (amit egyébként tőlünk kapott tavaly szülinapjára) és elhajtottam vele.
Még az utánam rohanó Nash sem érdekelt.