6.fejezet - Dögölj meg Bieber

Sziasztok drágáink!

Meghoztuk a 6.részt. Sajnáljuk,hogy sokáig nem volt új rész de volt egy két problémánk. Remélem kárpótolni tudunk titeket azzal,hogy egy jo hosszú és tartalmas részt írtunk. A 7.rész Július 2.-án érkezik. A további infókért lépj be a csoportba (KATT) illetve olvasd el az előző bejegyzést.

Ha tetszett iratkozzatok fel és komizzatok!

 Bethany

- Nem tudom- mondta Nash, majd megrázta a fejét.
- Megkeresem- mondtam idegesen.
Lassal elindultam, ugyanis nem akartam elesni.
- Justin! Justin!- kiabáltam.
Már másodszor jártam végig az egész épület helyét, amikor megbotlottam valamiben. Felálltam, majd leguggoltam.
- Jézusom.- kaptam a szám elé.- Valaki jöjjön már ide!- kiabáltam. Sietve kapartam a köveket és a kisebb téglákat dobáltam odébb, amikor megpillantottam Justin.Szörnyen nézett ki.- Justin, Justin könyörgöm ne csináld ezt velem.- vettem az ölembe.Megfogtam a kezét, ami jég hideg volt.
- Megtaláltuk Aliciát.- hallottam meg John hangját.
- John! Itt van Justin!- kiáltottam neki sírva.
- Justin. Nem halhatsz meg. Nem hagyhatsz itt.- borultam a mellkasára. A fájdalom ami a mellkasomba hatolt elviselhetetlen volt.
- Grier vidd el Parkert a kórházba.- mondta John, majd odarohant hozzám.- Breaker engedj oda.-térdelt le mellém.
- John ,ha meghalt én utána megyek.- mondtam zokogva.
- Nem fog meghalni. Hozom a kocsimat. Bevisszük.- mondja. Nagy nehezen felkaptam Justint és szipogva a kocsihoz vittem. Nem akarom elveszíteni. John és én berohantunk Justinnal a kórházba.
Kemény három óra múlva jött csak ki a doktor a műtőből.
- Ha pár perccel később hozzák be késő lett volna.- mondja.- Egy ember bemehet hozzá.- teszi hozzá.
- Menj.Én addig elmegyek megnézem Parkert. - mondja John, én pedig azon nyomban rohantam be a kórterembe. El sem hiszem, hogy ha pár perccel később találok rá meghal.Egyszerűen nem bírom elképzelni nélküle az életemet. Három év elég volt.
Fél óra múlva Parker lép be.
- Szia.
- Szia.
- Hogy vagy?- kérdezem.
- Megmaradok.- biccentett.
- Kimegyek. Maradj bent vele.-mondom.
- Köszönöm.- biccentek, majd kimegyek. Johnnal találkozok össze.
- Beszélnünk kell.- mondja.
- Mondd.
- Mielőtt eltűntél, beszéltem Justinnal.
- Mégis miről?
- Szeret téged.
- Mi?
- És Aliciát is.- teszi hozzá.
- Á, így már más.- nevetem magam el kínosan.- Végül is ki vagyok én? Bethany Breaker. A senki. Mindenki megmondta.- vakarom meg idegesen a tarkóm.
- Ne kényszerítsd döntésre.- mondja.
- Nekem sem könnyű.- mondom.
- Tudom. Várd meg amíg Justin dönt.
- Nem akarom megvárni, hogy összetörje a szívemet.
- Gondolod, hogy képes lenne rá?
- Igen.- biccentek szomorúan.
- Ez esetben tudod mit mondott? Azt, hogy úgy érzi te túl jó vagy hozzá. Semmit nem mer neked bevallani. Úgy érzi neked ő nem lenne elég jó.
- Ez őrültség.- kerekednek ki a szemeim.
 Teltek a percek, majd Alicia lépett oda hozzánk.
- Justin felébredt.-mondta.
- Bemehetek?- kérdeztem.John biccent, én pedig bementem Justinhoz. Majd John is bejött.
- Szia.- köszönök mosolyogva.- Hogy vagy?
- Egész jól.- biccent.
- Szerencsés vagy Justin.- mondom.
- Az biztos. Mákom volt, hogy Alicia megtalált.
- Hogy Alicia?- kerekednek ki a szemeim.
- Nyugalom.- suttogja John.
- Igen. Mázlid volt, hogy Alicia megtalált.- mondom. Ez aztán elvette a kedvemet a társalgástól. John leült , majd mintha én ott sem lennék Justin elkezdett vele beszélgetni.
- Megmondtam neki, hogy szeretem.-mondja Justin. John rám pillant.
- Ez igazán remek.-mondja erőltetett mosollyal az arcán.
- Tudjátok mit? Én inkább kimegyek.- kezdek el szipogni.
- Várj még.-mondja John.- Justin tudnod kell, hogy nem Alicia talált meg. Nem is értem honnan szedted ezt.
- Annyira emlékszem, hogy valaki sír. De ez a hang még mindig cseng a fejemben. És a szavai. Azt mondta nem hagyhatom itt. Ez biztosan Al volt.
- Nem.- mondja komoran John.
- Én voltam.- szólaltam meg halkan.
- Lehetetlen.- mondta Justin. Pedig lehet. Ha tudnád, hogy mennyire felkavartad az életemet. Ha tudnád, hogy megzavartad az érzelmeimet. Bár tudná, hogy nekem ugyan olyan nehéz mint neki..
- John, kimennél egy kicsit?- kérdeztem. John szó nélkül felállt és elhagyta a szobát.- Szeretnék kérni valamit.- ültem le.
- Mondd.- mondja Justin.
- Legyél kíméletes mikor összetöröd a szívem.
- Miről beszélsz?
- Tudod, hogy miről beszélek. Könyörgöm, legyél Aliciával. Fájni fog, de legalább fel vagyok rá készülve. Hadd lépjek túl rajtad.- elmosódik előttem minden. Letörölöm a könnyeimet.-De az sem baj, ha könyörtelen vagy. Inkább legyél az. Majd összeszedem magam.
- Ne csináld ezt.
- Nagy kérés?- kérdezem cinikusan.
- Miért akarsz magadnak rosszat?
- Ezt érdemlem. Meg kell küzdenem valahogy vele.- tárom szét a karom.- Készen állok rá. Csak gyerünk.
- Nem kérhetsz tőlem ilyent. Nem vagyok rá képes.
- Sajnálom. Muszáj lesz.- pillantok le földre. Sokkal érdekesebb..valóban. Felállok. Nem bírok egy helyben maradni.
- Miért teszed ezt egy olyan emberrel akit szeretsz?
- Sosem szerettelek!- emelem fel a hangom és vágom hozzá a szavakat könyörtelenül. Az arcomra sorra potyognak a könnyek.
- Beth...
- Az életem legrosszabb döntése volt, amikor miattad visszaléptem a ceastbe.- akadok ki végül. A falnak dőlök, majd erősen beleütök a kezemmel. Justin lemerevedve bámul maga elé. - Viszlát Justin.- törlöm le a könnyeimet, majd otthagyom a szobában. Az ablakból még vetek rá egy pillantást. Összetalálkozik a tekintetünk. Reménytelenül megrázom a fejem, majd inkább a földet pásztázom, miközben igyekeztem ki az épületből.

- Bethany Breaker! Azonnal állj meg!- ordított rám John.

- Ugyan miért?
- Azt hittem megbeszéltünk valamit!
- Nem tartozok neked magyarázattal! Nem vagy az apám!- mondtam, majd hátat fordítottam neki.
- Valóban nem. És mégis hogyan akarsz hazamenni?
- Megoldom.- tartom fel az égbe a hüvelykujjam. Az embernek néha kegyetlennek kell lennie.
Másnap reggel nagyon későn keltem fel. Az egész napot az ágyban való lustulással töltöttem volna, ha nem jön a remek ötletem, hogy a tegnapra való tekintettel meg kellene változnom. amíg le nem csengenek a dolgok. Kate eljött velem a közeli plázába bevásárolni.
- Komolyan ezt akarod?- kérdezte Kate.
- Abszolút.- biccentek. - Gyere keressünk pár jó magassarkút!- rántottam magammal.

Alicia

Rettenetes fejfájással keltem. Egy bazi nagy lámpa pedig fejemhez volt irányítva ami teljesen belevilágított szemeimbe.
-Valaki kapcsolja már ki.-nyöszörögtem.
-Ne haragudj.-hallottam meg John hangját mire felültem.
-Hol vagy?-néztem körbe.
-Kórházban. Mikor a reastersnek a vezére berobbantotta a házat te akkor értél ki és repültél pár métert. Beverted a fejed és egy nem túl enyhe agyrázkódást kaptál. Nem műtöttek meg de rengeteg nyugtatót és altatót kaptál.
-Köszönöm. Ez igazán,nagyon figyelmes volt.-makogtam. Köszönöm,hogy nem hagytál ott,de mennem kell. A lips kiakad ha nem leszek ott szóval szerintem én megyek.
-Justin is bent fekszik.
-Tessék?-kapom fel a fejem. Mi történt?-.nézek rá aggódva.
-Ráesett egy elég nagy beton darab. De már jól van. Látogasd meg mielőtt elmész. Jól esne neki.
-Ó, rendben. Kösz.
-Alicia?-szólt utánam.
-Igen?-fordulok vissza.
-Beszélj vele jó? Bethanynek is elmondtam már,de tisztázzátok a dolgokat jó? Eleget szenvedett ő is,de ti is miatta.  Szeret téged,de Bethet is.
-Rendben. Köszönöm még egyszer.-azzal elindultam Biebs kórterme felé. Mikor beléptem Breaker ült Justin mellett.
-Szia.-néztem rá.
-Szia. Hogy vagy?
-Megmaradok.-biccentettem.
-Kimegyek,maradj bent vele.-állt fel.
-Köszönöm. Ez a tökéletes fiú itt fekszik előttem. Egy könnycsepp gördült végig arcomon. Megfogtam kezét.
-Kérlek istenem. Add,hogy ez a fiú felépüljön. Megérdemli az életet. Túl jó gyerek ahhoz,hogy ne érje túl. Könyörögve kérlek,hogy mentsd meg. Nem bírnám ki nélküle. Ámen. Mikor befejeztem az imádkozást,megtöröltem szemeimet.
-Alicia.-nyögte ki halkan nevemet.
-Jézusom.-szorítottam magamhoz könnyes szemmel.
-Kösz,hogy megtaláltál.
-Tessék? Justin az Bethany volt. Én agyrázkódást kaptam nemrég keltem fel.
-Hát jó.-nézett rám de látszott rajta,hogy nem hisz nekem. Figyelj Al. Szeretlek. D ugyan akkor Bethanyt is. Nem tudtam dönteni. De kérlek ne eröltessétek,hogy válasszak. Kell egy kis idő.
-Hidd el,nem fogok erőltetni semmit.  A legjobb barátom vagy és az is maradok neked amíg te úgy akarod.-mosolyodtam el.  Felálltam és kimentem szólni Johnéknak.
 -Justin felébredt. Bethany rögtön bement én meg kint maradtam. Egyedül.Inkább hazamentem. A nyomába sem érhetek Bethanynek. Justinnak nem kell egy ennyire balhés lány. A lipsben mindenki örömmel fogadt. Nem mondtam senkinek mi történt. Hamar hazamentem és inkább elmentem aludni.

Bethany

Egy ideig végleg eldobtam magamtól a jó kislány életemet.
Reggel egy farmert vettem fel ami a térdemnél meg volt szaggatva, egy fekete magassarkút és egy szürke enyhén feszülős pólót. Lekopogtam a lépcsőn, majd mikor kiléptem az ajtón Nash szemei kikerekedtek.
- Hűha.
- Azért vegyél levegőt.- szállok be a kocsiba.
- Jól nézel ki.- nyom egy puszit az arcomra aztán rálép a gázra.
A suli elé érve egy kicsit aggódtam , hogy nem fogom-e egy botrányhős látszatát kelteni. Na nem érdekes.
- Gyere - Nash megragadja a kezem, majd besétáltunk a suliba.Az osztályba érve Brandon majdnem dobott egy hátast mikor meglátott, Kate csak biztatóan mosolygott. Legnagyobb meglepetésemre Justin is itt volt.
- Grier, te mázlista állat!- ordítja Nashnek Brandon.
- Ez van - vágta neki oda Nash.
- Ugye tudod, hogy holnap lesz az első meccs?- kérdezi Dallas.
- Tisztában vagyok vele - biccent Nash.
- Akkor jó, csak mert az elit gimisek jönnek ide.
- Tavaly is megvertük őket. Idén sem lesz másként.
- Azt azért ne felejtsétek el, hogy nem vérre megy- mondom.- Szeretnélek másnap élve látni, nem pedig az intenzíven.
- Te csak ne aggódj.
- Naná, hogy aggódok! Tudom micsoda vadállatok azok a fiúk!
- Honnan?- kérdezi kacsintgatva Brandon.
- Ha, ha, ha. Ez nem jött be- mondom.
- Kár- legyint.
 Csengetés után az igazgató helyettes jött be az osztályba. Aztán kivágta a hisztériát amiért Parkernek tetoválása lett. Aztán felém pillantott.
- Maga Breaker hogy néz ki?
- Tudja igazgatóhelyettes asszony én ... éppen... átélem az iskola különböző diákjainak életstílusait.- vágom ki magam a helyzetből.
- Nagyon büszke vagyok magára Breaker kisasszony. Ön már biztosan megérdemli a diákelnöki címet.-biccent majd kimegy az osztályból. Mindenki (még Aliciáék is) hatalmasat röhögtünk a sztorin. - Azt hiszem holnap emos leszek.- mondom nevetve.
- Szép volt csak ragad rád valami a koszon kívül.-mondja Parker. Ez nála dicséretnek számít..

 Alicia

Reggel telefonom idegtépő hangjára keltem. Káromkodtam egy rövidet de végül kikecmeregtem ágyamból és nekiálltam készülni. Kivasaltam hajamat kihúztam szememet és felöltöztem ebbe:

Beszálltam fekete BMW-be és elindultam a suli fele. Mikor kiszálltam egy két fiú jó alaposan végig mért. Páran utánam is fütyültek,de most nem volt kedvem balhézni inkább csendben  maradtam és Savannával együtt felmentem a terembe.
-Mi a..?-akadt el a szavam.-Most komolyan? A személyiségemet is el akarja lopni ez a cafka?-kerekedik ki a szemem.
-Hé,nyugi. Lehet Biebernél akar így bevágódni.-szorítja meg kezem Savanna.
-Nagyon remélem.-morogtam idegesen és helyet foglaltam. Az igazgató helyettes jött fel csengetéskor. Ennek annyira nem örültem mert elkezdte nekem a prédikálását ugyan is tetkóm lett.
-Parker mi az ott a karodon?
-Tetoválás.-mondtam a nyilvánvalót.
-Mégis miért? Parker egyszer leszel 30 év feletti.-morogta. Aztán rápillantott Breakerre.
-Kislányom te mégis,hogy nézel ki?
- Tudja igazgatóhelyettes asszony én ... éppen... átélem az iskola különböző diákjainak életstílusait.- vágta rá csípőből. Mindenki,beleértve engem is egy nagyot nevettünk a hallottakon.
-Azt hiszem holnap emós leszek.-nevetett fel Bethany.
-Szép volt Breaker, csak ragad rád valami a koszon kívül is.-vigyorogtam rá. Szünetben aztán Justin megkért,hogy délután menjek át a ceastbe segíteni szelektálni pár embert. 

Bethany

Délután Brandonnal együtt mentünk megbeszélésre. A raktárépületben a legnagyobb meglepetésünkre Adam és Justin volt ott meg  többiek.
- Még jó, hogy fél óra késés után idetoltátok a seggeteket.-mondta Justin.
- Hol van John?- néztem körbe.
- Elutazott. Bieber a főnök.-mondja Adam.
- Hogy Bieber? Johnnak elment az esze?- röhögök fel.
- Breaker én a helyedben nem lennék ennyire vidám.- mondja Justin komoran.
- Ember mi bajod?- kérdezi Brandon.
- Na ide figyeljetek. Ha azt mondom én beszélek akkor kuss van. Lehet, hogy John lazán veszi a dolgot, de én nem fogom. Még egyszer valaki késik nem állok jót magamért.-mondja dühösen Bieber.
- Justin higgadj le.- mondom.
- Breakernek úgy tűnik külön kérvényt kell benyújtani, hogy megértse amit mondok. Szóval holnap szelektálni fogjuk a népet. Nem kell a selejt a Ceastnek.
- Szerinted Biebernek elmentek otthonról?-suttogja Brandon.
- Biztosan.- biccentek.
Másnap délután korábban értünk a raktárépülethez Brandonnal ami egy pozitív dolog volt. Csak az egyetlen probléma az volt hogy a többiek is így gondolkodtak és szinte mindenki itt volt már.
- Mit keres itt Alicia?- kérdeztem Brandont.
- Nem tudom.- rázza meg a fejét.
Justin és Alicia kiálltak az emelvényre.
- Azt hiszem korábban is kezdhetjük. -biccent Justin.- Na, szóval a mai napon csak a legjobbak maradhatnak a Ceastben. Készüljön mindenki a legrosszabbra.- mondta.- Ma a segítségemre lesz a Lips főnöke, Alicia Parker.
- Ez most komoly?- röhögök fel kínosan.  Szerencsére csak Brandon és Adam hallotta.
- Hallottam tegnap Justint. Elég durva nap elé nézünk.-mondta Adam.
Először egy számomra elég furcsa feladattal kezdtünk. Talán még régen Justinnal gyakoroltuk ezt, de sosem volt rá szükség. Késsel kellett eltalálni egy bábut.
Elég sokat bénáztam vele. Justin és Alicia körbe jártak mindenkit azonban nálam elég sokáig elidőztek.
- Breaker megy az közelebb is.- szólalt meg mögöttem Justin mire én összerándultam az ijedségtől. Mérgesen dobtam el a következő kést. Pont a közepét találtam el a bábunak.- Nem rossz. De nem a legjobb.- lép el mellőlem.
Aztán a következő egy erőnléti feladat volt. Fel kellett mászni az épület tetejére. Itt egyesével mentünk. Mikor én következtem egy nagyot nyeltem, majd elkezdtem felmászni. Az épület közepénél lenéztem, ami hatalmas hiba volt. Rám jött a tériszony.
- Tovább Breaker.-mondta komoran Justin.
- Nem megy! - kiáltottam le.
- Azt mondtam tovább! - kiabált. Én pedig tovább másztam. Forgott velem a világ. Amikor a háromnegyedénél tartottam megcsúszott a lábam és hihetetlen gyorsasággal zuhantam a földre. Még jó hogy volt ott egy matrac.
- Újra.- nézett rám lesajnálóan Justin.
- Ne szórakozz már velem Justin.- ültem fel nagy nehezen.
- Újra.-ismételte meg önmagát. Én pedig nem tudtam mit tenni ismét megpróbáltam felmászni. Negyedik próbálkozásra sikerült. Kinyújtottam a karom, mire Adam és Brandon felhúztak a tetőre.
- Breaker én a helyedben belehúznék- kiáltotta Justin.
- Dögölj meg Bieber - morogtam halkan.
Justin kreativitása a délután további részében is jelen volt. Párba osztottak minket és csodák csodájára le kellett küzdeni a másikat.
- Ki a párod?- lépett mellém Adam.
- Nem tudom. Nem láttam a papíron a nevem.
- Braker velem lesz.- mondta Justin.
- Hogyne.- forgattam meg a szemeimet.
- Aki veszít automatikusan elutasítva.- mondja Justin.
- John biztosan tud róla?- kérdezem Adamet.
- Nem beszéltem vele, de biztosan.- mondja.
Pillanatok alatt közel 50 ember elment a Ceasttől.
Aztán még 50. És még 50.
- Ki jön?- kérdezte Alicia.
- Szórakozzunk kicsit. Breaker!- üvölt rám Bieber. Brandon hátba vereget. Én pedig csak némán megölelem. Justin ki akar ejtetni. És ki is fog. Biztos nem a véletlen műve, hogy én lettem az ellenfele. Lehet, hogy kár volt összevesznem vele? Mindegy, ez van. A betonos földön fogunk megküzdeni. Rettegek. Félre kell tennem és el kell felejtenem, hogy Justin áll most velem szemben. Képtelen legyek megütni. Felteker egy vékony réteg fáslit a kézfejemre. A hajamat kiengedve hagyom. Nem ezen fog múlni. Adamre pillantok. Aggódik. Aztán Aliciára vetek egy pillantást. Összehúzott szemekkel néz felém. Sosem voltunk jóban. Most pedig Justin barátnője lett. Végül is egy szavam sem lehet. Én kértem. Magamnak akartam rosszat. Parker megfújja a sípot.
Justin közelebb lép, én pedig automatikusan hátrálok.
- Breaker, ugyan. Nem kell félni. Bár ahogy jónak látod.- kacsint, majd hatalmas ütést mér az arcomra. Rá kell jönnöm, hogy sokkal erősebb mint én. Próbálom a földre küldeni sajnos sikertelenül. A kezembe ütött bele, amitől az zsibbadni kezdett (nem is akár hogyan). Justin egy "kiverem belőled még a lelket is,rib*nc" pillantást intézett felém. Aztán gyomorszájon rúgott, amitől automatikusan abbahagytam a védekezést, és nem is próbálkoztam. Leguggoltam és a hasamra tettem a kezem.
- Justin! Elég!- mondom.
- Ezt érdemled- mondta halkan, úgy hogy talán senki sem hallotta.- Állj fel- nyújtja felém a kezét, majd felhúz. Aztán ismét belerúg a gyomromba amitől véglegesen a földön kötök ki. Fölém mászik, majd egy utolsót beleüt az arcomba.
- Ezt érdemlem.- suttogom. Adam felhúz a földről, majd ránézek.
- Nem győzhetted volna le.- mondja.
- Mennem kell.- mondom, majd emelt fejjel távozok.
Kint megállít pár volt Ceastes.
- Breaker? Kiestél?- kérdezi egy nálam pár évvel idősebb srác.
- Igen.- biccentem.- Ez van. Bieber remek embereket keres.
- Na ne szórakozz!- nevet fel.- Akkor te mit keresel itt?
- Bieber levert.
- Érdekes.- mondja.
- Úgy tudtam jóban vagy vele? Mondd meg a Justinkádnak, hogy az ő lelkén szárad, hogy majdnem 200-an munka nélkül maradtak! Családos ember vagy! Kell a pénz!- kiáltott a tömegből valaki.
- Nekem nincs semmilyen Justinkám! Nem vagyok vele jóban! Már nem!- üvöltöm.- És tisztában vagyok ennek a következményével. De ne aggódjatok! Kitalálok valamit!- mondom, majd egy bosszúszomjas mosolyt villantok. Az emberek ujjongva néznek rám.- Kivan velem?- kiabálom. Rengeteg kéz a magasban.- Jól van. Küzdeni fogunk.- mondom.
- Hogy akarod csinálni?- lép mellém egy velem egy idős fiú.
- Még nem tudom, de megoldom.
- Bíznak benned.
- Tudom. Az embereknek reményt kell adni. Ez az első lépés. A második, hogy elhitesd velük. Itt tartunk jelenleg.
- És a harmadik?
- Cselekedni. És lealázni Biebert.
- Jól hangzik.
- Elég kecsegtető, mi?
- Ha kivitelezhető, akkor mindenképpen. Oh, be sem mutatkoztam. Jack Gilinsky.
- Bethany. De azt hiszem ezt már tudtad- mondom nevetve.
- Biebernek hatalmas lett az egója. Valakinek le kell törni az önbizalmát.
- Örömmel.- kacsintok. Aztán a távolban egy ismerős embert pillantok meg. - Rohannom kell! Örülök, hogy megismertelek!- szaladok el. - John Trackfield! Azonnal maradj ahol vagy!- kiáltottam rá.
- Mit keres ennyi embert az utcán?- kérdezi.
- Mit keresel Memphisben? Úgy tudtam elutaztál!
- Igen, de csak tegnapra. Miért?
- John tisztában vagy vele mi történt a Ceastben?
- Nem. Miről van szó?
- Justin leépítést tartott! Több mint 1560 embert elküldött! Engem is!
- Hogy mi van?- emelte fel a hangját.
- John. Az emberek bedühödtek. Az egész  maffiára. És Justinra. Nem tehetek mást. Melléjük álltam. Velük fogok küzdeni. Ellenetek.- mondtam nehézkesen.
- Mindenkit visszahívok.
- Nem fog menni.
 - John, ők már csak ártani akarnak.- mondom.
- Mindent rendbe kell hoznom. Beszélek Bieberrel.
- Felesleges.- legyintettem.

Alicia

Mikor a ceasthez értem már rengetegen voltak. Döbbent arcokat láttam hisz ott voltam. Aztán felálltunk Justinnal az emelvényre.
-Úgy látom most előbb is elkezdhetjük.-szólalt meg.- Ma nagy szelektálás lesz a ceastben és csak a legjobbak maradhatnak. Segítségemre lesz ebben a lips főnöke. Alicia Parker.-biccentett felém. Az első feladatot könnyűnek véltem hisz csak egy bábut kellett eltalálni késsel. Körbe körbe jártunk mindenkit Justinnal. Aztán Breakernél elég sokat álltunk. Nem olyan jó a technikája. Legalábbis most nem.
-Megy ez jobban is.-morogta Justin mire Bethany beledobta a közepébe.- Nem rossz,de nem a legjobb.-biccentett. Elmentem Brandont is megnézni.
-Na mi van Brandon,nem bírod a gyűrődést?-vigyorogtam rá.
-Esetleg segítenél?-mért végig.
-Édes,ha nem akarod,hogy te legyél ott a bábu helyett akkor nem kezdesz ki velem.-mosolyogtam ördögien mire csak felnevetett és folytatta dolgát. A következő feladat falra mászás volt. Bethany egész jól mászott mikor az utolsó métereknél meginogott és leesett.

-Újra.-parancsolta Justin. 

-Ugye nem gondolod komolyan?-kerekedett ki a szeme. 

-Újra.-ismételte meg. Bethany nagy nehezen felállt és újra próbálkozott. Negyedjére sikerült is neki. Szegény. Az utolsó feladat a párbaj volt. Justin kicsit se kímélte Bethanyt. És őszintén kezdtem sajnálni. Rengetegen estek ki. Köztük Beth is. Justin olyanokat rúgott ki akiket nem kellett volna. Beszélnem kell vele. Ezer ember lett munkanélküli csak azért,hogy eltüntesse Breakert.

-Justin.-kaptam el a karját. Nem ezt kéne csinálnod. John se fog ennek örülni. Több száz ember lett miattad munkanélküli.

-Te csak ne mond meg mit csináljak.-szorítja meg erősen a karomat mire a szemem elhomályosult. Sziszegtem egyet és kitéptem a karomat a szorításából. 

-Ne haragudj Al. Nem tudom mi van velem.

-Akkor jobb lenne ha tudnád. Ne rajtam vezesd le a kibaszott bajaidat.-üvöltök az arcába és levetem magamat a kanapéra. Elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t Dereknek hogy későn megyek haza.

Bethany

Este terveken gondolkodtam. John lehet, hogy megérti a dolgot, de ha nem hát sajnálom. Én most igen is ártani fogok a Ceastnek. Aztán beugrott.
A suliban megbeszéltem Brandonnal, hogy adja le az infókat. Ma délutan új helyen lesz megbeszélés.
- Egy idő után tűnj el onnan.-mondom.
- Miért? És mikor?
- Majd meglátod. Jelet fogok adni.- kacsintok.
- Bízom benned Breaker.
Késő délután a ceast régi helyén találkoztam Jackkel és azzal rengeteg emberrel tegnapról.
- Fel akarod gyújtani az épületet?-kérdezte Jack.
- Igen.
- Zseniális.
- Be kell velem jönnöd az épületbe.
- A szellőzőn keresztül?
- Mondjuk.- vontam vállat.- Emberek! Egy kis csendet kérnék! Köszönöm. Szóval. Mindenki szálljon kocsiba. Káoszt csinálunk ma!
Fél óra elteltével már ott is voltunk. Jack, Raina és én bemásztunk a szellőzőbe. Halkan mentünk, én mentem elöl. Mikor meghallottam John  és Adam hangját megörültem, hogy megtaláltuk a termet ahol Justinék tartózkodnak. Lenyitottam a csapóajtót aminek következtében beláttam a termet. Alicia is ott volt.
- Adj egy papírt.- mondom halkan. Jake felém nyújtott egyet, majd a fecnire a következőt írtam: " Ilyen pontossággal jó lesz Bieber?- Breaker."
- Mit tervezel? - kérdezte Raina.
- Csak figyelj.- kacsintok, majd óvatosan kihajoltam a csapóajtón. Egy késre böktem a fecnit, majd megforgattam a kezemben a tárgyat. Justin egy bábu előtt állt amit tegnap kellett eltalálni. Céloztam, majd pár centivel Justin mellett haladt el a kés. Egyenesen a bábú mértani közepébe fúródott. Alicia hangosan felsikított engem pedig Raináék visszahúztam, majd behajtottam az ajtót. Azonban annyit még láttam, hogy Brandon felpillant, majd távozik a teremből.
- Menjünk vissza.- suttogom. Hátra fordulunk, majd visszamászunk oda, ahonnan elindultunk. Kivágtam az ajtót magam előtt. - Emberek, akkor kezdjük.- mondom elszántan.
Jack egy hangosítót nyom a kezembe.
- Vigyázz Bieber, mert a tűz gyorsabban terjed, mint amilyen gyorsan te futni tudsz!- kiáltom. Tuti, hogy hallották, mert nagyon hangos volt. Közben a rengeteg ember körbeállta az épületet. A benzinszag elterjedt a környéken, ahol szerencsére lakóházak nem voltak.- Mehet!- kiáltom. Pár másodperccel később már lángra kapott az épület.
- Szép célzás.- lép mellém Brandon.
- Kösz.- biccentem.- Mikor érnek ki szerinted?
- Pár másodperc. Elég könnyű kijutni.
Bólintok, majd várok. Ahogy Brandon is mondta kevés idő múlva fulladozva ért ki az épületből John, Justin, Alicia és Adam.
- Adjon isten szép napot a túlélőknek!- szólok bele a hangosítóba, majd elmosolyodom.
- Nem vagy poénos Breaker!- üvölti Justin, majd felém mutatja a kést amit eldobtam.
- Köszi, hogy visszahoztad!- mondom.
- Még is hogy gondoltad?
- Én csak a nép mellé álltam!
- Ne játszd el a jótevőt! Nem vagy te holmi lázadó!
- Mi van ha mégis?- kérdezem.
- Akkor hatalmasat csalódtam.
- Én már megtettem.
Kínos csend borul az egész csapat felé.
- Túlzásba estél Breaker.- mondja Justin.
- Csak te hiszed ezt!
- Kérem vissza azt a régi Bethany Breakert akit megismertem.
- Az a Bethany számodra már a múlté ..
- Mégis miért?
- Te tettél ilyenné.- mondom halkan.
- Én csak próbállak összetörni..
- Gratulálok, sikerült. De ne aggódj jól vagyok. Kurva jól.
- Ha érdekel én is.
- Nem érdekel.- fordítottam neki hátat.- Ja és ezzel még nem fejeztük be.- szálltam be egyik furgonba.

Alicia

-Al.-ült le mellém.- Ne haragudj. Nem akartam kiabálni.-puszilja meg a homlokomat.

-Soha többet ne rajtam vezesd le a dühödet. 

-Szeretlek édes.-simítja meg arcomat. 

-Én is.-mosolyodtam el a becézés hallatán. Megcsókolt amibe még mindig beleszédülök. 

-Ali. Tényleg nem kellett volna ennyi embert kirúgnom?- állt fel és elsétált az asztalig. 

-John se fog örülni. És túl sokat Justin. Bethanyt se kellett volna veszni hagyni. Jobb lett ,mint volt. Értek ehhez hisz én is vezető vagyok. Kegyelmezhettél volna. Justin nyitotta a száját mikor fél centire a feje mellet elhaladt egy kés. 

-Jézusom.-sikítottam fel. A késen egy üzenet volt. "Így elég pontos Bieber?" 

-Kinyírom.-ment fel bennem a pumpa. Ekkor meghallottuk Breaker hangját egy hangosítóból.

-Vigyázz Bieber,mert a tűz gyorsabban terjed ,mint ahogy te futni tudsz. 

-Mi ez a szag?-rontott be Adam. 

-Oké. Futás. Most.-üvöltöttem el magam és teljes erőmből futni kezdtem. Köhögve és fulladozva értünk ki a friss levegőre.

-Adjon isten szép napot a túlélőknek.-vigyorgott ránk Breaker. 

-Nem vagy poénos Breaker.-ordít Justin.- Mégis hogy gondoltad?

-Én csak a nép mellé álltam.

-Ne játszd el a jótevőt. Nem vagy te holmi lázadó. 

-És ha mégis? 

-Akkor hatalmasat csalódtam. 

-Én már megtettem.-válaszolt Bethany. Kínos csend lett. Justin szakította ezt meg. 

-Túlzásba estél Breaker. 

-Csak te hiszed ezt.-forgatta meg szemét.

-Kérem vissza a régi Bethany Breakert akit megismertem. 

-Az a Bethany számodra a múlté. 

-Mégis miért?-vonja össze szemöldökét. 

-Te tettél ilyenné.-szólt halkan. 

-Én csak próbállak összetörni. 

-Gratulálok ,mert sikerült. De jól vagyok. Kurva jól.-emelte fel hangját. 

-Ha érdekel én is.

-Nem érdekel. Ja és ennek még nincs vége.-fordított hátat és beszállt az egyik furgonba.

-Menjünk jó?-ujjai közé kulcsoltam sajátomét és elindultunk hozzám. Egész úton egy szót se szóltunk de még akkor sem mikor nálam voltunk. Aztán megtörtem a csendet. 

-Itt alszol vagy holnap jössz?

-Maradok.-puszilja meg számat és lefeküdt mellém. 

-Jól vagy?-simítom meg hasát. 

-Persze.-mosolyodik el. 

-Megnyugszik majd. És akkor megbeszéled vele..

-Hogy hogy kedvesen beszélsz róla? Beteg vagy?-nevet fel mire én is elmosolyodok. 

-Miattad muszáj. Tudom,hogy fontos neked.

-Mondtam már,hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon?-puszilt hajamba. 

-Nem ,de mondhatod.-vigyorgok. Beszélgettünk még egy kicsit ,majd elnyomott az álom.

Bethany

Másnap nem tudtam mit kezdjek magammal. Unatkoztam. És még a kedvem sem volt jó.
- Anya azt hiszem elmegyek a bunkeremhez.- mondom, majd a hátsó ajtóhoz veszem az utat onnan pedig egy hatalmas kerítésen átmászva máris az erdőnél kötöttem ki, ahol a kuckóm volt. Kiskorom óta ki szoktam járni ide. Mostanában azonban nem. Jót tesz a fejemnek ha időközönként kiszellőztetem. Felmásztam a fára, majd leültem a kis házba. Régebben érdekes nagyobbnak tűnt.
Sok ideje ülök már itt, éppen indulni akartam mikor apa mászott fel a fára.
- Kopp-kopp.-mosolyog.- Anyád mondta, hogy itt vagy.- ül le mellém.- Minden oké?
- Nem egészen.- mondom.
- Mesélj ,mi a helyzet?
- Nem úgy alakulnak a dolgok ahogy akartam.
- Ez az utolsó éved a gimiben. Ne engedd, hogy elrontsák.
- Nem erről van szó apa. Justinnal elég csúnyán összevesztünk.
- Békülj ki vele.
- Nem olyan egyszerű ez. Neki ott van Alicia.
- Alicia?
- Alicia Parker.
- Jeremy és Nora Parker lánya?
- Igen, azt hiszem.- biccentettem.
- Jóban vagy vele?
- Nem! Abszolút nem!
- Pedig a szülei nagyon kedvesek voltak.
- Honnan tudod?
- Amikor ennyi idősek voltunk mint ti nagyon jóban voltunk.
- Nem is hiszem el.- nevettem el magam.- Szegények autóbalesetben meghaltak.
- Autóbalesetben?! Autóbalesetben?! Jeremy és Nora Parker?
- Igen. Vagy rosszul tudom?
- Nagyon is! Figyelj Bethany. Elég idő vagy már ehhez, hogy megértsd. Vannak itt ebben a városban különböző maffiák. Egy ilyen maffiának a főnökei voltak. Addig amíg az egyik irigy kollégájuk meg nem ölte Jeremyt.
- Hiszen ez borzasztó. Várjunk! Csak Jeremy halt meg?- szörnyülködtem el.
- Igen. Valóban. Csak Jeremy.-biccent.- Azonban Nora elhagyta a családját.
- Nekem erről miért kellett tudnom?- kérdezem.
- Gondoltam elmondom.
- És ti is bent voltatok egy maffiában?- kérdeztem rémülten. Akár le is bukhatok! Apa feláll, majd felhúz a földről.
- Menjünk le.- mondja.
- Apa kérdeztem valamit.
- Nem.- mondja határozottan.
- Oké.- biccentek. - Vajon anya meg tudja adni Nora elérhetőségét?
- Igen , de minek?
- Alicia nem tud arról, hogy él az anyja.
- Szólok anyádnak.- mondja, majd lemászik a fáról. Aztán én is lementem, vissza a házba.
- Benett nem hiszem, hogy bele kellene avatkoznia Bethanynek!- vágja az asztalba anya a kést.
- Anya nyugi.- lépek be a konyhába.
- Elizabeth ez az ő döntése.- mondja apa.
- Rendben, de ha baj lesz belőle...
- Nem lesz semmi!- mondjuk apával együtt.
- Ah, Breakerek!- mondja, majd kihúzza az asztalból a kést és elmegy egy telefonkönyvet keresni. Lecsapja az asztalra, mikor megtalálja. - Hatodik oldal.- mondja aztán visszavonul főzni. Előkapom a telefonom, aztán felrohanok a szobámba telefonálni.
- Haló!- szól bele egy női hang. Reménykedjünk, hogy Nora az.
- Elnézést a zavarásért. Nora Parkerrel beszélek?
- Igen. Ki maga?
- Bethany Breaker vagyok.
- Egy Breaker sem érdekel.- mondja.
- Várjon!
- Nem érek rá, lányom!- mondja mérgesen.
- Ez garantálom, hogy érdekelni fogja.
- Mondd.- sóhajt kínjában.
- Tudom hol van a lánya.
- Mégis honnan?
- Az osztálytársa vagyok.
- Látni akarom! Hol van?
- Memphisben.
- A közelben vagyok. Oda megyek.
- Jól van.- mondom.
- Később még hívlak...- mondja, de elgondolkozott a nevemen.
- Bethany és rendben.- biccentek, majd leteszem.
Még mindig nem értem miért tettem ezt, amikor Alicia valószínűleg most is engem szid Justinnal. Nem értem. Egy hatalmas hülye vagyok. Délután Nora írt nekem én, pedig elkísértem a lányához. Ugyan pontosan én sem tudtam, hogy hol lakik, de nagy nehezen odataláltunk.

Alicia

Reggel fáradtan keltem. Leslattyogtam  a lépcsőn.

-Jó reggelt.-mosolyodtam el Justinon ,aki éppen palacsintát sütött. Vagyis. Inkább csak próbált. 

-Félek belőle enni.-nevettem fel. 

-Finom hidd el.-vigyorgott. Beleharaptam egy kakaós palacsintába. 

-Azta.-kerekedett ki a szemem.- Tudsz te.-nevettem fel. 

Bethany

Először csak én szálltam ki. Bekopogtattam, majd Justin nyitott ajtót. Aztán be is vágta előttem. Hangosabban kopogtattam.
- Mi van? - kérdezi Justin idegesen.
- Ne aggódj nem hozzád jöttem.
- Á, szóval most Derekre akarsz rámozdulni.- biccent.
- Nagyon vicces vagy Justin, de el kell, hogy szomorítsalak,  mert semmit nem akarok attól a seggfejtől. Parkerhez jöttem.
- Hogy Aliciához? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Csak hívd ide.- mondom idegesen. Justin elrohan, majd Al lép az ajtóhoz.
- Mondjad Breaker.
- Hoztam valakit.- mondom, majd Norának intek aki kiszáll az autóból.
- Ő ki?- kérdezi Ali.
- Alicia Parker bemutatom neked Nora Parkert. Az anyádat.- mondom.
- Az nem lehet. Ő meghalt...
- Nem. Ahogy látod nem.
- Breaker na de mégis miért és hogyan?
- Majd elmagyarázom. De, szerintem most beszéljetek négy szem közt.- mondtam, majd intettem. Kivettem a zsebemből a telefonomat.
- Mr.Grier egy fuvarra lenne szükségem.- mondtam nevetve.
- Azonnal, hölgyem. Hol van?
- Öhm, a házatok előtt. - mondom, aztán leteszem a telefont.
- Gyere be. Később haza viszlek. -nyitott ajtót Nash.
- Nem gond a szüleidnek, hogy itt vagyok?
- Nincsenek itthon.- rántotta meg a vállát.
- Á, értem. És neked baj?
- Persze Bethany, csakis a puszta jóindulatomból hívtalak be.
- Jó csak megkérdeztem.
- Igazán nem kellett volna. Hol voltál?
- Próbálom Aliciát egy kicsit normálisabbá tenni.
- Ezt meg, hogy érted?
- Megtaláltam az anyukáját.
- De..
- Nem nem halt meg. - sóhajtok.
- És miért érdekel Parker?
- Csak megsajnáltam.
- Megsajnáltad?- kérdez vissza.
- Ha leszáll rólam akkor garantáltan megéri. - kacsintok.
- Van benne valami.- biccent.
- Látod, látod Grier. 
- Na jól van Breaker ne bízd el magad. Parkernél semmi sem biztos és egyértelmű.
- Kételkedj csak.- vágtam durcás fejet.
- Méreg kisasszony van kedve itt aludni?
- Neki nincs, de Breakernek van.
- Akkor jó, mert Breakert jobban szeretem.- mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. 
- Helyes.- mondtam nevetve.

Alicia

 Reggeli után elmentem fürödni és felöltözni ,mikor Justin kiáltotta nevemet. Az ajtóban megláttam Bethanyt.

-Mondjad Breaker. 

-Hoztam valakit.

-Kit?-vonom össze szemöldököm. Ekkor egy nő szállt ki a kocsiból és megállt Bethany mellett. 

-Ő ki? 

-Alicia Parker. Bemutatom neked Nora Parkert. Az anyádat. 

-Tessék? De ő meghalt. 

-Nem ahogy látod nem. 

-De mégis miért és hogyan?-makogtam zavarodottan. 

-Majd elmagyarázom. De most beszélgessetek. 

-Gyönyörű vagy kislányom.-néz rám.  

-Ne nevezz így hátráltam egy lépést.- Hol voltál éveken keresztül? Hol voltál mikor szükségem lett volna rád. Mit keresel itt? 

-Találkozni szerettem volna veled. Hiányoztál. 

-Ez nem jutott előbb az eszedbe? Tönkrement az életem miattatok erre kiderül,hogy az anyám él? 

Soha többet ne merj a lányodnak szólítani.-sírtam el magam. 

-Ne haragudj. De féltelek megkeresni. Ezért is küldtelek Jonathanhez. 

-3 éve meghalt. Maffia vezér vagyok Nora. 

-Ne szólíts így.-nézett rám kérlelően. 

-Nem vagy az anyám többet.-rohantam fel szobámba és bevágtam az ajtót. Zokogva csúsztam le a földre.

Bethany

Nem sokkal később be is sötétedett, dobtam egy üzenetet anyáéknak, hogy ma Nashnél alszok amiért apa(és anya) kisebb szívingfarktust kapott(tak). Pár okuk lehet is rá.
1. Sosem aludtam még  másnál (na jó párszor kiszöktem Katehez)
2. Pláne nem fiúnál (igen ez már megér egy külön pontot)
3. Nash is csak párszor aludt nálunk
4. Eddig mindig volt valaki aki ellenőrzött minket
(titkos 5.pontban megjegyezném, hogy minden szempontból tiszta vagyok,ha értitek)
6. EMBEREK KIZÁRT, HOGY BÁRMI IS TÖRTÉNNE! Ennél több eszünk van...
- Anyáék teljesen kétségbe vannak esve.- mondom kínosan, mikor belépek Nash szobájába.
- Mégis miért?- huppan le az ágyára.
- Nem is tudom.
- Na jó, van pár tippem azért. Szerinted én olyan vagyok?
- Nem, de tudod. Szülők, akiknek egyetlen lányuk van.- mondom egyszerűen.
- Tudom. Tudom milyenek a szüleid.
- Bírnak téged Nash.
- Ezt is tudom.
- Az egoista fejedet Grier. - nevettem el magam.
- Tudod, csak az igazság.- kacsint.
- Hát hogyne.- forgattam meg a szemeimet. Nash felpattant, majd felkapott és lerakott az ágyra. Aztán -mivel tudja, hogy nem bírom- csikizni kezdte a hasamat.
- Nash! Ne szórakozz! Ne már!- visítottam, mert úgy éreztem mindjárt megfulladok a nevetéstől.
- Túl egoista vagyok ahhoz, hogy abbahagyjam.- kacsintott.
- Hát akkor ne legyél.- mondom még mindig nevetve.
Tulajdonképpen az egész helyzet félreérthető volt és nem is én lettem volna, ha valami nem kínosan sül el. Az ajtón anya és apa lépett be. Még is mit keresnek itt? Mert Nash szüleit még megérteném. Ez nagyon ciki!
- Ó, sziasztok!- ültem fel kínosan.
- Bethany Breaker!- kiáltották mind a ketten. A két B-s verzió a legrosszabb.
- Jajj hát, hogy vagytok? Olyan rendes, hogy így meglátogattatok!- csaptam össze mosolyogva a kezemet.
- Ti meg mi a fenét csináltok?- mondta anya lassan egyenként a szavakat.
- Öhm, képzeljétek éppen csiki csatázunk. Elég béna egy játék, de vicces. Van kedvetek beszállni?- vigyorogtam.
- Ne szórakozz lányom!- mondta apa mérgesen. A lányom szó a második legrosszabb..
- Igazad van Twisterezhetünk is!
- Bethany azonnal indíts haza! Sok mindent kell megbeszélnünk!- mondta anya.
- Megyek.- mondtam, majd apa lekísért a kocsihoz. Úgy éreztem magam, mint egy két éves. Ennyit a 6 pontos értekezésemről.

 Alicia

-Alicia jól vagy?-hallottam meg Biebs hangját. 

-Kérlek hagyj magamra.

-De nem akarlak. 

-Justin kérlek menj el. Majd kereslek.-zártam kulcsra a szobámat és ráfeküdtem az ágyamra. Miért most kerül elő? Meg voltam nélküle hisz azt hittem halott. És Bethany ezzel is csak ártani akar nekem. Rengeteget gondolkoztam,hogy mi miért történik. Végül álomba sírtam magam. Pár napig nem mentem suliba. Nem volt erőm és nem tudtam kiheverni a történteket. Az,hogy az anyám él felkavart bennem mindent. Justinnal veszekedtem szóval most nem tudom mi van velünk. Nehéz,hogy nincs melletted senki. Mármint, Dereknek és Savannának nem mondtam el. Nem is tervezem. Reggel korán keltem. Kinyitottam az ajtómat. Kávé szagot éreztem,de fogalmam sincs,hogy ki lehet itt. Leslattyogtam lassan a lépcsőn.
-Justin?-kerekedett ki a szemem.
-Jó reggelt.-mosolyodott el.
-Mit keresel itt?-túrtam bele hajamba.
-Bocsánatot kérni jöttem. Ne haragudj,hogy bunkó voltam veled pár napja.
-Megvan bocsájtva.-kortyoltam bele kávémba majd szorosan magamhoz ölelte. Felrohantam gyorsan öltözni. Kivételesen összefogtam a hajamat,felkentem mindennapi sminkemet és felöltöztem egy ülepes gatyába egy köldökig érő katona mintás pólóba és fekete suprámat vettem fel hozzá.
-Gyönyörű vagy.-ölelt át hátulról és belepuszilt nyakamba. Beszálltunk a kocsiba. Érdekes beszélgetés alakult ki Justin és köztem.

Bethany

- Tényleg nem csináltunk semmit!- tártam szét a karom. Anyáék a konyhában álltak velem szemben.
- Én megértem, hogy fiatalok vagytok! De még mindig csak 17 évesek!- akadt ki végleg anya.
- Akkor ne higgy nekem.- mondtam végelkeseredésemben.
- 1 hónap szobafogság és nem találkozhatsz Nashsel!- mondta apa. Bezzeg ilyenkor anya mellé áll.
- Ez nem tehetitek meg!
- De igen megtehetjük, mert a szüleid vagyunk! A döntés végleges!- mondta anya ellenvetést nem tűrő hangon.- Légy normális tinédzser! Vagy legalább maradj a szobádban.
- Normális? Elment az eszetek? Nem járok bulizni, nem piálok, nem csinálok semmit! Ennél nem tudok normálisabb lenni!
- Dehogynem és azonnal javíts a jegyeiden. Hamarosan itt az érettségi!
- Ti nem vagytok eszeteknél!- mondtam, majd mérgesen felrohantam a szobámba és bevágtam az ajtómat. Aztán SMS-t küldtem Nashnek.
" A francba is az ősökkel. Fél óra és átmegyek. Beth."
" Mi történt?"
Bezártam az ajtómat az ágyamat kitömtem párnákkal és vészhelyzet esetére felvettem a hangfelvételt is. Miket nem lehet filmekből tanulni. Az ablakra rákötöttem egy törölköző sort és azon másztam le.
Tíz perc alatt odaértem Nashhez aki az ajtó előtt ülve várt.
- Nem találkozhatunk.- mondtam halkan. Az utca túl kihalt és sötét volt.
- Mi történt?- kérdezte aztán lehúzott maga mellé a földre.
Elmeséltem neki az egészet. Aztán végigbeszélgettük a fél éjszakát.
- Kezd nagyon hideg lenni.- mondtam.
- Nem gond.- rántotta meg a vállát. Berohant a házba és egy takarót hozott ki. A vállamra terítette én pedig a vállára hajtottam a fejem.- Mi lesz velünk?
- Meg fogjuk oldani. Együtt.- mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Haza kell mennem. Ha lebukok akkor végem.
- Vigyázz magadra.- kapta el a kezem, amikor felálltam.
- Vigyázni fogok.- mondom,majd megölelem aztán a főutca felé veszem az irányt.Pár perccel később rájöttem, hogy nem erre kellett volna mennem. Jó talán egyszer stoppolni fogok. Egy fehér kocsi állt meg előttem.
- Szállj be.- eresztette le a kocsi ablakát.
- Justin?!- néztem rá furcsállóan.
- Igen. Jobb, ha én állok meg neked, mint valami vadbarom.
- Inkább gyalogolok. Nem kell a társaságod.
- Szállj be. Amúgy is mondanom kell valamit.- erősködött. Sóhajtottam, majd beültem Justin mellé.
- Mit akartál mondani?
- Griernél voltál?
- Igen, miért?
- A szüleid nem fognak örülni. Tudok a dologról. Anyámékkal beszéltek a szüleid. Eléggé ki vannak bukva.
- Rohadtul nem csináltunk semmit, úgy hogy le lehet szállni rólunk.
- Én falazok neked. Persze nem önszántamból.
- Mit akarsz Bieber?
- Add fel magad a Ceast elleni harcban.
- Justin ez nem lenne, ha nem főnökösködtél volna.
- Nem kellett volna bénáznod.
- Ne akarj engem okolni.- ráztam meg a fejem.
- Jó bocs. Ha akarod segítek.
- Nem kell a te segítséged. Csak vigyél haza.
- Mit rontottam el?- suttogta halkan. Úgy tettem mintha nem hallottam volna.- Egyszer szükséged lesz a segítségre.
- Meglátjuk Bieber.Hogy hogy nem Aliciánál vagy?
- Teljesen mindegy az most.- legyint.
- Neked lehet.
- Ne érdekeljen. Jobb lesz úgy.- rábólintok a dologra. Tényleg lehet, hogy jobb ez így.
 Justin hazavitt én visszamásztam az ablakon egyenest az ágyamba. Reggel anya és apa ellenőrzést tartottak. Nem is értem miért. Hiszen, én nem voltam sehol. Ugyebár. Aztán mivel hulla fáradt voltam vissza is aludtam délutánig. Aztán megtanultam, majd este takarodó után Nash várt a ház előtt. Ismét kimásztam az ablakon.
- Az ajtón gyorsabb lett volna, nem?- kérdezte.
- Ilyen helyzetben nem hiszem.-mosolyodtam el, aztán megöleltem ő pedig megcsókolt.
- Hogy jutottál haza tegnap?
- Stoppoltam. Igazából Justin vitt haza, de nem hívtam.
- Nekem nem baj. Bieber csak rendes volt. Valószínűleg. Akkor nem lennénk itt.
- Jogos.-mosolyogtam.- Ma én hoztam.- rángattam elő a takarót.
- Holnap suli. Nem lesz baj, ha sokáig kint leszünk?
- Ennél nagyobb? Már nem lehet.- nevettem fel kínosan.
- Igen az biztos. De nekem ez is beéri. A suliban nem ellenőrizhetnek minket.
- Csak azt hiszed, Nash. Még a végen valakit felfogadnak mellém. Jézusom ezt simán kinézem belőlük.- kaptam a homlokomra a kezem. Ez nagyon égő lesz.
- Tulajdonképpen mi is a bajuk?
- Te, te vagy a bajuk Nash.-mondtam de közben nem is mertem a föld helyett máshova nézni.
- Engem csak te érdekelsz. Ők nem.- húzott magához.
Hajnali ötkor mentem fel a szobámba aludni, reggel nyolckor pedig mennem is kellett a suliba. Egy hatalmas kávéadagot vittem magammal és felkelés után is betoltam egy bögrével. Mikor az osztályba értünk felvetettem magam az egyik asztalra és gondoltam óra előtt bedobom a szunyát. Kate a pad mellett lévő széken ült Nashsel és Cameronnal.
- Valami van Breakerrel.-mondta Cameron.
- Nem mondod?!- kérdeztem cinikusan, és csukott szemmel.- Csak álmos vagyok.
- Mondtam, hogy ne maradjunk kint annyi ideig.- hallottam Nash hangját.
- Második órára már kutya bajom nem lesz. Kate hozz az automatából egy kávét kérlek.-mondtam.
- Hát jó.- mondta, majd pár perc múlva egy forró műanyagpohárral tért vissza. Felültem a padon és fél perc alatt lenyomtam az egész pohárral. A tanár csengetés után érkezett, de nagyon elemében volt. Pár embert lefeleltetett, majd tovább mentünk az anyaggal. Aztán második óra előtti szünetben megint az automata előtt kötöttem ki.  Hihetetlenül fáradt voltam és ez nagyon látszott is. A kampánybeszédemet is meg kellett volna írnom, de elfelejtettem. Talán majd délután. Harmadik óra után az osztály nagyja segített plakátokat kitenni a suliba. Persze Hazel a húgának segített és voltak akik kifejezetten lusták voltak.
- Ez hova tegyem?- kiáltotta a szájában celluxszal Brendon és egy nagy plakátot tartott a kezében.
- A főbejárathoz.- mondtam.
Brendon elrohant mi pedig tovább vagdostunk és ragasztottunk.
Mikor délután hazaértem anya a konyhában sürgölődött.
- Mi történt?- kérdeztem furcsállva.
- Bethany ne kérdezősködj nem érek rá! Este vendégek jönnek - mondta anya.
- Jól van - biccentettem, majd felrohantam a szobámba megtanulni. Aztán miután anya harmadszor jött be, hogy vegyek fel valami normális ruhát és ne a "bugyuta terepmintás nadrágomba" legyek úgy döntöttem ideje átöltöznöm. Felvettem egy szoknyát ami nem volt túl rövid, de nem is volt túl hosszú.
- Bethany gyere le!- kiabált apa. Rohantam le a lépcsőn, mikor Justint láttam meg az ajtóban. Megbotlottam, majd hála a korlátnak meg tudtam kapaszkodni, de még így is elég nagyon estem. Kínos volt. Justin magába fojtva a nevetést jött oda a lépcső elé felsegíteni.
- Magam is fel tudok állni - mordultam rá.
- Nekem kellene elámulnom nem neked- kacsintott.
- Nem figyeltem a lábam elé. Ne aggódj nem miattad volt.
- Magadnak sem tudnád ezt bemagyarázni - rázta meg a fejét. Leültünk az asztalhoz, majd a felnőttek egyből a továbbtanulásról és egyebekről kezdtek el beszélgetni. Leejtettem a kanalamat ezért bemásztam az asztal alá érte.
- Justin, lenne kedved eljönni egy focimeccsre?- kérdezte apa. Ezen a kérdésen eléggé fennakadtam ezért mikor éppen másztam volna vissza a székre bevágtam az asztal szélébe a fejem.
- Hát persze Mr.Breaker - biccentett Bieber. Ekkor valaki csengetett.
- Kinyitom - állt fel anya. Ekkor jutott eszembe, hogy lehet Nash az.
- Majd én!- kaptam anya lába után, ezáltal a földön hasalva találtam magam.
- Jól van, jól van - sétált vissza a helyére anya. Kinyitottam az ajtót és Nash volt az.
- Breaker kicsípted magad - jegyezte meg Grier.
- Ne örülj. Anyáék meghívták Bieberéket vacsorára.
- Ha azt mondtad volna, hogy zavarok azzal is beértem volna.
- Nem tudtam róla, hidd el.
- Elhiszem. Akkor, majd holnap találkozunk Bethany - mondta, majd nyomott egy puszit a számra aztán elment.
- Ki volt az? - kérdezte apa.
- A pizzafutár - legyintettem.
- És hol a pizza?
- Azt mondtam mégsem kell - éreztem ahogy fülig elvörösödök.
- Én jobban vigyáznék azokkal a futárokkal, mert nem csak a pizzát vitte el, hanem a rúzsodat is - jegyezte meg Justin. Kikerekedtek a szemeim.
- Ki volt az? - állt fel idegesen anya.
- A pizzafutár - erősködtem, majd felrohantam a szobámba megigazítani a sminkemet. Justin lépett be a szobámba. - Esküszöm megtanítlak kopogni - morogtam.
- Kopp kopp - mondta.
- Azt hittem csapatjátékosok vagyunk. Ahogy megbeszéltük.
- Ha nem én jegyzem meg akkor más fogja - vonta meg a vállát.- Elég, ha én tudom ki volt az. Mert ugye nem a futár volt.
- Justin könyörgöm, ha ez kiderül nekem annyi.
- Mondtam, hogy mi beszéltük meg a pizzát.
- Köszönöm - motyogtam halkan.

Alicia

-Al,gáz van.-mondta halkan.
-Igen?-ráncoltam szemöldökömet.
-Az apám, nem örül,hogy Breaker és Nash járnak.
-És?-szálltam ki a kocsiból.
-Azt akarja,hogy szedjem szét őket. És, azt akarja,hogy én jöjjek vele össze.
-Mi van? És te mit mondtál?-remegett meg hangom.
-Hogy megpróbálok.
-Király.-néztem le a földre.
-Alicia, nem foglak elhagyni. Csak abba segíts,hogy szét szedjük őket.
-Ha apádnak ez fontos.-biccentettem.
-Szeretlek.-húzott magához és gyorsan megcsókolt.

Bethany

Két nap telt azóta, hogy Justin és Pattie itt voltak nálunk. A suliban igazából semmi nem történt. Nashsel elég jól megvagyunk. Egyik szünetben Parker lépett oda hozzám.
- Bethany, édes. Szia.
- Mit akarsz?-néztem rá unottan.
- Ja semmit, de hallottad már,hogy Grier Hazellel találkozgat?-vigyorgott.
- Ne kavarj. Parker ne próbálkozz.
- Szívem a fotók nem erről tanúskodnak -Parker egy borítékot tesz az asztalomra. Ránézek, majd kinyitom. Kezdetben rezzenéstelen arccal bámulom a képeket. Mi van ha ezek tényleg valódiak?
-  3,2,1.-motyogta Parker.
- Hazudsz Parker! Hamisak, tudom,hogy nem csalna meg!-léptem közelebb Parkerhez, aki hátrálni kezdett.
- Nem azt mondtam,hogy megcsalt. Csak találkozott vele.-kacsintott.
- Hazudsz.
- Mi lett veled Breaker? Csak segíteni akarunk.

- Kivel?-meredtem rá.
- Bieber.-motyogta.
- Ti ketten csak úgy nem segítetek. Szálljatok le rólam és a barátomról.
- Nyugi. Mi csak segíteni akarunk,hogy ne fájjon!
- Mi?-néz rám értetlenül.
- Ha megcsalna Grier.-vigyorgott, majd kiment az osztályból. Kémia után, lementem a büfébe vettem magamnak egy csokis muffint, majd visszamentem az osztályba. Aztán 6.óra után Nash hazament én pedig még a cuccaimat pakoltam. Parker lépett ismét hozzám.
- Grier ilyen hamar lelépett? Csak nem összevesztetek?
- Nem,de ha tudni akarod délután együtt leszünk.
- Veled vagy Hazellel?-vigyorgott.
- Nem vagy normális-ráztam meg hitetlenkedve a fejem.
- Jólvan csak a pletyka meg minden.-legyint.
- Milyen pletyka?-kérdeztem furcsállva.
- Eddig nem az volt,hogy nem vagyok normális?-kezdte húzni az agyam. Ember, az én türelmem is véges!
- Parker ne húzd az időmet? Milyen pletyka?
- Semmi semmi, csak azt terjesztik,hogy Hazel és Grier eléggé sokat találkozgatnak. De nem akarlak megijeszteni. Biztos csak barátok- Parker hátrál.
- Miért akarsz tönkretenni? Elvettél tőlem mindent. Főleg Justint. Mi kell még?
- Nem vettem el tőled.
- Dehogynem. Folyton veled van. Ki tudja hányszor feküdt már le veled!
- Még mindig nem tudott választani te szerencsétlen-ordított Parker, majd elfutott.
- Lassan már nem is kell-motyogtam halkan.

 Alicia

 

Egyik óra után aztán kedvesen mentem Breakerhez.
-Bethany,édes. Szia.
-Mit akarsz?-nézett rám unottan.
- Ja semmit, de hallottad már,hogy Grier Hazellel találkozgat?-vigyorogtam.
- Ne kavarj. Parker ne próbálkozz.-morogta.
- Szívem a fotók nem erről tanúskodnak -tettem egy borítékot asztalára. Rám nézett majd unottan kinyitotta.
-  3,2,1.-motyogtam.

- Hazudsz Parker! Hamisak, tudom,hogy nem csalna meg!-lépett közelebb hozzám,mire hátráltam.
- Nem azt mondtam,hogy megcsalt. Csak találkozott vele.-kacsintottam.
- Hazudsz.
- Mi lett veled Breaker? Csak segíteni akarunk.

- Kivel?-meredt rám.
- Bieber.-motyogtam.
- Ti ketten csak úgy nem segítetek. Szálljatok le rólam és a barátomról.
- Nyugi. Mi csak segíteni akarunk,hogy ne fájjon!
- Mi?-nézett rám értetlenül.
- Ha megcsalna Grier.-vigyorogtam majd kimentem az osztályból. Órák után ismét odamentem hozzá.
- Grier ilyen hamar lelépett? Csak nem összevesztetek?
- Nem,de ha tudni akarod délután együtt leszünk.
- Veled vagy Hazellel?-vigyorogtam.
- Nem vagy normális-rázta meg a fejét.
- Jól van csak a pletyka meg minden.-legyintettem.
- Milyen pletyka?-kérdezte furcsán.
- Eddig nem az volt,hogy nem vagyok normális?kezdtem húzni az agyát.
- Parker ne húzd az időmet? Milyen pletyka?
- Semmi semmi, csak azt terjesztik,hogy Hazel és Grier eléggé sokat találkozgatnak. De nem akarlak megijeszteni. Biztos csak barátok.-hátráltam.
- Miért akarsz tönkretenni? Elvettél tőlem mindent. Főleg Justint. Mi kell még?
- Nem vettem el tőled.-morogtam.
- Dehogynem. Folyton veled van. Ki tudja hányszor feküdt már le veled!
- Még mindig nem tudott választani te szerencsétlen-ordítottam és elfutottam. Kinek képzeli ez magát. Egyszer feküdtem le vele,ha annyira érdekli. Hazafele menet összetalálkoztam Bieberrel.
-Elég kételyt csináltam Breakerben. Tuti veszekedni fognak.-morogtam.
-Köszönöm.-jött felém mire hátráltam.
-Most meg mi a baj?-állt meg,
-Elegem van,hogy a ribancodnak tartasz. Döntsd el végre kit akarsz vagy szállj le rólam.-potyogott könny a szememből és hazáig  meg se álltam.