2015. március 1., vasárnap

4.fejezet - A dolgok néha rosszul alakulnak..

Hello-bello mindenki! 
Amint ígértük meg is hoztuk a negyedik részt! Reméljük tetszeni fog nektek.
Iratkozzatok fel és írjatok kommentet! Imádjuk olvasni a véleményeiteket!
Csatlakozzatok a Facebook csoporthoz aminek a linkje itt van: KATT 
Nem is húznánk az időt jó olvasást!
Csenge&Réka, Réka&Csenge

 Bethany

Mikor beértünk a központba elég dejavu érzésem volt. De attól még nem akartam eljönni. Sőt mi több.
- Elegem van belőletek!- vágódtam le az egyik székre.
- Breaker ne morogj ennyit.-mondta Adam.
- Hagyjatok ki a maffia ügyeiből!-mondom. Elég dühös voltam.
- Ezt már akkor elcseszted amikor beléptél. Emlékszel?-nézett rám John miközben valamit keresett.
- Én csak vissza akarom állítani a normális életemet! Eddig sikerült is.
- Akkor nem kellett volna belépned!
- John! Te tudod a legjobban, hogy milyen voltam akkor! Segítségre volt szükségem. Nem a két szép szemedért léptem be.- akadtam ki.
- Nyugodj le.- ült mellém Justin.
- Ne avatkozz bele! Pont te ne!
- Miért mi van velem? - néz mélyen a szemembe.
- Nem érdekes.- rázom meg óvatosan a fejem. Justin közelebb hajol hozzám. Kezét az arcomra helyezi, majd megcsókol. Na ez az amire nem számítottam. Arra pedig még inkább nem, hogy vissza is csókolok.
- Erre várunk négy éve.-mondja Adam és John.
Én és Justin pedig csak egymásra merdve ülünk. Végül megkönnyebbülten sóhajt és elmosolyodik. Aztán én is.
- Mennünk kellene.- mondja Justin. Én felállok, majd a furgon fele veszem az irányt.
- Ez a lány elveszi az eszem.-hallom meg Justin suttogó hangját.
- Nem csodálom Bieber.- mondja Brendon. Beszálltunk a kocsiba, majd mikor az út végéhez értünk kiszálltunk. Berontottunk az épületbe. Elől John és Adam, mögöttük pedig én és Justin. Alicia megkönnyebbülve nézett ránk. 
A Reasters (Mephis legújabb maffiája) egész létszámmal jelent meg.  A lips emberei közül csak páran voltak jelen. Ezek szerint újraindul a lips. A srác aki a Reasters főnöke a hálózatot követelte.
- Abba azért nekünk is van beleszólásunk.-mondta John.
- Menj európába vagy bárhova de ne ez a maffia kelljen.-mondta Alicia.
- Rossz válasz.- szegezte a férfi a fegyvert Justinra. Megfeszültek az izmaim és kész voltam a férfira vetődni. Most komolyan minek kellett ebbe beleavatkozunk?
- Ne!- kiáltotta el magát Al, majd Justin elé ugrott. A fegyver eldördült Alicia pedig a földön találta magát. Eltalálták a hasát. Érdekes őt mindig csak úgy meglövik.
Justin rohant oda hozzá.
- Be kell vinni a kórházba!-mondta.
- De nem te Justin! -mondta Derek.
- Ne most szórakozz. -nézett rá Jus idegesen.
- Képes vagy segíteni neki azok után amit műveltél vele?- szólt bele Savanna.
- Miről van szó?-néztem elég furcsállóan.
- Ne mond, hogy nem tudod.-mondta megvetően Savanna.
- Tényleg nem.
- Pedig elég jól közöd van hozzá. Egy utálatos ember vagy Justin! Képes vagy elhitetni vele hogy szereted sőt meg le is fekszel vele majd másnap hűlt helyedet találja! Szégyen!
- Hogy mi?! Én erről nem tudtam! Justin döntsd már el mit akarsz! Válassz könyörgöm. Miattad vesztem össze Nashsel. Hihetetlen vagy!-mondtam. Amit Savanna mondott hatalmas pofonként ért. Képes voltam megcsókolni. Közben pedig Aliciaval hancúrozott. Mocskos állat.
Az eszmefuttatás közben kigördült a könnyem ezért kiviharoztam az épületből. Justin rohant utánam.
- Hagyj békén!-álltam meg.
- Hadd magyarázzam meg..
- Ne! Ne magyarázz meg semmit. Justin menj a közelemből és hagyj békén. Ne avatkozz bele az életembe. Ne játssz az érzéseimmel, mert nem vagyok a rongybabád akit úgy rángathatsz ahogy akarsz! Szállj le rólam.
- Bethany..
- Justin elég! -fogom meg a fejem. Már patakokban folytak a könnyeim. - Felejts el. Felejtsd el azt a rengeteg évet és én is így teszek. Csak... csak...tégy így.
Aztán otthagytam. Hazamentem, majd bezártam a szobám ajtaját és kisírtam magam. Senkim sincs. Mindenkit elvesztettem.  Este anya jött be miután kinyitottam az ajtót.
- Mi történt? -nézett rám.
- Semmi. -mondtam.- Minden oké.
- Mi van Nashsel? Azt hittem ő is itt van.- aha..jól van erre ráéreztél anya. Nekem pedig nem kellett több ráborultam az ágyra és ismét sírni kezdtem.
- Csak menj ki. Magányra van szükségem.-szipogtam.
- Jól van. Jó éjszakát.-kapcsolta le a villanyt és becsukta az ajtót.

 Alicia


Zokogva vezettem egyenesen a bázisig. Nem hiszem el,hogy elkapták. Miért pont őt? Én voltam a főnök. Engem kellene nem Dereket. Berohantam. Mindenki bent volt. Idegesen fürkésztek. Letöröltem könnyeimet.
-A ruháim megvannak még?-kérdeztem szipogva.
-Ott van ahol eddig.-mondta halkan Lisa.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan. Felrohantam felöltöztem feketébe és két pisztolyt megtöltöttem. Ha harc hát legyen harc.
-Léptem volna ki a kapun mire utánam szólt Jordan aki idő közben megérkezett.
-Nem kell segítség?
-Nem, ez az én saram. Egyedül kell megcsinálnom.
-Vigyázz.
-Mindig.-bólintottam majd bepattantam az autóba. Beírtam GPSembe a címet és egyenes odahajtottam. Egy régi roncs autószerelőhöz lyukadtam ki. Kiszálltam a kocsiból és körbenéztem. Eredeti egy ötlet.
-Let's go baby.-morogtam és belöktem az ajtót. A szoba közepén egy szék volt ahova Derek volt kikötözve.
-Derek!-rohantam oda hozzá és letéptem szájáról a tapaszt. -Úristen Derek jól vagy? Néztem rá könnyes szemmel. Arca televolt véraláfutással.
-Ali? Mit keresel te itt?-nézett rám megdöbbenve.
-Szerinted hagyom,hogy itt rohadj meg?-sírtam el magam és szorosan magamhoz öleltem. Kikötöztem kezét és lábát majd még egyszer megöleltem.
-Micsoda idilli jelenet.-hallottam meg egy férfi hangot mögülem. Megfordultam és egy 40-50 évben járó hapsit láttam meg.
-Mit akar tőle?-kiáltok rá.
-Tőle semmit. Tőled annál inkább.-vigyorodott el majd közelebb jött pár lépést.
-Mit akar tőlem?-remegett meg hangom.
3 éve  nem maffiáztam. Vissza kell szoknom.
-Te vagy a Lips vezetője nem?
-I-igen.
-Az az Amerika legnagyobb maffia hálózata.
-És ez probléma?-bátorodtam fel.
-Nekem nem, neked annál inkább Alicia.
-Honnan tudja a nevemet?-nézek rá nagy szemekkel.
-Kislány, én mindent tudok.
-Alicia feküdj!-kiáltott rám Derek mire a földre vágtam magam felettem pedig egy golyó vágott át. A szívem kihagyott egy ütemet aztán észbe kaptam. Felpattantam és kirántottam pisztolyom.
-Kislány, csak nem lövöldözni akarsz.
-Ne hívj így!-szűrtem ki fogaim közül.
-Egy a baj. Te egyedül vagy a sérült barátoddal,mi meg vagy harmincan vagyunk.Hirtelen kivágódott az ajtó és a Ceast rontott be. Most az egyszer örülök neki.
-Parker! De rég láttalak.
-Én is örülök John de mi lenne ha egyszer segítenél és kivinnéd Dereket amíg én elintézem a szemetet.-biccentettem a pasi felé.
-Soha többet!-egyezett bele. A tömegben meg pillantottam Justint aki.aggodalmas tekintettel figyelt.
-Hé Alicia, nem akarod feladni?-vigyorgott a pali.
-Oh fogd mar be.-lőttem bele a földbe 1centivel a lába mellé . Borzasztóan ideges lettem. Ha engem akarnak az egy dolog, de Derekért ölök.
-Beszéljük meg.
-Mond mit akarsz tőlem? Itt vagyok most mond.
-Szimplán azt akarom,hogy elbukj és ha nem engedelmeskedsz nekem a drága kis szerelmed fogja bánni.-vigyorgott gonoszul. Na jó, rémisztő,hogy mindet tud rólam.
-Nem tudom miről beszélsz.-néztem rá .
-Ohh szóval már nincs olyan személy akiért meghalnál? Ekkor összetalálkozott Justinnal a tekintetem. -Nincs, már nincs.-mondtam szomorúan .
-Ez esetben.szegezte Jbre fegyverét.
-Hagyd!-ordítottam rá automatikusan.
-Na mi van, a kis Alicianak Justinért dobog a pici szíve.-nézett rám gúnyosan.
-Na jó. Dobtam le az egyik pisztolyom. A másik derekamhoz volt erősítve. -Itt vagyok. Mond mit akarsz és teljesítem.
-Add át a hálózatot.
-Egy frászt.-vágtam rá.
-Utoljára kérlek vagy te fogod bánni.
-Menj Európába vagy bár hova de ne ez a maffia kelljen.-ordítottam rà.
-Rossz válasz.-szegezte Justinra a pisztolyt.
-Ne!-ordítottam és beugrottam Justin elé. Eltalálta a gyomrom. Üvöltve estem a földre.
-Bassza meg Ali.-rohant oda hozzám Justin. Ez volt az utolsó amire emlékszem. Elsötétült minden.
 Sípoló hangra ébredtem és egy hangra amely engem szólítgat.
-Ali, könyörgöm kelj fel. Kinyitottam a szemem de belesütött egy vakító lámpa szemembe.
-Ahj,kapcsold már le azt az átkozott lámpát.-préseltem ki a szavakat számon.
-Oh bocsi.-kapcsolta le azonnal. Végre rendesen láttam.
-Mi történt?-kérdeztem fáradtan.
-Meglőttek mert te voltál olyan hülye és beugrottál Bieber elé.
-Lényegtelen.
-Nem az mert egy kicsin múlott és belehalsz.-nézett rám idegesen.
-Nyugalom itt vagyok. Tovább.
-Justin akart kórházba vinni de mi nem engedtük, Savanna olyan ideges lett,hogy mindent elmondott Sierrának.
-De jó. Most én leszek a ribanc.
-Senki sem tart annak Alicia. Behoztunk megműtöttünk, újraélesztettünk. Bieber pedig rengeteget jött be.
-Na pont rá nincs szükségem.
-Ali, tudod,hogy utálom Justint. De most tényleg féltett.
-Derek, elhiszem de én ezt már nem tud értékelni. Becsapott és ezt soha nem fogom megbocsájtani bármennyire szeretem.
-Igazad van. Akkor ne engedjem be?-kérdezte félmosollyal.
-Itt van?-kerekedett ki a szemem.
-Kikérte magát a suliból,hogy lásson.
-Khm.. Ez kedves. Engedd be akkor. Idegesen néztem a szobába belépő Justinra.
-Jól vagy?
-Furcsa,hogy ezt pont te kérdezed.-néztem rá gúnyosan.
-Alicia, én tényleg sajnálom és tényleg érzek valamit irántad de ugyanakkor Bethany iránt is.
-Justin, megkönnyítem a dolgod. Felejts el jó?
-De Ali nem tudnálak.
-Justin, ez a hajó elúszott. Becsaptál, lefektettél úgy,hogy azt mondtad szeretsz. És én.hittem neked.-csordult ki egy könnycsepp szememből.
-Ali kérlek.-fogta meg kezem.
-Ne keress. Fejtsd el,hogy ismertél egy Alicia Parker nevű lányt. Neked is jobb lesz és koncentrálhatsz Bethanyre és nekem is mert így nem fog annyira fájni. Justin szeretlek,de ez nem mehet így. Kívánom teljes szívemből,hogy boldog légy.
-Nélküled nem leszek.-mondta halkan.
-Át kellett volna gondolnod akkor mikor megdugsz.-folyt könnyem. Rám nézett. Őszinte sajnálatot láttam arcán de nekem ez már nem jelentett semmit. Nem engedtem,hogy jelentsen.
-Szia .-adott puszit arcomra és kiment. Én meg elsírtam magam. Rossz döntés volt? Lehet. De jelen pillanatban ez volt a legjobb megoldás. Ali mi történt?-jött be Derek.
-Kérlek hagyj egyedül.-sírtam tovább. Elvesztettem. Talán nem. Nem tudom. De jelen pillanatban a padlón vagyok. Szeretem nagyon is. De a fájdalom erősebb volt.
 Három körül Savanna jött be.
-Ali, jézusom mi a baj?-jött oda hozzám.
-Justin itt volt, én meg elküldtem.Végleg.-sírtam folyamatosan.
-Shh. Nyugi. Megoldódik minden. Túléled ezt is. Nem lesz nehéz. Itt vagyunk neked.-ölelt meg.
-Köszönöm.-fúrtam arcom vállába.
-Beszéltem Sierrával.
-Igen? Mit?-kerekedett ki a szemem.
-Megkérdezte,jól vagy-e. Aztán elmondtam,hogy Nash feladta a küzdést.
-Padlón van?
-Hát, egy kicsit. De túl éli.
-Tudom milyen érzés neki. De nem sajnálhatom.
-Mindegy is. Mikor jössz újra suliba?
-Tudod Savanna. Gondolkodtam. Lehet,hogy el kéne mennem. Új életet kezdeni,tiszta lappal zűr nélkül.
-Tessék?-akadt ki teljesen. Parker nem mész el! Szükségem van rád.
-Jó rendben, csak gondolkodtam rajta.
-Ne gondolkodj. Változtasd meg a stílusod hajad de ne menj el.-nézett le rám könnyes szemmel.
-Nyugi hallod. Nem megyek. Csak felmerült bennem. Nyugi. Itt maradok. Viszont ez a stílusváltás. Befestem a haja barnára.-lelkesedtem be.
-Uhh. Furcsa lesz. 18 éven át szőke voltál.
-Kell a változás.-vigyorodtam el. Új élet. Nem leszek az az Alicia. Újra a régi nagyszájú bulizós. És innentől senki és semmi nem érdekel.
Három hét telt el azóta,hogy nem láttam Justint és nem voltam suliba. Megváltoztam. Rossz irányba. Derek annyira nem kedveli az új énemet de Savannával nagyon jól elvagyok. Barna lett a hajam, niggás lett a stílusom. Sok buliba járok. Ezzel még nincs semmi gond,de most jön a másik része. Drogozok. Ennek nem örül Derek,de bevallom én sem. Egyszerűen nem tudok mit csinálni. Igyekszem leszokni de ez a cucc segít,hogy elfelejtsem. Tudom,hogy szánalmas de ez van. Ma megyek először suliba a balhé óta. Kivasaltam hajamat,kihúztam szeme feltettem egy vörös rúzst. Felöltöztem egy farmer ülepes gatyába egy fél haspólóba amiből csak a cipőm van kint és fekete suprámat. Feltettem full capem-et fejemre és indulhattam is. Hát igen. Kilógok a tömegből. A ribancok csúnyábbak lettek mint hittem.

 Bethany

Reggel nagyon rosszul ébredtem. Anya azt mondta maradjak ma itthon, de én nem éltem a lehetőséggel. Felvettem egy szakadt farmeremet és amikor a ruháim között matattam megakadt egy piros ingen a tekintetem. Hatalmas volt, ezért másra nem tudtam következtetni minthogy ez Nashsé. Megfogtam egy ollót és méretre vágtam. Kicsit sem néztem ki Taylor Swiftnek, de tényleg jó érzés volt. Aztán gyorsan felrohantam anyához hogy varrja össze. Mikor kész lett felvettem és a lábamra húztam egy bakancsot, majd elindultam. A fülembe bedugtam a fülhallgatómat. Mikor beértem a suliba sem vettem ki ugyanis elég sokan megbámultak. Csak tudnám megint miért. Savanna volt bent egyedül az osztályban.
- Kérdezhetek valamit?-álltam mellé.
- Mondd.- vetette oda félvállról.
- Hogy van Alicia?
- Miért érdekel?-nézett rám furcsállva.
- Csak gondoltam megkérdezem.
- Nos, a helyzethez képest jól.-mondta.
- Akkor jó.-mondtam, majd leültem a helyemre.
Bekapcsoltam a tévét ami nem volt valami nagy szám, mert csak a suli tévé megy rajta. Liz és Nash jelent meg a képernyőn.
- Szinte tömeghisztéria tört ki amiatt ami történt veled és Bethanyvel.-mondta Liz.
- Valóban? Nem vettem észre.-mondta a megszokott lazasággal Nash.
- Igen. Én is meglepődtem.
- Mind meglepődtünk. Még Beth is. Én még mindig hiszek benne, hogy nem történt semmi.
- Miután beszéltünk veled Aliciával lehet.-morogta Savanna.
- Mi?-kapom oda a fejem.
- Mármint. Nem érdekes.-legyint.
- Beszéltetek vele?
- Igen.-sóhajtott.
- És mit mondott?-pattantam fel.
- Letett rólad.-mondta halkan Savanna.
- Észre vettem.-néztem le a földre. Aztán ismét a tévé képernyőjére.
- Mondd csak Nash, ha lehetne egy valaki akivel megismerkedhetnél ki lenne az?- kérdezte Liz.
- Ez most komoly?-sipákoltam.
- Öhm.. be kell, hogy valljam nincs ilyen ember. Nem is értem miért érdekel ez mindenkit.-rázta meg a fejét Nash.
- A sok hülye pisis be akar próbálkozni.-röhögött Savanna.-Szánalmasak. Ez az első alkalom, hogy egyetértek vele. Érdekes. Becsengettek, majd a többiek is megérkeztek. Ugyan összesen hatan voltunk, mert sokan hiányoztak. Nash ismét úgy döntött , hogy egy papírfecnin akar velem beszélni.
" Az az én ingem?"
" Nem. Miért lenne?"
" Hát egyszer nálad hagytam egy ilyent."
" Pedig ez nem az." 
" Érdekes minden esetre."
" Szerinted.."
Grier mondjuk úgy,hogy egész nap ilyen "rendes" volt hozzám,sőt még Kate és Cam is.

 Három héttel később

Egyik szünetben Justin futott be.
- Két órát késtél.- vágtam oda neki .
- Mióta foglalkozol velem?- vigyorogta el magát.
- Nem , erről szó sincs. Csak az ofő már keresett.
- Ha érdekel Aliciánál voltam.
- Nem érdekel.- morogtam.
- Pedig már azt hittem.
- Justin. Fejezd be.-mondtam.
- Oh, nem akarlak felhúzni.- nyújtotta rám ki a nyelvét.
- Menekülj.- mondtam röhögve, majd futásba eredtünk mind a ketten. Keresztül futottunk az aulán, majd az ebédlőbe mentünk ahol elég nagy volt a tömeg. Justin felugrott az egyik hosszú asztalra, majd felhúzott maga mellé és az összes cuccot ami az asztalon volt levertünk. Régen is csináltunk ilyesmiket bár akkor nem volt olyan sűrű az ilyen esetek száma. Justin és én szakadtunk a röhögéstől a többiek pedig csak bámultak ránk. Nasht találtam meg a tömegben, aki elég megvetően nézett ránk. Főleg rám. Természetes. Aztán az igazgató rontott be a ebédlőbe. Justin megragadta a kezem és elrohantunk.
- Tudod mi a baj?- kérdezte.
- Mi?
- Az, hogy nem tudok felejteni.
- Igen. Ez baj. Még nagyobb, hogy én se. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Aliciánál voltál?
- Igen.
Bólintok. Egy perces néma csend következett.
- Justin..-töröm meg a némaságot.- Szereted őt?-kérdeztem hatalmas gombóccal a torkomon.
- Nem tudom.
- Hogy hogy nem tudod?
- Nem tudom. Tényleg nem.
- Nyugodtan mondd meg, ha igen.
- Megmondanám,ha biztosan tudnám.
- Elhiszem.- bólintottam.
- Bieber , Breaker azonnal az igazgatóiba!- hallottam meg egy rikácsoló hangot.
- Végünk van.-karolt át Justin.
Egy fél órás fejmosás és magyarázkodás után elengedett minket az igazgató egy figyelmeztetővel. Ja és egy hónapig a konyhán kell segítenünk.
Beültünk órára.
- Na mi van rombolók?- röhögött Brendon.
- Kussolj kölyök.-vágta oda neki Bieber.
- El ment az eszed?-súgta oda nekem Nash mikor lehuppantam a helyemre.
- Nem. Én csak próbálom magam jól érezni.
- De ne így.
- Miért érdekel?
- Nem akarom, hogy bajba kerülj.-mondta, de egy ideig habozott.
- Ez esetben kösz. De nem kell, hogy okoskodj.- Nash elvörösödik.
Aliciával találom magam szembe. Érdekes. Ezek szerint három hét alatt felépült. Sötét lett a haja és a ruházkodása, hát.. izé. Mondjuk úgy hogy nem csodálkozom.
Ismét eljött a táncpróba ideje amit már mindenki csak púpnak tekintett a hátán. Én és Justin a folyton vitázó osztályfőnökön nevettünk és az áldozat tánctanáron, azonban mikor arra került a sor, hogy táncolni kellene akkor komolyabbra vettük a formát.Mikor hazaértem egyedül voltam otthon. Letettem a táskámat az előszobába, majd a konyhába vettem az irányt kaját csinálni. Ezután felmentem a szobámba. Egyszer csak egy hatalmas dörrenésre eszméltem fel. Leugrottam az ágyamról, majd lementem az emeletről. Kicsit megijedtem ugyanis éppen mellettem dőlt el az álló esernyő, majd pedig az asztalról esett le egy pohár. Mikor odasiettem, hogy feltakarítsam két ember ugrott elém. Hangosan felsikítottam, majd az egyik fiókba nyúltam és egy régi pisztolyomat kaptam elő. Lassan hátrébb lépkedtem, próbáltam közelebb kerülni az emeltre vezető lépcsőhöz. A szívem csak úgy dobogott, de nem éreztem annyira veszélyben magam. Sőt őszinte leszek kicsit még élveztem is.  
- Szerintem jobban tennétek, ha elhúznátok innen.- mondtam. A két srác összeröhög. Nagyon nyelek,majd lassan elindulok fel a lépcsőn.
- Én nem sietnék ennyire sehova.-mondja az egyik.
- Nem sietek sehova.- vigyorogtam. - De ha már felhoztátok...- rohantam fel az emeletre, vagyis rohantam volna, ha az egyik férfi nem kapott volna utánam és nem fogta volna meg a lábamat. Hatalmasat estem a lépcsőn. A hátamra fordultam elkaptam az egyik srác kezét és felhúztam magam őt pedig lerántottam a földre. Még jó, hogy régen tanultam ilyesmiket Adamtől. A másik férfit lekönyököltem, majd amikor mind a kettő a földön hever odamentem az egyikhez és leszedtem róla a símaszkot vagy mit. 
- Adam?- csodálkoztam el.Dühösen odamentem a másikhoz is.- John! A frászt hoztátok rám!
- Bocs kicsi lány. Szóval visszajössz a ceastbe?-  tért a lényegre John.
- Nem nem és nem!
- Ne csináld már!- lépett mellém Adam és átkarolt.
- Vedd le rólam a kezed! Nem vagytok normálisak! 
- Könyörgöm.- nézett rám John.
- Nem.- mondtam határozottan. - Most pedig menjetek. Tűnjetek innen. Elegem van belőletek. Hagyjatok békén. - toltam őket ki , majd bevágtam az ajtót.

Justin

Adam és John a megbeszélt időpont után fél órával érkezik meg
- Pedig én már éppen indultam volna.- morogtam halkan.
- Bocsi Bieber akadt egy kis elintézni valónk.
- Hol voltatok?- néztem rájuk számon kérően.
- Breakernél.- mondta Adam.
- Fogd be.-könyökölt be John.
- Mit kerestetek ott?
- Csak próbáltam visszatéríteni a régi életéhez.
- Mondtam, hogy majd én beszélek vele.- hangsúlyoztam ki az "én" szót. 
- Bieber ne viselkedj úgy mintha te lennél a főnök.- szűrte ki a fogai közt John.
- Akkor meg figyelj rám!- csaptam rá az asztalra. 
-Jól van. Egy hetet kapsz, hogy visszahozd.- mondja önelégült mosollyal. 
- És mégis hogy csináljam ezek után?
- Az már a te dolgod Bieber. Tudod, hitesd el vele, hogy szereted. Valószínűleg ez működni fog.
- Ez nem olyan könnyű.
- Én is voltam annyi idős mint te! Jól tudom milyen ez.
- John higgadj le. 
- Justin jobb lesz, ha mész.- mondja Adam. Biccentek, majd a kocsim felé indulok. Beszállok, majd haza megyek. Bemegyek a szobámba és felnyitom a laptopomat. Felmegyek Skype-ra és felhívom Bethanyt. 
- Igen? Oh, szia Justin.- mosolyog. 
- Szia. Holnap megyünk együtt suliba?- kérdezem.
- Öhm, nos... ó bocsi mennem kell, mert kész a vacsora.- készül kikapcsolni a hívást.
- Bethany.- sóhajtok. - Ezzel nincs semmi gond.  
- Nem akarom, hogy Alicia haragudjon rám.
- Mi óta érdekel pont téged Alicia?- tártam szét a karom.
- Justin, te is tudod, hogy Alicia szeret téged. És mind a ketten tudjuk, hogy te is szereted őt. Nem értem miért kellene bekevernem nektek.- rázza meg a fejét. 
- Ne beszélj hülyeségeket. Hiszen barátok vagyunk. Ha Alicia nem érti ezt meg akkor sajnálom.
- Ugye tudod, hogy a tűzzel játszunk?- nézett rám durcásan.
- Szeretek a tűzzel játszani.- kacsintok. 
- Utálom, hogy neked nem lehet nemet mondani. De nekem ne késs.
- Nem fogok.- vigyorgok.
Bethany megrázza a fejét, majd kikapcsolna a beszélgetést. Én pedig kikapcsolom a laptopot és elmegyek lefeküdni. 

Bethany


Reggel Justin jött értem. 
- Pattanj hercegnő.- mondja, majd rácsap a mellette lévő ülésre.
- Még egyszer hercegnőnek hívsz kereshetsz mást akit furikázol.- mondtam nevetve.
Mikor beértünk az osztályterembe  lehuppantam a helyemre, ahol meglepő módon nem volt ott Nash.
Azonban a tanár előtt pár perccel beesett Alicia, majd Grier is. 
Háromnegyed órányi kínszenvedés után kicsengettek. 
- Kimegyek a büfébe.- mondta Justin.
- Jól van.- biccentettem.
Pár perccel később Alicia és Derek beszélgettek az ajtó előtt. Aztán Derek megcsókolta Aliciát. Hát persze, hogy ekkor kellett Justinnak megérkeznie. Amilyen lendülettel jött be az osztályba olyan lendülettel távozott. 
- Justin.- rohantam utána. - Ne csináld ezt. Ne figyelj rájuk. Lehet, hogy direkt csinálták.
- Persze valószínű.-morgott.
- Gyere ide.- öleltem meg.- Amíg van melletted valaki nincs miért aggódnod.-suttogtam. 
- Köszönöm.- mondta halkan.
- Nincs mit köszönnöd. Gyere. Menjünk vissza.- mondom ő pedig megfogta a kezem.  
Ismét becsengettek. Majd még kétszer. Aztán megint eljött a táncpróba. Kezdtem már megunni, hogy minden nap itt vagyunk késő délutánig. Justin hazavitt, majd megtanultam. Ezután pedig csak unatkoztam. Ez a legegyszerűbb dolog amit csinálhatok.
Kate írt rám.
" Gondold csak át. Tényleg te kellesz neki, vagy csak beéri veled?" 
Nem írtam vissza neki. Nem akartam magamat felhúzni. 
Telnek a napok. Ismét Péntek van. Boldogan keltem reggel.
Mikor beértem a suliba ismét ment a sulitévé.
- Szóval ismét itt a péntek, én pedig itt vagyok Nashsel.- mondta Liz.
- Ez már szánalmas.-motyogom.
- Nash elég idegesítő lesz ha ismét a szerelmi témát rángatom elő?
- Igen. Egy kicsit.-röhögi magát el Nash.
- Nem baj. Ez van a műsorrendben. Muszáj lesz.-neveti el magát kínosan Liz.
- Pedig a múlt hét óta sem változott az ízlésem. Sajnálom.- mondta cinikusan. 
- Vagyis?
- Vagyis mi?
- Úristen! Nash ezzel azt mondod, hogy még mindig Bethanyt szereted? Ki vele nagyfiú!
- Igen.- mondja.
Hát persze! Mikor is jönnél ezzel, mint mikor már pont eldöntöttem, hogy szarok rád Grier!
Ledermedve bámultam a tévé képernyőjét.
- Lehetetlen.- motyogtam halkan.
 A suliújságosok rohantak be az osztályba. 

- Bethany ehhez mit szólsz?- kérdezte az egyik lány.
- Ezt nem hiszem el.- makogom.
- Beviszünk a stúdióba.- ragad karon a fotós srác.
- Nem. Jó helyen vagyok itt.- tiltakoztam.
- Nem Liz, nem tudjuk bevinni.- beszélt bele egy fülesbe a srác.
- Menjetek ki innen.- mondta Brendon, majd kiküldte az összes suliújságost.
- Komolyan, meddig lesz még Grier szerelmi élete a téma?- hallottam, hogy Savanna beszél Aliciával.
- Nem tudom, de nagyon rá lettek kattanva arra,hogy Grier szereti, de Beth Bieberrel jár- mondta Savanna.
- Járnak?- kérdezte Ali.
Nem nem járunk. Amúgy, de jó , hogy így tudni.
- Hát nagyon úgy tűnik. 
- Király, Justint ismerve egyszer meghúzza majd a csajt és otthagyja.- mondta Alicia.
- Parancsolsz?- szóltam bele én is a csevegésbe.
- Megint itt vagy?- fordult felém Parker.
- Akadj le rólunk, oké?- akadtam ki.
- Hé nyugi kislány.-nevette el magát. -Nem mindegy,hogy téged akar vagy csak beérni veled.-kacsintott rám. 
-Undorító vagy.-mondtam. 
-Az lehet drága. De ezt tette velem a fájdalom. Veled is majd ez lesz aranyom ne aggódj. Ja és már nagyon unalmasak vagytok. Döntsd el ki kell neked mert tönkreteszed ezzel Nasht és ő nem ezt érdemli.
- Mióta érdekel téged ennyire Grier? Mi vagy te? A jótevő vagy mi a franc?- morogtam. 
- Mi történt?- lépett mellém Justin.
- Semmi. Vannak akiknek unalmas az életük és asz enyémmel foglalkoznak. Nincs jobb dolguk. 
- Parker?
- Eltaláltad. Csak legalább ne előttem tennék.
- Miért foglalkozol velük?  Te mondtad, hogy ne foglalkozzak velük. 
- Az más volt.- bámulom a földet.
- Nem volt más. Nézz rám.- mondja halkan.- Ha nekem menni fog, neked is. 
A tévében elmegy az adás. A lámpák egy pillanatra lekapcsolódnak. Felkapom a fejem és Justinra nézek.
- Áramszünet.- mondja nyugodtan. Biccentek , majd leülök a helyemre. A tanár bejön, majd megtartja az órát. Nash azonban nem jött be az órára. Majd a másodikra és harmadikra sem.
- Hol van Grier?- lépett oda hozzám az ofő.
- Nem tudom. Reggel még itt volt.- mondom.
- Rendben.- mondja majd elment. Lehet, hogy lóg. Vagy nem tudom.

 Alicia

Mikor beléptem a suliba rengeteget rám meredtek. Sok fiú végig nézett pár irigykedő pillantást,de láttam olyat aki szánalmasnak tartott. Egészségére. Justin és Bethany mellettem futottak el egyenesen be az ebédlőbe. Nem igazán látszott egyiken se,hogy rosszul érezné magát. A kíváncsiság hajtott. Utánuk mentem az ebédlőbe a tömegbe. Mikor beértem az asztalon álltak és folyamatosan nevettek . Úgy látom Bethany nem szomorú Nash miatt. Engem viszont a sírógörcs kerülgetett.    - Szép pár.-morogtam és inkább kimentem. Elmentem a büfébe végül fel a terembe. Lepacsiztam Derekkel és Savannával. Bethany meglepetten nézett. Egy ember viszont kitűnt a tömegből.Szemei végig pásztázták egész testemet. Szája felvette az "o" alakot. Végül beharapta alsó ajkát. Ez volt az a mozdulat amikor bármikor odamennék ès telibe lesmárolnám. Kivéve most. Ugyanis félig sikerült elfelejtenem. Nem akarok újra abba a hibába esni.
Belenéztem Justin szemébe majd szájára és újra szemébe végül megfordultam és leültem. A suli hamar eltel. Semmi izgalmas nem történt. Délután elmentem Jordanhez. Letérdeltem a sír elé, elmormoltam egy imát és gondolkoztam. Ha itt lennel most minden a legnagyobb rendben lenne. Már 3 éve.
-Mond meg Jordan mit tegyek.-kérdeztem hangosan. Ha a Reasters újra jön engem megölnek vagy ha nem is engem akkor Justint. Én nem akarom. -Kérlek mond mit tegyek.-sírtam egyre jobban. Fél órát ülhettem mikor erőt vettem magamon és hazaindultam. Útközben aztán bevillant valami. Ha szövetséget kötnénk, akkor ő is jól járna meg én is.  Teljes erőmmel rohantam a bázisra.
-Gyerekek!-kiáltottam el magam. Van egy ötletem és ez az egyetlen megoldás.
-Hallgatunk kislány.-biccentett Derek.
-Szóval, a Reasters addig nem fog megnyugodni amíg nem ő lesz Amerika maffia hálózata. Vagy megölnek engem vagy esetleg mást. És én úgy döntöttem,hogy szövetkezhetnénk. Zúgolodás tört ki. Félek nem egyeznek bele.
-Figyelj Parker,  ha te azt mondod ez jó ötlet akkor csináljuk, de ha a hajad szála meggörbül megölöm mindegy egyes tagját a Reastersnek.-mondta Jonatan.
-Köszönöm srácok.-ugrottam le az emelvényről és átöltöztem.
-Jordan büszke lenne rád Al.-mosolygott.
-Köszönöm Jonatan.-öleltem meg.
-Nem kéne veled mennem? A múltkori után kicsit féltelek.
-Nem, most tényleg nem. Ez az én felelősségem és senkit sem fogok belerángatni.-mondtam határozottan.
-Túl jó ember vagy.
-Te is tudod,hogy ez nem igaz.-kacsintottam rá és elindultam. Egyedül mentem a kihalt utcán mikor egy autó lassított le.
-Parker szállj be most!-tekerte le az ablakot a reasters vezetője.
-Szó nélkül beszálltam a furgonba. -Épp hozzád indultam.
-Nocsak nocsak? Át adod végre Memphis?-csillogott szeme.
-Nem, nem egészen. Szövetséget ajánlok. Csatlakozzatok hozzánk, erősítsétek s Lipst és te közben a legnagyobb maffiás leszel.-fejeztem be.
-Hát Parker. Nem hittem,hogy ilyen okos vagy. De ez jó ötlet. Beszélek a többiekkel és egy hét múlva jelentkezem.-nézett rám.
-Örülök,hogy tetszik az ötlet. Hazavinnétek?
-Persze. Lediktáltam a címet és tíz perc alatt otthon voltam.
-Na ez könnyen ment.-dőltem le az àgyba és elnyomott az álom.
Reggel aztán sietősre vettem a dolgot mert elaludtam. Gyorsba kivasaltam hajam kihúztam szemem felöltöztem ebbe:  Ès már indultam is. Épp,hogy beestem a tanár előtt. Levágtam magam a helyemre és óra végéig meg sem szólaltam . Szünetbe aztán Derek jött oda hozzám dühösen.
-Ali normális vagy?-fogta meg csuklómat.
-Mi most miért?
-Elmész úgy megint a Reastershez,hogy meg Jonatan se viszed magaddal.
-Nyugalom.-emeltem fel hangom. Semmi bajom itt vagyok.
-Al, féltelek.-nézett bele szemembe, aztán olyat tett amire nem számítottam. Megcsókolt. És azon még jobban meglepődtem hogy viszonozzam. Amikor elváltunk Justint láttam meg ahogy rám mered, kivágja az ajtót és elmegy. Féltékeny lenne? Ugyan pont ő? Dehogy.
-Ez meg mi volt?-meredtem Derekre.
-Sajnálom Ali. De én szeretlek.-nézett szemembe. Tudom,hogy neked Justin.
-Derek. Azt hiszem én is szeretlek.-mosolyodom el bizonytalanul.
-Mi?-néz ràm.
-Majd kialakul.
-Akkor Ali, megpróbáljuk...
-Igen leszek a barátnőd.-mosolyodok el és megcsókolom Hogy tényleg szeretem e? Nem tudom. Érzek iránta valamit. Majd kialakul. Csengetéskor Justin idegbetegen jött be. A tanár rá is szólt de Biebs ingerülten visszaszólt ami miatt a tanár nem szólt semmit tartotta tovább az órát . Az órák elteltek a tánc próba valami borzalom volt. Már nagyon unom. Derek hazavitt aztán egy hosszabb csók után én bementem ő meg hazament. Lefeküdtem az ágyba és elnyomott az álom. Teltek a napok és semmi érdekes nem volt. Derekkel jól megvagyunk. A suli rajtunk csámcsogott egy ideig de megszoktuk. Hála isten mondjuk most már leszálltak rólunk. Azt is kitalálták hogy a: Botrány királynő és a jófiú. Jól esett mit ne mondjak. Mindegy. Péntek van. Megint Nash meg a suli tv be.
-Komolyan, meddig lesz még Grier szerelmi élete a téma?-kérdeztem Savannát.
-Nem tudom, de nagyon rá lettek kattanva arra,hogy Grier szereti de Beth Bieberrel jár.
-Járnak?-kerekedett ki hatalmasra szemem, mellkasom összeszorult.
-Hát nagyon úgy tűnik.
-Király, Justint ismerve egyszer meghúzza majd a csajt és otthagyja.-forgatom meg szemem.
-Parancsolsz?-hallottam meg azt az idegesítő hangot mögülem. Megfordultam és szembetaláltam magam Breaker felháborodott képével.
-Megint itt vagy?-kérdeztem kedvesen.
-Akadj már le Justinról, fogd fel neki én kellettem nem te.-kiabálta arcomba.
-Hé nyugi kislány.-nevettem el magam.-Nem mindegy,hogy téged akar vagy csak beérni veled.-kacsintottam rá.
-Undorító vagy.-nézett rám.
-Az lehet drága. De ezt tette velem a fájdalom. Veled is majd ez lesz aranyom ne aggódj. Ja és már nagyon unalmasak vagytok. Döntsd el ki kell neked mert tönkreteszed ezzel Nasht és ő nem ezt érdemli.-néztem rá teljes szánalommal majd otthagytam. Idegesen mentem ki a teremből mikor beleütköztem Bieberbe.
-Hé minden oké?-kapta el karom.
-Igen, de vigyázz a barátnőddel mert esküszöm neki megyek.-vigyorodom el és kimentem. Mit érdekli mi bajom. Ott van neki az imádott Breaker. Hát akkor egészségére .Visszamentem a terembe mikor hirtelen elment az áram. A tanár bejött. Grier sehol. Második harmadik órában sem érkezett meg.

Bethany

Negyedik órán ismét elment az áram. Majd egy csapat diák sikítására lettünk figyelmesek. Én és Justin egyszerre pattantunk fel a székről. Az ajtóhoz rohanunk. Az egész iskola kint rohangál a folyosón. Majd egy hatalmas csapat fekete ruhás, fegyveres ember jelenik meg a tömegben. Magunkra zárjuk az ajtót és visszarohanunk a helyünkre.
- Breaker, Nash az épületben van.- mondja Brendon. Ismét felpattanok a helyemről. 
- Nem mehetsz el.- néz rám mérgesen Justin.
- Justin, te is tudod hogy ezek az emberek nem a véletlen miatt vannak itt!- nézek rá.
- Ne sodord magad bajba. Pláne ne Grier miatt.- fogja meg a kezem. Én kihúzom a szorításából a karom, majd felnyitom az osztályajtót és elrohanok. Szembe megyek a hatalmas tömeggel. 
- Nash!- kiáltom el magam, nem mintha sok értelme lenne. Egy férfi jön velem szembe. Megfordulok és rohanni próbálok, de sajnos nem sikerül. Megragadja a karom és erős megszorítja. Elrángat magával. Bevisz a vécébe ahol rengeted fekete ruhás ember volt. És ott volt Nash is. A földön feküdt.
A férfi ellök.
- Mit csináltak vele?- mászok Nash mellé.
- Semmit. Úgy döntött szívesen megnézi a padlót közelebbről.- mondja a nagydarab férfi.
- Mi az istent akarnak csinálni?
- Egyenlőre semmit , Bethany.- mondja.
- Honnan tudja maga a nevemet?- állnék fel ,de visszalök. 
- Kötözzétek meg a mitugrászt. 
Minden erőmmel azon voltam, hogy el tudjak menekülni, de nem jött össze.
- Mi az istent akar tőlem?
- Sokat hallottam rólad. Vagyis mondhatnám, hogy sokat hallottam Sierráról.
- Nem értem miről beszél.- próbáltam adni a hülyét.- Maga összekever valakivel
- Hogy vagy képes hazudni?- guggol le elém, majd erősen felpofoz.
- Engedjen el!- mondom. Az arcom csak úgy égett, biztos lennék benne, hogy vérvörös lett.
- Ez nincs rajt a listámon. Szóval hajlandó vagy tárgyalni velem?
- Nem.- rázom meg a fejem.
- Ne játssz a tűzzel!- mondja elég dühösen, ahhoz hogy megijedjek.
- Mondja.
- Ugye tudod, hogy nekem nem teszel szívességet?- kapok még egyet az arcomra.
- Mit akar?- kérdezem könnyes szemekkel.
- Állj be hozzánk.
- Miért tenném?
- Többek között miatta.- mutat Nashre.
- Nem tud megfenyegetni.- mondom.
- De döntésre bírni igen.- kacsint.- Oké csinálhatjátok.- biccent.
Valaki kikötözte a kezem és a lábam, majd felállítottak. Esetlenül álltam a mosdó egyik felén.  Két férfi indult meg felém az egyik a földre küldött a másik egy pisztolyt szegezett felém, majd Nash felé. Valaki belém rúgott, majd erősen megütött. Kaptam a gyomromba, az arcomba, szinte mindenhova.
Sírva ordibáltam a földön. Az orromból ömlött a vér és a szám is felrepedt. A padlón heverve Nashsel találkozott a tekintetem.
" Fuss el "- tátogtam. Megrázta a fejét. Egy hirtelen mozdulattal felkelt a földről, majd a kezét az egyik férfi nyakára szorította és lerántotta rólam.
Egy másik pasi azonban meglőtte Nasht. A csapat sietősen távozott.
Összegörnyedve feküdtem a földön. Nash mászik mellém.
- Ugye tudod, hogy amit ma mondtam minden igaz volt?- kérdezi, de hangja erőtlen és szaggatott volt. Bólintok. Megfogja a kezemet.- Nem haragudtam rád. Sosem. 
- Sajnálom.- mondom. Egy könnycsepp folyik le az arcomon. Minden egyes levegővétel fájt. Szenvedtem a léttől. Szenvedtem, mert majdnem elvesztettem. Szenvedtem minden nélküle töltött perctől. Szenvedek, mert fáj. Fáj minden egyes dolog ami ehhez a világhoz köt. Az érzéseim. Nem vagyok teljesen rendben. Eddig csak lelkileg, most már fizikailag sem.
Egy tanár ront be.
- Itt vannak! Gyorsan.- kiállt fel. Több mint tíz ember siet be. Köztük van Alicia is. Valami hatalmas fájdalom nyíllal a lábamba. Hangosan felordítok.
- Be kell őket vinni a kórházba.- mondja a tesitanár. Az esküdt ellenség. Jó, hogy nem von felelősségre, hogy mit csináltam..

Alicia



Negyedik órában ismét elment az áram amikor egy csapat társaságot hallottunk meg sikítani. Az ajtóhoz rohantunk. Sikítva futottak a folyosón mögöttük fekete fegyveres emberek jöttek be.
- Grier mit csináltál?-mordultam fel és kirohantam mielőtt Bieber bezárta volna az ajtót. Mire kiértem a fekete ruhás emberek eltűntek. Csönd volt a folyosón amíg nem nyílt az ajtó. Előrántottam a pisztolyom és megfordultam.
- Nocsak,nocsak Parkernek van fegyvertartási engedélye?-néz rám azzal a bizonyos "most meg vagy" pillantással Brendon.
- Nocsak,nocsak Brendon még mindig nem jött rá,hogy Amerika legnagyobb maffia vezérével beszél.-nevettem fel a mondat végén.
- Te vagy a Lips vezetője?-meredt rám elképedve.
- Amint látod. Szóval hova is indultatok?-néztem rájuk.
- Megkeressük Bethanyt.-nézett Justin mélyen szemembe.
- Nem ajánlom.-ingatom fejem.
- Ezt nem te mondod meg Parker.-indul meg felém Brendon.
- Ez az én saram. Ne avatkozzatok bele amíg bajotok esik.-néztem rájuk komolyan.
- Csak nem féltesz. Mi van Alicia van szíved.-feszíti túl a húrt Brendon.
- Jól van.-bólintok.  Bizonyítsd,hogy nem ölnek meg három perc alatt.-vigyorodom el. Brendon megindult felém.Elkapta a karom mire rántottam rajta egyet kirúgtam a lábát és már a földön is volt.
-Baszki.-nyögött fel.
- Na mit mondtam.-forgattam szemem. Te is kérsz?-meredtem unottan Biebsre.
-Hajrá édes.-indult meg . Elkapta karomat és hátra csavarta amitől felkiáltottam.
- Bocsi .-nézett bele szemembe. Lepillantott számra ezért kihasználtam a lehetőséget. Belekönyököltem gyomrába és kirúgtam lábát.
- Túl jó vagy.-nézett fel rám.
- Megmondtam. Eszetekbe ne jusson megkeresni őket.-néztem rájuk komolyan.
- Alicia, akkor legalább egy dolgot tegyél meg. Vigyázz rá kérlek.-nézett rám Brendon.
- Kötelességem,nekem is van szívem. Brendon bólintott egyet és visszament.
- Egyéb óhaj?-néztem Justinra. Megfogta karom és odahúzott magához.
- Vigyázz magadra!-nézett mélyen szemembe.
- Mióta érdekel,hogy mi van velem?
- Mindig is érdekelt.-arcát közeledett felém mikor valaki felsikított.
- Tűnj el.-néztem rá én meg elfutottam a hang irányába.
 -Itt vannak!-kiáltott az egyik tanár. Elfutottam a hang irányába. Kb.tízen rohantunk együtt oda. Nash és Beth feküdt a földön. Abban a percben tudatosul bennem mit kell tennem. Rettenetesen dühös voltam.  Mi joga van Natenek helyettem dönteni támadni, akármi. Felkapartuk őket a földről és hívtunk egy mentőt. Brendon odafutott Bethhez Justint viszont sehol nem láttam. Gyorsan visszamentem Nashhez,hogy megnézzem minden rendben van-e. Állapota stabil. Bethtel már más volt. Állapota stabil de tele van zúzódással és hegekkel. Senkinek sem kívánom ezt bármennyire is utálok valakit. Elborult az agyam. Kivágtam a hátsó udvar ajtaját. Nem fogom hagyni,hogy kicsússzon a kezem közül az irányítás.
-Csak óvatosan.-hallottam meg mögülem a hangot.
- Hogy, hogy nem Bethanynél vagy?
- Mindjárt indulok be hozzá a kórházba.
- Oké.-bólintottam. Készültem volna elmenni de elkapta a karom és ismét közel voltam hozzá. Túl közel.
- Mit szeretnél?-néztem szemébe.
- Tényleg sajnálom.
- Justin, felejtsük el. Már régebben volt. Sose tudtam igazán haragudni.
- Bocsáss meg.-simított arcomra.
- Már rég meg volt.-mosolyodtam el halványan. Közelebb hajolt ès adott a szám sarkára adott egy puszit.
- Eljössz velem Bethez?
- Igen amúgy is elakartam.-biccentettem. Bepattantunk a kocsiba és tíz perc alatt ott is voltunk.
- 206-os szoba.-mondta a recepciós.
- Köszönöm. -Felmentünk. Az orvos beengedett minket. Nagyon rosszul nézett ki. Azt mondták a műtét alatt élet halál között volt. Nem tudom,hogy jutottam el idáig. Jordan nem lenne most ràm büszke. Derek nyitott be a szobába.
- Te mit keresel itt?
- Al gáz van.-meredt rám idegesen.
- Mi van, mi történt?-néztem rá félve.
- Ne ijedj meg de...
- Mond már!-emeltem fel hangom.
- A rendőrök.. elkaptak pár Reasters tagot a bázist meg felgyújtották.
- A rohadt életbe.-túrtam idegen hajamba.
- És van még valami.
- Mond. Ennél rosszabb nem lehet.
- De lehet, Nate azt mondtam,hogy te találtad ki,hogy törjenek be a suliba. Keresnek téged.
- Tessék?-estem térdre.-Le fognak csukni?-meredtem magam elé. Most tudatosult bennem. Nekem végem.

 Bethany

Rég voltam már kórházban, de van ami sosem változik.
A fehér falak, sőt még a jellegzetes steril szag sem. A lámpa erősen belevilágított a szemembe ezért képtelen voltam kinyitni. Megdörzsöltem a szememet, majd újra próbálkoztam ezúttal sikeresen.
- Kicsim, jól vagy?- ölelt meg egy nő.
- Ismerem magát?- nézek rá furcsán.
- Bethany ne szórakozz. Az anyukád vagyok.- mondja.
- Valóban?- ülök fel.
- Igen.- szólal meg egy férfi.
- Ez nekem valahogy kiesik.- mondom.
A nő kirohan, majd egy orvossal tér vissza.
- Igen, ez teljesen lehetséges asszonyom.- biccent a doki.- Bethany, kérem mondja mire emlékszik a történtekből?
- Kellene bármire is emlékeznem?- ráncolom össze a szemöldökömet.
- Nos, igen. És meg tudja mondani, hogy ő ki?- mutat a férfire.
- Nem.- mondom kínosan.
- Amnézia.- közli a doktor.
- És mit tudunk tenni?- kérdezi aggodalmasan a nő.
- Várni, és hagyni pihenni.-válaszol idegesen a doki.- Jöjjenek ki velem.- mondja, majd a teremben csak én maradok és egy srác.
Visszaesek a párnámra és a plafont bámulom. Gondolkozok, hogy vajon ki lehet a fiú. Nem merem megszólítani.
- Bethany.- hallom meg a srác hangját.
- Igen?- suttogom. A srác az ágyam szélére ül. Egy pillanatig tétováz, hogy mit mondjon.
- Nem tudod ki vagyok, ugye?- kérdezi.
- Könyörgöm mondd, hogy nem a bátyám vagy, mert akkor nagyon megszívom. Túl helyes vagy, hogy a bátyám legyél.- mondom és kínosan felnevetek.
- Megnyugtathatlak, nem vagyok a bátyád.- neveti ő is el magát. - Hála isten.- mondom megkönnyebbülten. 
- A barátod vagyok.- mondja bennem pedig megáll az ütő. 
 - Hogy.. Hogy a barátom?-makogok össze vissza. 
- Igen. Nash Grier. 
 - Szeretnék emlékezni rád, de nem megy. 
- Segítsek? 
 - Igen.- bólintok. Odahajol hozzám és megcsókol. Jól van így lehet, hogy könnyebb lesz. Egy ápolónő lép be az ajtón. 
- Oh,ne haragudjatok.- rikácsol. 
- Szent ég.-suttogom alig hallhatóan. Nash felröhög. 
- Hogy vagytok?- mosolyog az ápoló. 
- Megmaradunk.-biccentettünk mind a ketten. 
- Ha van kedvetek menjetek ki a kertbe, vagy csak tegyetek egy kört az épületben. A hölgynek úgy is meg kell tanulnia kezelni a mankókat.- mosolyog rám. Szerintem annyira nem vicces. 
- Jól van.-mondja Nash. A nő kimegy mi pedig egyszerre nézünk össze. 
- Van kedved kimenni? 
- Előbb utóbb ki kell.- rántom meg a vállam. 
- Akkor menjünk. A bal lábamra felhúztam egy sportcipőt, felvettem egy pulcsit, majd megragadtam a mankókat. Nem olyan nehéz mint azt az ember gondolná. 
 - Szóval ő Justin.-biccentek. Egy órája lehetünk kint, de már vagy nyolcszor körbejártuk az egész kórház területét. 
- Nem akarlak befolyásolni vele kapcsolatban, de mostanában eléggé felforgatta az egész életed.-mondja Nash. 
- Majd ha találkozok vele valószínűleg beszélek vele. Szóval addig pedig reménykedjünk abban, hogy eszembe jutnak a dolgok.-mondtam. Nagyon kellemetlen a helyzet. Semmire sem emlékszem...

8 megjegyzés: