10.fejezet - Ő már egy jobb világban jár

 Sziasztok! Itt is lenne a 10.rész reméljük tetszik!

A következő rész remélhetőleg jövő héten érkezik vagy csütörtökön, vagy hétvégén, ugyanis nem biztos, hogy össze tudom rakni és lesz rá időm a kollégiumban.

Sok sikert mindenkinek a suliban!

Hamarosan érkezik a 11.rész!

Csenge&Réka, Réka&Csenge

 Bethany

December 02.

- Bethany gyere le!- kiabálta anya a konyhából.

- Tanulnom kell!- mondtam.

- Azt mondtam gyere le!- ismételte meg határozottabban, én pedig letettem a kezemből a könyvet és lesiettem az étkezőbe. Anya a kezembe nyomta az egyik újságot.

- Mi ez?

- Olvasd el- mondta.

Keresik a két 18 éves Memphisi diákot. – olvastam a címet. Aztán gyorsan továbbolvastam.

- Nash és Savanna eltűnt?- kérdeztem pánikba esve.

- Igen- biccentett anya.

- Uram isten.

A lábam megingott alattam, már magától a tudattól rosszul lettem. Forgott körülöttem minden, ami csak tudott.

Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Nem ez nem lehet. Mi van, ha Q vitte el őket?

- Morgan sajnálom, de ma nem tudok menni- mondtam a telefonba.

- Jajj ne már Breaker, mi lehet olyan nagy dolog ami miatt nem tudsz velem eljönni ?

- Meséltem neked Nashről..

- Igen. Mi van vele? Ú, remélem megint…

- Eltűnt- mondtam.

- Micsoda?

- Tele van vele az újság- mondtam.

- Nem olvasok újságot.

- Igen, sokszor meg is látszik- mondtam.

- Hé!

- Te mondtad, hogy legyek mindig őszinte.

- Másokkal! Ne velem!- mondta.

- Leteszem- motyogtam, majd kinyomtam a telefont. Utálom ezt  a lányt… mint akinek kong az ürességtől a feje. Meg egyébként is. Miért akart elhívni moziba, olyan emberekkel, akik már az első napon megaláztak és suli után elkaptak és péppé vertek. Nem értem. 

Alicia

 -Itt vagyok Parker.-jött a hang a hátam mögül.

-Késtél Grier.-vigyorogtam rá.
-Csak nem sietsz valahova?
-Nem. De tudod nem szereted órákat állni egy adag cocainnal meg heroinnal.-vicsorogtam.
-Jó bocs. Itt a pénz.
-Ez több. Ennyit nem fogadok el.-rázom meg a fejemet.
-Tedd el. Úgyis múltkor is többet adtál. Jár neked. Ezzel az adaggal úgyis befejezem.
-Ideje lenne.-biccentettem. Vigyázz magadra.-öleltem meg majd Justinhoz vettem az irányt. Nagyon sokat vagyok mostanában vele. Szinte csak nála. Savannával kezd a kapcsolatom megszakadni. Sokat veszekszünk és nagyon haragszom még mindig a szalagavatóért. Hazelt próbálom annyiszor megszégyeníteni amennyiszer tudom. Ha már nem vertem meg ennyi jár neki. Bethanyval nem beszélek. Akkor láttam utoljára mikor táncoltunk. Azért remélem jól van. Nash meg? A dílere lettem. Tőlem veszi a drogot. De már sokat beszéltem róla a leszokásról. Most már nem szeretnék neki többet adni.

*Pár nap múlva*

5nap telt el. Nem láttam Griert a suliban sem sem nem is hívott. Aggódom érte. Ilyenkor már jelentkezne. Este éppen egyedül voltam otthon mikor Cameron állt az ajtómban. Nagyon megörültem neki mert régen beszélgettünk.  De aztán nem hittem volna soha,hogy egy borzalmas hírrel jött. 

 Bethany

Délután négy óra körül lehetett aznap. Azon a napon megéreztem, hogy valami nem lesz oké. Bár ne lett volna most az egyszer igazam.
Az ajtón kopogtak, maikor kinyitottam az ajtót két rendőr állt a ház előtt. Azt hittem a ceast miatt jöttek. Azt sem csodáltam volna.
- Bethany Breaker?
- Igen-biccentettem. Nem a ceast miatt jöttek. Én ott még mindig Sierra vagyok.
- Szeretnénk magának mutatni valamit.
- Bethany ez mégis mit jelentsen?-lépett mellém anya.
- Magam sem tudom-ráztam meg a fejem.
- Biztosurak ugye nem bajba került a lányom?-kérdezte anya.
- Nem. Ilyesmiről szó sincs.
- Akkor rendben-mondta anya majd megsimította a vállamat. Vajon ő ekkor már tudta miről van szó?
- Kérem szálljon be az autóba-mondta az egyik rendőr.- Mrs.Breaker megkérhetjük, hogy jöjjön utánunk a biztonság kedvéért?
- Persze-mondta anya, majd felment a szobájába a kocsikulcsért, és apáért.
Felkaptam a kabátomat és beszálltam az autóba.
A vasútállomástól nem messze álltunk meg. A környéken semmi nem volt, csak két párhuzamosan húzódó sín és fák. Rengetek rendőr, mentős és tűzoltó volt ott.
- Legyen erős. Amit látni fog megrázó lesz-mondta a rendőr mikor kinyitotta nekem az ajtót.
Mikor közelebb sétáltam megláttam Nash családját. A rendőr egyenesen az egyik sín felé sétált.
A sín mellett egy ember feküdt. Körbepillantottam. Nem akartam hinni a szememnek. Még nem. Ez nem lehet igaz. Aztán az agyam egyre inkább kezdte felfogni miért is vagyok itt. Egy pillanatra megtorpantam. A Grier családra pillantottam, akik nem éppen tetszésüket fejezték ki felém. Egyedül Nash anyukája nézett rám megértően. Az arca megviselt volt. Nem csodálkozom. Pillantása azt sugallta menjek oda. De nem moccantam. Még nem álltam készen arra, hogy lássam.
Bethany indulj el. Menned kell. Ennyi kijár neki. Ennyi kijár nektek.
- Miss Breaker tovább mehetünk?-pillantott vissza rám a rendőr.
- Persze, hogyne.
Mikor odaértem nem tudtam hinni annak amit látok. Erős sírásban törtem ki. A földre rogytam. Ez nem lehet igaz. Miért? Miért vele? Miért nem velem?
- Annyira sajnálom!-szipogtam, de nem bírtam abbahagyni a sírást.
A szeme le volt csukva, de én még mindig magam előtt láttam azt a kék szempárt. A bőre hófehér volt, de én még mindig azt az arcot láttam magam előtt aki mindig rám mosolygott. Az arca gondokkal gyötört volt, de láttam rajta a megkönnyebbülést. Azonban én még mindig azt az arcát láttam, aki mosolyt csalt az arcomra. A teste csak úgy hevert a földön, de én még mindig azt láttam benne, aki magához húzott és megölelt, ha tudta valami bajom van. A teste még itt volt, de a lelke már valahol máshol kalandozott. Sok volt neki ez a világ, amit én generáltam neki fájdalommal telté. Én voltam az akit szerethetett, de később én lettem az akit minél messzebb kívánt magától. Ő volt az nekem akiben mindig is bíztam, de egyszer rossz útra léptem és nem hittem neki.Szeretném utoljára még látni azt a fiút akiért mindenemet oda adtam volna. Szeretném látni a gyönyörű mosolyát. A két csillogó kék reménnyel teli szemét. Szeretném érezni az ölelését, a teste melegét. Szeretném ismét az enyémnek tudni. Nem akarom elveszíteni. Elvesztettem az egyik felemet. A szívem majd kiszakad a helyéről. A világ forog körülöttem. Nem akarok hinni annak amit látok. Könyörgöm keltsetek fel ebből a rémálomból.
A vállamon egy meleg kezet érzek meg, aminek következtében rémülten hátrafordulok.
- Miss Braker kérem jöjjön velem-mondta a rendőr.
- Nem!-zokogok tovább.
- Miss Breaker!
- Hagyjon békén!-kiáltok rá.
- Hívják Dr.Willsont!
Anyáék rohantak felém és a doktor.
- Ne gyertek közelebb!-kaptam elő a pisztolyomat a zsebemből. Igazából fogalmam sem volt, hogy nálam van.- Esküszöm megölöm magam!-tartottam a fejemhez a fegyvert.
- Kislányom nyugodj meg-mondta nyugodt hangon anya.
- Ugyan, felőled akár itt és most meghalhatnék!
- Bethany tedd el azt a fegyvert-mondta a doki.
- Miért tenném? Az életem egy csődtömeg semmit sem ér! Akkor meg mégis miért pazaroljam mások idejét és energiáját magamra?- erősen megfogtam mind a két kezemmel a fegyvert. Készen álltam, hogy megöljem magam. Mikor meghúztam a ravaszt pillanatok alatt a földön kötöttem ki. De nem a lövés miatt. A pisztoly kiesett a kezemből. Anya egyből leül mellém és az ölébe vesz. Ismét sírásban török ki.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok-suttogta.
- Nem akartam-makogtam. Nehezemre esett még megmozdulni is.
- Tudom-puszilta meg a homlokom.

Abban az órában több dühkitörésem is volt. A szüleim és a pszichológus, Dr.Willson jobb ötletnek találták,ha bevisznek a kórházba ahol Dr.Willson dolgozik. Tehát ismét bámulhattam a fehér falakat. Ismét gondolkoztam. Ami jelen esetben nem volt a legjobb. Megint roham tört rám. Majd miután megnyugodtam még egy. Ez ment este 10 óráig. Az utolsó dühkitörésemnél, már az ágyhoz kellett kötni. Olyan voltam mint egy közveszélyes pszichopata. Nyugtatót és altatót kaptam a bal karomba. Ha nem lettem volna lekötve biztos, hogy megtámadtam volna valakit a tűvel. Aztán nem sokkal később a gyógyszer hatására elnyomott az álom.

 Alicia

-Megtalálták Nasht.-nézett rám.
-Ez csodás. Hol van? Beszélnem kell vele.
-Ali. Csak a holtestét találtak.-hajtotta le fejét.
-Mi?-gyűlt könny a szemembe.
-A vonatsínnél találták meg.
-Cameron el kell mennem.-mondtam hisztérikus hangon.
-Ilyen állapotban?
-Jól vagyok.-kaptam fel dzsekimet és kirohantam a kocsihoz. Ott a lakás kulcs. Zárj be és gyere utánam.-kiabáltam Cameronnak majd amilyen gyorsan csak tudtam a sínekhez mentem.

5 perc alatt a helyszínen voltam. Ezernyi villogás volt. Rengeteg mentő és rendőr volt. Messziről kiszúrtam Nash szüleit.-Őszinte részvétem.-fogtam kezet a család tagjaival akik csak biccentettek. Mikor közelebb mentem a lezárt területre Bethany önkívületi állapotban lévő hangját hallottam meg.
-Minek éljek? Az életem tönkrement. Egy roncs. Elvesztettem akit legjobban szeretek.-tartotta halántékának fegyverét.
-Bethany. Tedd le!-mondtam ellent mondást nem tűrő hangon. Felnézett rám. Megforgatta a szemét és kiejtette a fegyvert a kezéből majd anyja ölébe zuhant.

Bethany 

Reggel még mindig a fehér falak közé voltam zárva. A fejem rettenetesen fájt. A karom alsó részét egyáltalán nem éreztem. A szobában az ápolónőn kívül senki sem volt.
- Jó reggelt-mosolygott rám.
- Lehetne egy gyors kérdésem?
- Hogyne-biccentett.
- Kimehetnék a mosdóba?
- Ezt kérdezni kell?-nézett rám furcsán.
- Hát ha az ember az ágyhoz van kötve szerintem igen.
- Oh, máris-sietett mellém, majd pár pillanat múlva szabad voltam mint a madár.
Felkaptam a táskám, majd berohantam a mosdóba. Átvettem a saját felsőmet, és a bakancsomat,majd mivel a nadrágom rajtam volt kimentem a mosdóból. Aztán az eddiginél jobb ötletem támadt.
- Elnézést megkérdezhetném merre van a kijárat?-szólítottam le egy itt dolgozót.
- Egyenesen erre-mutatott a büfé felé.
- Rendben. Köszönöm.
Arra mentem amerre a férfi mondta. Azonban nem számítottam rá, hogy bárkivel is összetalálkozok.
- Bethany, szia. Hogy vagy?-kérdezte Brandon.
- Szia, bocs most nem érek rá-mentem volna tovább, de elkapta a karomat.
- Bántott valaki?
- Ezt mégis honnan veszed?
- A karod.
- Nem, semmi baj. Nincs, semmi-ráztam meg a fejem.
- Sajnálom ami Nashsel történt. A rendőrök azt mondták valakit be kellett hozniuk ide. Tudod, annyira megviselte a dolog. Tudod ki az?
- Nem. Nem tudom-nem mertem a szemébe nézni. Elárultam volna magam.
- Biztos? Mit keresel mégis itt?
- Brandon..
- Bethany figyelj.
- Nem Brandon te figyelj. Senkinek nem mondhatod el, hogy találkoztál velem.
- Mi mégis miért?
- Engem hoztak be tegnap-mondtam, majd a folyosón megpillantottam Mr.Willsont. Felismert.- Mennem kell-rohantam el.
- Hívják a biztonságiakat!-hallottam Mr.Willson hangját. Nem pillantottam hátra. Tudtam, hogy utánam indultak.
A kórházból kiérve anyáékat pillantottam meg és Nash szüleit. Aztán a rendőröket. Akik engem üldöztek. A kórház sarkán lefordultam ezzel elértem azt, hogy kikerüljek a látószögükből. A semmiből ugrott Justin elém, majd a földre lökött.
- Justin engedj el!
- Nem Bethany! Nyugodj meg! Gondolkozz ép ésszel! Ne okozz kárt magadban könyörgöm!
- Justin mindig a legjobbkor jössz-rohant oda hozzánk anya. Aztán apa is.
Nem, én ezt nem bírom tovább. El kell tűnnöm innen. Akárhogyan is. Még mielőtt közveszélyes leszek. Nem, már az vagyok.
Apa és Justin felhúztak a földről.
Dr.Willson is ideért. Hát persze. Ő mindent tud, és mindent tudnia kell.
- Nehezebb dolgunk lesz Mrs.Breaker mint gondoltuk-mondta anyának.
- Nehogy azt higgyétek, hogy egy percig is itt maradok-mondtam.
- Vagy ez, vagy az őrültek háza-mondta Dr.Willson.
- Nem lesz olyan szerencséje, hogy oda juttat.
- Eljuttatod te oda magadat is.
- Ez egy szép barátság kezdete-biccentettem.
- Cinizmus?
- Ahogy mondja-néztem rá dühösen.
- Hidd el eleget fogjuk látni majd egymást.

Alicia

 Nem engedtek oda holttesthez pár méterről láttam. De ahogy néztem pár percig, egyre jobban olyan érzésem volt,hogy az nem Nash. Volt valami természet ellenes benne. 

-Ali.-kiabálta valaki mögülem. 

-Tessék?-fordultam meg. Justint láttam magam előtt. 

-Megvan Savanna is. 

-Eltűnt?-kerekedett ki a szemem. 

-Pár napja tűnt el és most találta meg valaki ahogy jött ki a híd alól összeverve. 

-Tessék?-kaptam szám elé kezem.- Nasht viszont megölték. 

-Tudom.-hajtja le fejét. -Justin szerintem az nem Nash.-mondom halkan. 

-Akkor ki lenne? 

-Nekem van benne valami Nash ellenes.-rázom fejem. De bemegyek Savannához a kórházba. Majd gyere át.-puszilom meg és elindultam.

 Bethany

2nap 6óra 43perc
Ennyi ideje vagyok itt. A szobám előtt 3 biztonsági. Dr.Willson nem fog innen kiengedni egy darabig. Azt hiszi mindenki, hogy megőrültem. A szobában semmi sincs. A fal le van festve, de nem úgy néz ki mint egy normális kórterem. Az ajtót belülről nem lehet kinyitni. Felesleges volt hallgatnom Aliciára. Tudtam, hogy le kellett volna lőnöm magam. Az ajtó előtt Dr.Willson jelenik meg. A szüleimmel beszél. Az ablakom alá fekszek. Túl kíváncsi vagyok arra, hogy miről beszélnek.
- Nem, nem hinném, hogy jó ötlet ha odaadjuk neki.
- Gerett mégis mi baj lehetne abból, ha elolvassa. A lányom nem elmebeteg!
- Még nem. Elizabeth én megértem önt, de én találkoztam már pár Bethanyhez hasonló esettel. A legtöbb vagy a Hoziiers utcában végezte, vagy a koporsóban.- Á, igen a Hoziiers utca. Az a diliház utcája. Más nincs is ott csak az az egy épület.
- És látogatókat fogadhat?-kérdezte apa.
- Nem. Még magukat sem.
- Ezt végképp nem értem. A szülei vagyunk-mondta anya.
- Nem kell értenie. Elég lesz, ha én megértem a lányukat. Nem egy könnyű eset.
52perc.
Dr.Willson nemsokára jön. Talán pár óra. Ennyi szabad időm van még. Lehuppantam  földre. A véletlenségből láttam meg a lyukat a falon. Lehasalok a lyuk elé. Próbáltam átnézni a szobába. Nem láttam semmit.
- Hé, van ott valaki?-suttogtam. A fal másik oldalán zörgést hallottam.
- Van.
- Bethany vagyok. Bethany Breaker.
- Bonnie Rayfielders. Végre akad valaki ezen a szárnyán az épületnek, aki velem egykorú. Mióta vagy itt?
- 2 napja- szűk választ adtam. Nem akartam, hogy őrültnek nézzen, hogy percre pontosan tudom mikor jöttem.- Te?
- Talán 3 napja és 12 órája.
- Nem vettelek észre. Azt hittem egyedül vagyok.
- Dr.Willson intézkedik róla, hogy senki ne tudjon senkiről.
- Ezt hogy érted?
- Elég irónikus az, ha azt mondom Dr.Willson megjárta a Hoziiers utcát?

Alicia 

Ma egy újabb SMS-t kaptam.  

A kis Bethany bent van a dili házban. Szegény. Miután leállítottad,hogy ne ölje meg magát elvitték. Ki tudja meddig lesz ott. Látogasd meg. Hátha segítesz rajta.-Q 
-Mi van?-motyogok magam elé.
-Mi az Al?-néz le rám Justin.
-Bethany bent van a diliházban.-motyogok még mindig. Be kell mennem hozzá.-csúsztatom zsebembe telefonomat.
-Este 9 óra. Nem mehetsz.
-Justin látnom kell. Tudnom kell mi van vele.
-Veled megyek.
-Meg ne próbáld. Kérlek.
-Jó. Megvárjalak?
-Ha nem vagy fáradt igen. De haza is mehetsz tudod hol a kulcs.-ölelem meg .