5.fejezet - Berobbantunk, szó szerint

Sziasztok! Igen-igen tudjuk, rengeteget késtünk a résszel. Több oka is van, amit felsorolhatnánk, de nem fogunk. A lényeg hogy itt vagyunk nem tűntünk el. Nem tudjuk mikor lesz a következő rész, de sietünk vele. A csoportban megosztottunk veletek információkat az évaddal kapcsolatban. Aki nem látta oldalt megtalálja a csoport linkjét. Trailer is készül az évadhoz,amit nem sokára láthattok. Szóval csatlakozzatok a csoporthoz, ahol megosztjuk veletek a frisseket. Köszönjük a kommenteket és a megtekintéseket! Köszönjük, hogy velünk tartotok! Jó olvasást , Sziasztok!

Réka&Csenge, Csenge&Réka

 Alicia

Két hétig bujkáltam. Aztán elegem lett és utcára mentem. Rögtön el is kaptak. Bevittek a bíróságra. Velem volt Derek Savanna és Jonatan. 3 évet kaptam. -Derek megesküdött,hogy kihoz engem minél hamarabb. Őszintén elmondva nem érdekel már, tudtam,hogy ez lesz csak idő kérdése volt. De esküszöm ha innen kikerülök a reastersnek vége. Ma kell bejönnöm. Összepakoltam a cuccaimat és bejöttem. Kaptam mindenkire öt percet,hogy elbúcsúzzak.
- Sajnálom Parker.-ölelt meg Jonatan.
- No probléma. Tudtam,hogy egyszer ez is eljön.-öleltem meg szorosan.
- Hogy tudod még ezt is pozitívan felfogni?-nézett le rám.
- Derek megígérte,hogy kihoz minél hamarabb. Sose hazudott, tudom,hogy alig egy hónap és újra kint vagyok.
- Következő-szólt be az őr.
- Vigyázz.
- Mindig.-köszöntem el. A következő Savanna volt. Könnyes szemmel jött be.
- Nem vagy normális.-ölelt meg szorosan.
- Tudom.-motyogtam vállába. Kijutok ne aggódj.
- Nagyon remélem Parker.
- Rád bízom meg Derekre a maffiát.
- Következő.-szólt ismét.
- Siess ki Al.-szorította meg karom és bejött Derek.
- Ali, vigyázz magadra, és figyelj. Ezt most beszéljük meg.
- Igen úgy érzem most kell.-biccentek .
- Szóval szeretlek de rájöttem,hogy inkább olyan vagy mint a húgom.
- Örülök,hogy ezt érzed mert bevallom én is.
- Kihozlak, ígérem sietek.-ölel meg szorosan.
- Köszönöm.
- Szeretnéd,hogy bejöjjön?
- Ki?-nézek rá nagy szemekkel.
- Justin.
- Te szóltál neki.
- Muszáj volt.-puszilt homlokon és kiment.

 Justin

- Nyitom-kiáltottam.-Derek? Ugye jó hírrel jöttél?
- Hármat kapott.
- Hónapot?-kérdezem reménykedve.
- Évet-mondta halkan.
- 3 évet?-kerekedett ki szemem.
- Igen, de ne aggódj egy hónap se kell és kihozom. Ma megy be, bejössz elköszönni?

- Megyek.-vettem fel cipőmet és beültünk a kocsiba.

 Bethany

Minden este úgy aludtam el, hogy az volt az utolsó gondolatom talán holnap amikor felkelek mindenre emlékezni fogok. Sajnos ez egy hét után sem teljesült. Mikor kiengedtek a kórházból fekvőbeteg lettem. Otthon tanultam két hétig. Aztán mikor elérkezett az a hétfő amire hetek óta vártam izgatott lettem. Eléggé megviselt a dolog, hogy elvesztegetem az időt otthon, de anyáék és a doktor nem engedtek el. Vasárnap reggel a földön keltem, fogalmam sincsen hogyan, de csak kínosan felröhögtem magamon, majd visszamásztam az ágyra. Bekapcsoltam a tévét, majd egy akciófilmet néztem meg a délelőtt során.
Elgondolkodtam, hogy mi is történt azon a pénteki napon. És beugrott. Aztán ez elindított egy láncreakciót, sorban jöttek vissza az emlékeim. És én még tegnap rinyáltam vacsora közben, hogy sosem leszek a régi és nem kapom vissza az emlékeimet. Feltéptem az ajtómat, majd lebotorkáltam a lépcsőn.
- Anya! Anya! Nem fogod elhinni!- kiabáltam.
- Mi az kicsim?- pillantott fel a tűzhelytől.
- Mindenre emlékszem. Emlékszem a péntekre, sőt mindenre. De tényleg!
- Ez remek!- kiáltott fel boldogan, majd megölelt.
- Anya azért a sütőkesztyűdet vedd le, mert egy kicsit meleg.
- Ne haragudj. Viszont holnap elég sokat kell majd mászkálnod. Biztos el akarsz menni? Halaszthatsz még egy hetet addig, amíg le nem veszik a gipszedet- mondja.
- Minden rendben lesz anya- simítom meg a vállát.
- Jól van, de apád elmegy érted.
- Nem kell, majd Nash hazahoz.
- Sokat köszönhetsz neki-mondja.
- Tudom- biccentek.- Felmegyek a szobámba- adok egy puszit az arcára.
- Menj csak.
Felbaktatok a lépcsőn, majd visszaülök az ágyra. Előveszem a könyveimet, majd nekiálltam tanulni.

Alicia

- Szia Ali.-jött be.
- Szia Jus.-néztem rá.
- Nagyon sajnálom.-simította meg arcom. Derek megtesz mindent hogy kihozzon.
- Igen. Tudom.-bólintok.
- Vigyázz bent magadra.
- Igyekszem.-nézek bele szemébe. Közelebb hajolt mire én felbátorodtam. Megcsókoltam. Meglepetten csókolt vissza és bele mosolygott.
- Szeretlek Ali.-dönti homlokát enyémhez.
- Szeretlek.-csuklik el hangom.
- Vége.-szólt be az őr. Még egyszer megcsókolt amitől megfordult velem a világ és beleremegett a gyomrom.
- Na akkor kezdjük.-mordultam fel és levágtam magam az ágyra. Három hete,hogy bent vagyok. Azt hittem rosszabb lesz. Mindenki fél tőlem. Fogalmam sincs miért. Egyszer sem szólaltam meg. Három hete kussba vagyok. Vagy edzek vagy alszok. Nem igazán csináltam mást,eddig a pillanatig.
- Parker elmehet.-szólt be a parancsnok.
- Tessék?-kerekedett el szemem.
- Jól hallottad, pakolj össze és menj, kint várnak.-morogta. Villámgyorsan pakoltam össze és rohantam ki. Mikor kiléptem a vaskapunk Dereket és Justint láttam meg. Oda rohantam és először Derek nyakába ugrottam.
- Imádlak, köszönöm.-szorítottam egyre jobban.
- Alap.-ölelt vissza.
- Hogy sikerült?
- Maradjon a titkom. Berakom a kocsiba a táskád, addig beszéljetek.-biccent Biebs felé.
- Szia.-néztem rá. Nem szólt semmit csak megfogta a karom és magához húzva megcsókolt.
- Szia.-nézett bele szemembe.
- Minden oké?
- Ezt nekem kéne kérdeznem.-nevette el magát.
- Na fiatalok pattanjatok be mert Al holnap suli.-ordította Derek.
- Király.-szálltam be. Justint kiraktuk Derek meg hazavitt.
- Reggel jövök érted.-puszilt homlokon.
- Még egyszer köszönöm.-öleltem meg és bementem. Visszapakoltam a ruháimat lefürödtem és már el is nyomott az álom.

Bethany 

Reggel egy órával előbb keltem, mint kellett volna. Beekecskedtem magam a fürdőbe, majd rendbe raktam magam. Nagy nehezen felkaptam magamra egy nadrágot , magamra húztam egy felsőt és felkaptam a táskám. Leballagtam a lépcsőn a mankóimmal és rájöttem, hogy ez nehezebb lesz mint gondoltam. Pontban egészkor kocsidudálást hallottam.

- Elmentem!- kiabáltam.
- Vigyázz magadra.- mondta anya, majd megölelt.
- Nem a háborúba megyek, anya.- nevettem el magam.
- A történtek után nem vagyok benne biztos.- rázta meg mérgesen a fejét.
- El fogok késni.-mondom, majd anya kinyitja nekem az ajtót én pedig az ajtó előtt megállok. Rámosolygok Nashre. Ő kiszáll a kocsiból kinyitja nekem az ajtót. Ránézek anyára aki ott hüledezik az ajtóban.
- Mehetünk?- száll be mellém Nash.
- Persze.- bólintok.
Egész hamar odaérünk a sulihoz. Mivel az emeleten volt az osztályunk elég nehezen küzdöttem meg a lépcsővel. Belépve az osztályba Brandon rohant oda hozzám és megölelt.
- Végre itt vagy harcos.- mosolyog.
- Igen, te is hiányoztál.- nevetek.
- Megkezdődött a diákelnök választás.- mondja Cameron.
- Tudom, majd belehúzok.
- Nem lesz gond.- szorongat meg ő is.- Segítünk.- kacsint.
- Mind segítünk.- biccent Nash.
- Tudjuk kik az indulók?- kérdezem.
- A tavalyi lány a tizedikből, aztán a kilencedikes újságíró lány, öhm.. Hazel húga, aztán van még..- kezdi el sorolni Kate.
- Várj, várj, várj. Hazel húga? Ez biztos? Egy pletykafészekből nem lesz diákelnök.-mondom.
- Pedig egyenlőre úgy tűnik még is ,Breaker.- szólal meg Hazel.
- Ő vezet?- kérdezek vissza.
- Nagyon elhúzott.- súgja Kate.
- Nem sokáig. Egy hét és leszedik a gipszemet. Aztán hivatalosan is visszatérek. -mondom elszántan.
- Ez a mi Bethany Breakerünk.- mondja Cameron bólogatva.
- Üljön le mindenki.- lép be az osztályfőnök.- Hogy vagy Bethany?
- Jól, köszönöm.- mondom feszengve.
- Szóval, ha emlékeztek tavaly is ez idő tájt kezdődtek el a témahetek. Idén ez lesz az első!- mondta izgatottan.- A héten a szerepcsere a téma.- mondja.
Csak ezt ne! Tavaly Hazelt kellett alakítanom és minden nap leöntöttek és megszívattak.Ne! Ne! Ne!
- Akkor szerintem húzzunk.- mondja az ofő. Odalép mellénk kiveszek egy papírfecnit a tanárnő markából.
- Kit húztál?- súgom Nashnek.
- Brandon. Te?
- Alicia.- mondom halkan.
- Ne! Tanárnő hadd húzzak újat!- kiált fel Cameron.
- Kit húztál?-kérdezi Nash röhögve.
- Savannát! Én nem fogok egy csajt eljátszani egy hétig!
- Dehogynem.- mondom.

- Írja fel mindenki a táblára, hogy kit húzott.

Kimegyek, majd felírom Alicia nevét. Justin sétál ki a táblához. Derek nevét írja fel, majd rám néz. Aztán Derek pedig Justin nevét írja fel. Mind a ketten összeröhögnek én pedig csak ülök a helyemen és gondolkozok, hogy hogyan éljem túl a hetet.
- Hát akkor úgy néz ki mindenkinek meg van kit kell a héten alakítania. Holnaptól hitelesnek kell lennetek.-mondja az osztályfőnök.
- Ez érdekes lesz.-morogtam.
- Csak egy hét.-mondja Nash.
- Hát persze. Nem neked kell egy hétig Bieber és Derek társaságában töltened az időd.
- Jogos. De örülj mert ott lesz Cam is.-kacsint.
- Ezzel aztán megnyugtattál.- nevettem fel.
A nap nagyon lassan akart eltelni, de valahogy minden túléltük. Másnap reggel mikor készülődtem eszembe jutott, hogy most nem lehetek önmagam hanem mától Alicia Parker vagyok. Kisminkeltem magam, majd egy tipikus Aliciás haspólót és nadrágot vettem fel. Kivasaltam a hajamat, majd lerohantam Nashhez aki kiköpött Brandon volt.
- Szent Parker.- mondta döbbenten.
- Semmi kedvem nincs az egészhez.- ráztam meg a fejem.
- Másnak sincs szerintem.
- Azért Cameron miatt megéri.
- Az biztos.- röhögött fel.
Mikor beértünk az osztályba felültem az egyik padra. Csengetés előtt magassarkú kopogást hallottunk. Cameron lépett be az osztályba egy szoknyába és tíz centis sarkú cipőben.
- Szent isten.- kaptam a szám elé a kezem.
- Hello csajszi.-mondja nekem majd odarohan hozzám és megölel.
- Nem vagy százas.- jegyzem meg.
- Én csak átélem a helyzetet.-kacsint.
- Az biztos.
- Nagyon nagyon gáz?- hajolt közelebb.
- Eléggé. De annak örülök hogyha már Derekkel és Justinnal töltöm a hetet te legalább itt vagy.
- Na igen. Még a végén rám mozdulna a két srác.
- Nem akarlak megbántani de ez nem fog megtörténni.- nevettem el magam.
Nem is értem Alicia hogy képes ilyen szellős ruhában mászkálni egész nap. Cameron, Justin, Derek és én leültünk egymás mellé. Kicsit kínos volt a dolog, mert senki nem beszélt, de aztán Cam megtörte a csendet.
- Justin nem akarsz Al mellé ülni?- kérdezte Dereket. Mert ugye ő volt Justin...
- Jó neki ott is.-mondtam majd oldalba vágtam .
- Lehet igazad van.- biccentett Derek, majd odaült mellém.
- Ha nem szólsz hozzám én sem fogok.- mondtam.
- Ugyan.- legyintett.- Ezt amúgy sem tehetjük meg.- mondta.
- Élvezed, hogy rám hozhatod a frászt. Ugye?
- Nagyon is Breaker.-kacsint, majd odahúz magához és megölel.- Vagyis Ali.
- Megverlek.-mondtam halkan.
- Ugyan, egész jó színész vagy. Ez nem okozhat nehézséget.
- Inkább maradj csendben.-morogtam.- Lehet, hogy te ezt élvezed de én nem.
- Mindenki élvezi csak te nem.- szólalt meg Justin is.
- Nem is értem mi lett volna, ha te nem szólsz bele. Ja. Csoda.- vágtam oda.
- Breaker, csak próbáld meg. Cameronnak is ment.
- Cameron egy semleges személy. De mi kölcsönösen utáljuk egymást.-mondtam.
- Kölcsönösen?-kérdezi Justin.
- Nem?
- Nem.-motyogja.

Fél óra múlva kezdődik a meccs. Kicsit izgulok, mert ha nyerek Justin talán ismét jóban lesz a Nashsel és velem. Ami valljuk be nem lenne olyan rossz. Adam lesz a bíró. A hétvégén mióta levették a gipszemet a legtöbb időt az edzőteremben töltöttem.
- Félsz?-kérdezi Adam, majd leül mellém.
- Kicsit. Ez nem csak egy sima meccs lesz.- mondom.
- Tudom. Beszéltem Justinnal.
- És mit mondott?
- Nem mondhatok többet. Pártatlan lesz. Ennyit mondott.
- Pártatlan?- húzom fel a szemöldököm.
- Igen. Amióta visszajött be nem áll a szája. Egyszer rólad áradozik egyszer pedig Parkerről.
- Rám barátként tekint.-mondom.
- Igen... barátként.- biccent.- Nyerni fogsz.- teszi a kezét a vállamra.
- A múltkorinál is ezt mondtad.- nyelek egy nagyot.
- A lábadra fog támadni. Aztán ha lent vagy a földön az arcodra. Mindig így csinálja. Ha nem tud levinni akkor pedig gyomorba rúg.
- Honnan tudod?
- Elégszer láttam. Bízom benned.-mondja.
- Sokat köszönhetek neked Adam.- ölelem meg.
- Menj. Öltözz át.- mondja.
Bemegyek az öltözőbe. Felveszem a fekete kosarazós gatyámat ami kicsit nagy volt úgyhogy lehet, hogy nem az enyém hanem Nashé, de nem érdekes. Aztán kis gondolkodás után nem vettem fel pólót, csak egy sportmelltartót. Magamra vettem egy köntöst és a cipőmet, majd mikor kinéztem az ajtón hatalmas tömeg állt a teremben.
Lelassul körülöttem minden mikor a ringbe lépek. Az emberek kiabálnak és őrjöngenek, de én ebből keveset észlelek. Próbálom kizárni a külvilágot és koncentrálni. Láb, arc, gyomor. Alicia lép be mellém a ringbe.
- Egy kis csendet kérek.-kiáltja el magát Adam. A tömeg elhallgat. - Tisztességes játékot kérek. A szabályok nem változnak az eredetitől. - biccentek. Én és Alicia kezet fogunk, majd beállunk a ring két egymással szemben álló sarkába. Leveszem a köntöst és egyből megborzongok, mert elég hideg van. Legalábbis én úgy éreztem. Lehunyom a szemem és a régi dolgokra gondolok. Amikor Justin és Nash együtt szurkoltak nekem ugyanitt három éve, mikor én és Justin elmentünk Nasht meglátogatni amikor beteg volt, amikor együtt mentünk el hármasban egy sütizőbe. Kérem vissza ezeket az időket! Minél előbb. Mielőtt kinyitom a szemem veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom.
Meghallom a síp hangját. Alicia gyomorba akar vágni amit sikeresen kivédtem, majd én jöttem. Elkaptam a karját és megrúgtam a bordáit. Kifejezetten gyorsan földre került. Majd felpattant én pedig amilyen gyorsan csak tudtam kirúgtam alóla a saját lábát. Fájdalom ült ki az arcára, az enyémre pedig öröm.
- Hajrá Ali!- szűrtem ki Justin hangját a tömegből. Párttalan mi? Komolyan mondta ezt Adamnek? Még a hülye sem hiszi ezt el.

Parker hatalmasat vágott a gyomromba, majd elejtetett. Nem hagytam magam én is gyomorba rúgtam, mire ő hatalmasat rúgott a bordáimba. Térdre estem. Beleharaptam az alsó ajkamba, mert nem akartam felkiáltani kínomban. Bethany nem adhatod fel. Justinra pillantottam, majd Nashre aztán a mellette álló Brandonra. Végül elcsíptem Adam pillantását. Erőt vettem magamon és elkaptam a lábát amivel bordán akart rúgni, majd a földre küldtem. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Megmondtam, hogy leverlek.-mondtam nehézkesen, mert nem kaptam levegőt.
- Ha majd leversz úgy, hogy nem gyakorolsz előtte akkor szólj. Ja, és Justin fog jönni magától is.- lépett ki a ringből. Fáradtan estem le a földre, majd kifeküdtem és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. Brandon, Nash, Kate, Cam, Adam és Justin térdelt le mellém.
- Hogy vagy? -kérdezte Justin.
- Fáj...a lábam.-mondtam csukott szemmel.
- Állj rá.- mondja Adam.
- Kizárt.- rázom meg kínomban a fejem.
- Muszáj lesz.-mondja Adam.
- Figyelj törés után elég bátor dolog volt ez az egész.-mondja Justin.
- Valaki menjen be a táskámért.-mondom.- Most!
Nash elrohan az öltözőbe.
- Itt van.-mondja, majd leteszi elég a táskát.
Felülök, majd előveszek egy krémet amit a doki írt fel és egy szorítót amit nem most kellett volna felvennem.
- Kell a mankóm.-mondom. Nagy nehezen felállok, majd Nash és Justin betámogatnak az öltözőbe, majd megragadom a mankóimat.
- Nem kellett volna ezt az egészet bevállalnod.-mondja idegesen Nash.
- Nem kellett volna Parkernek felhúznia.-vágom neki oda.
- Nem kellett volna itt hagyjalak titeket.- mondja Justin.

Alicia

Fél óra van a kezdésig. Nem izgulok. Most úgy vagyok vele,hogy nem érdekel,hogy mi lesz. Felkaptam egy fekete cicigatyát fekete haspólómat és fekete supràmat. Felvettem köntösömet és a tükör elé álltam.
-Al,jó leszel. Levered,ha meg nem ez van. Nem veszítek sokat, attól még te maradsz a főnök.
-Derek, őszinte leszek. Semmi kedvem ehhez, nem vagyok olyan passzban, engedem,hogy nyerjen. Az elején odateszem magam de nem fog érdekelni ki fog kinevetni mert vesztettem. Bethany örüljön, nekem nem oszt nem szoroz. Attól még tudom,hogy jobb vagyok. -Jó felfogás. Ha tényleg így akarod. De akkor lemondhatsz Justinról.
-Mind a a ketten tudjuk Derek,hogy soha semmi nem lett volna. De menni kell. Azért szurkolj. Mikor kiléptem egy hatalmas tömeget láttam.
-Ha ez idecsődítette a fél sulit én kinyírom.-suttogom magam elé.Belépek a ringbe. Kezet fogok Breakerrel és visszalépek a sarokba megállok. Leveszem köntösöm és szívok egy mély levegőt. Túl nagy a szívem.
-Let's go.-morogtam mikor meghallottam a síp hangját.  Breaker kerzdett. Belevertem gyomrába amit ügyesen kivédett. Ő támadott. Elkapta bal karomat megcsavarta és erősen belerúgott bordámba amitől a földre estem. 1-0 Bethany javára. Megint támadott. Rám küldött egy jobb horgot egy balt és kirúgta a lábam. Iszonyúan fájt de próbáltam leplezni. Breaker képére kiült a nyertes vigyor.
-Ali hajrá.-hallottam meg egy hangot mögülem. Megfordultam és megláttam Justint. Ràjöttem, én soha a rohadt életben nem tudnék lemondani róla.
-Mi az,hogy lelépsz?-emelte feljebb hangjàt.
-Minek legyek az életed részese ha senki se akarja. És ki kell pihennem magam. Ràm fèr.
-Én akarom.-néz ràm.
-Ez kevès.-nézek rá de már patakokban folyik könnyem. Megragadja karomat magához húz és hosszasan megcsókol. -Téged akarlak.-néz rám.
-Sajnálom.-szálltam be autómba és hazamentem. Elővettem bőröndömet belepakoltam a fontos cuccaimat és küldtem egy egy SMS-t Dereknek és Savannànak. Beültem a kocsiba és leléptem. Nem hiányzik ez. Elég volt egy kis időre a balhékból.
-Alicia azonnal told haza a segged.-üvöltött a telefonba Savanna.
-Neked is szia.
-Parker ne viccelődjél hol vagy? Érted megyek.
-Na jó, nyugodj le. Eljöttem Memphisből egy kisebb városba. Kipihenem magam, edzek és egy hét múlva vissza megyek,hogy lezárjam a reastersel a dolgok és eggyesével tegyem őket tönkre.
-Egy hét.-mondta idegesen.
-Egy.-azzal kinyomtam.

Justin

Sosem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem, hogy visszajövök és egyből minden megoldódik. Rá kell jönnöm, hogy én nem vagyok a megváltó. Nincs minden úgy ahogy én akarom. Semmi sem jön össze. Bethanynek pasija van, Aliciával pedig nem is tudom.. furcsa a helyzet. Én ezt az egészet nem így gondoltam el. Persze nem mondhatom Bethnek, hogy szakítson Nashsel. Nem tehetem meg. Vele sem, és Grierrel sem. Ugyan nem vagyunk jóban, de semmi sem változtathatja meg a múltat. Ahogy itt ülök Bethany mellett és ránézek, elgondolkozom azon, hogy már képtelen vagyok rá barátként tekinteni. Szeretném magam mellett látni, szeretnék róla gondoskodni, szeretném csak magamhoz húzni és megölelni. Ha csak arra gondolok, hogy sosem fog ez megvalósulni megszakad a szívem. Viszont ott van Alicia is. Lehetetlen az, hogy egyikük mellett elkötelezzem magam. Ha arra gondolok Bethanynek ott van Nash.. de ennyi erővel Aliciának is ott van Derek. 

- Valami bajod van, Bieber.- mondja Grier.

- Dehogy.- rázom meg a fejem.

- Ne hazudj. Ki vele.

- Bethanyről és Aliciáról van szó. 

- Gondoltam.- biccent.

- Te mit csinálnál?

- Nem tudom, de egyet tudok. Ha még egyszer kijátszod Bethanyt, nem fog megbocsájtani.

- Tudom.- pillantok le a földre.

- És én sem.- teszi hozzá.

- Grier, akármennyire is rosszban vagyunk meg kell köszönjem azt, hogy vigyáztál Bethanyre.

- Nem miattad tettem.- rázza meg a fejét gorombán.

- Tudom.

- Nagyon megviselte, hogy elmentél.

- Szólnom kellett volna.

- Nem kellett volna elmenned.- emeli fel a hangját.- Vágod? Nem csak magadra kellett volna figyelned!

- Nyugodj már le. Már teljesen mindegy.- mondom.
- Neki már sehogy sem lesz jó. Ha békén hagyod sem, és akkor sem, ha itt vagy.
Griernek igaza van.

 Bethany

Otthon Katetel beszéltem telefonon mikor vészjóslóan felkiáltott.

- Alicia elment Justin pedig éppen hozzád tart!
- Honnan tudod?
- Cameron most beszélt Brandonnal, aki pedig Justinnal.
- Mennem kell!
- Ugye nem abban az idióta kötött pulcsiban és macigatyában vagy?
- Csak erre a gatyára tudom felvenni a térdszorítót!- mondtam.
- Menj már!- siettetett én pedig letettem a telefont.
- Bethany itt van Justin!- kiáltott anya.
- Ne engedd fel!-mondtam, de Justin nyitott be a szobámba.- Kopoghattál volna.
- Neked is szia.-biccent.
- Hallottam arról, hogy Alicia elment. Sajnállak.-mondom.
- Nem kell. Így döntött. Ez van.
- Ülj le.-mutatok az ágyra ő meg lehuppan rá.- Nem tudod titkolni mit érzel iránta.
- Ne hülyülj.- rázza meg a fejét.
- Én nem. Látni én is látok.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Mondta valaki, hogy voltam bent nálad a kórházban?
- Igen. Köszönöm.
- Sajnálom, hogy nem mentem utánad. Ha veled lettem volna az a mocskos dög nem teszi ezt.-szorítja ökölbe a kezét.
- Ne okold magad.- simítom meg a vállát.
- Ha jót akarsz magadnak akkor most hallgatsz rám.- mondja komolyan.- A reasters volt aznap a suliban. Mint kiderült összeálltak a lipsszel. Nate megfog még keresni, mert tudja, hogy ezzel megbéníthatja az egész ceastet. Veszélyben vagy. Vissza kell lépned a maffiába. A saját érdekedben. 

- Justin nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Bízz bennem. John, Adam és én meg fogunk védni.
- Ez mind oké, de én normális életet akarok élni.
- Ezt 14 évesen eldobtad magadtól.-mondja halkan.
- Jól van.- biccentek.- Miattad.
- Nem, miattad.-mondja.
Ekkor még nem gondoltam, hogy egy hét múlva megint visszaállnak a dolgok a rendes kerékvágásba. Beszéltem Johnnal és Adammal arról, hogy visszamegyek a ceastbe. Justin és Nash kibékültek aminek nagyon örültem. Eljártam ismét edzeni Adamhez. A lábam is kezd már rendbe jönni, már elhagytam a mankókat. Hétfőn a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy sétálva megyünk suliba. Elmentünk Kateért és Cameronért is és így mentünk együtt.

- Nem gondoljátok, hogy túl könnyen ment el Parker?- kérdezte Cam.

- Minek folyton Parkerről dumálni?- kérdezett vissza Nash.

- Szerintem sem kéne.- biccentettem, majd megfogtam Nash kezét. 

Az osztályba érve leültünk a helyünkre. Én, Nash és Justin felültünk a padra Cam, Brandon és Kate pedig a székekre. 

- Mi az isten?- nézett az ajtó felé Brandon.

- Ezt nem hiszem el.- suttogom Justinnak.

- Hát én sem.- mondja. 

Parker lépett be az osztályba.

- Ha ma is a szokásos módján kiveri a balhét megverem.- mondom, mire Justin megfogja a kezem.

- Ne.

- Mi van Parker megtaláltad a suli?- kiáltottam neki oda. 

- Mit akarsz még tőlem? Elvettél tőlem mindent, most már igazán bekussolhatnál.- mondja. 

- Ne engedd meg nekem ezt a hangot.- mondom. - Képes lenne eljátszani a hattyúk tavát.- súgom oda Cameronéknak ők pedig hangosan felröhögnek.

- Szánalmas a próbálkozásod.- mondja, majd kimegy a teremből. Órára csengettek. Átvonultunk az épületen, egyenest a tornaöltözőbe. Felvettem a lábszorítómat, majd berohantam a terembe.

- Oké osztály. Ma focizni fogunk.- mondta a tesitanár.

Nem is lehetett volna velem jobban kicseszni, minthogy én és Parker külön csapatban voltunk. 

- Balhé lesz.- súgta oda Brandon Nashnek. 

- Tudom.- biccentett. 

Egyik csapat sem engedett. Parker az utolsó pár percben elgáncsolt amitől egy hatalmasat bukfenceztem a földön.

- Parker mi bajod?- kérdeztem, majd elkaptam a karját. 

- Eressz.- mondta idegesen.

- Nem. Most mondd el mi a frász bajod van.- erősködtem.

- Elegem van, hogy azt hiszed jó vagy. Elegem van, hogy nagyon elhiszed pedig egy senki vagy és rohadtul elegem van, hogy mindent el akarsz veni tőlem.- kiabálta. Ez beteg...de most komolyan.- Senki agy hozzám képest.

- Mutasd meg.- tártam szét a karom.

- Na ne szórakozz.- röhögött.

- Mi van félsz?- húztam az idegeit.

- Al, csak provokál.- mondta Derek. Szerintem felesleges volt, mert ekkor már Alicia egy hatalmasat adott az arcomba. Én pedig belevertem a gyomrába, de ő kirúgta alólam a lábamat.Rám mászott, de az istenért nem tudtam magamról levakarni a csajt.

- Hölgyeim higgadjanak le!- kiabálta a tanár, de szerintem nem nagyon izgatta a dolog. Öt perc múlva kicsengettek, én pedig még mindig Aliciát próbáltam leszedni magamról. Brandon és Justin megfogták a kezeimet , Nash és Cam pedig Aliciát fogták le, engem pedig kihúztak alóla.

- Meg vagy húzatva?- ordítottam rá.
- Kislány te mondtad.- nevette el magát Al.- Szállj le rólam. Világos? Akkor szólj hozzám, ha muszáj, ne köss belém és akkor neked sem lesz semmi bajod.
- Eljátszod itt a kemény csajt amikor egy senki vagy Alicia. Azt hiszed mert a lips behódol előtted attól még sztár vagy? Talán nekem is kéne vagy mi?- röhögtem fel kínomban.
- Ja, nem ártana.
- Igen és ugyan miért? Mert megmentetted Justint és végre leakadtál róla?
- Nem ez ennél sokkal egyszerűbb.-csóválta a fejét.
- Akkor?
- Nekem köszönheted, hogy élsz és valamennyi barátod.- mondta, majd elment.
- Szánalmas én mondom szánalmas!- mondta Kate, mikor kijöttünk az öltözőből.
- Nagyra hiszi magát. Csak ennyi.- mondta Nash.
- Mindig is ilyen volt. Fejébe szállt a dicsőség.- mondtam.
- Van egy kedves oldala is. Vagyis volt. Egy napig.- röhögött fel kínosan Justin.
- Amit te el is hittél, és jól megkedvelted. Justin az orrodnál fogva vezetett. - ráztam meg a fejem.
- Tudom. Szerencsétlen egy kölyök voltam.
- Az már egyszer biztos.-bokszolt bele Nash Bieber vállába.

Alicia

Fáradtan ültem be a kocsimba. Az egész hetet végig edzettem. Újra formában kell lennem ha elakarom intézni. Vasárnap este 12re értem haza. Gondoltam nem szólok Savannának és Dereknek, legyen meglepi a holnap. Kipakoltam gyorsan és lefeküdtem. Pillanatok alatt elnyomott az álom. Reggel telefonom csengésére ébredtem. Gyorsan felöltöztem és elindultam a suliba.
Mikor a suli elé értem leparkoltam és kiszálltam autómból.  Mikor beléptem a terembe lefagytam. Most Justin komolyan Beth kezét fogja.
-Tök mindegy Ali ne foglalkozz vele.-hallottam meg mögülem Savanna hangját.
-De hiányoztál.-öleltem meg szorosan.
-Ne csinálj többet ilyet.-mondja Derek.
-Derek.-szorítom magamhoz.
-Ne menj el többet. Mindenkinek szüksége van rád köszönöm.
-Mi van Parker megtalàltad a sulit?-kérdezte gúnyosan Breaker.
-Mit akarsz még tőlem?-kérdeztem idegesen. Elvettél tőlem mindent, most már igazán bekussolhatnál.
-Ne engedd meg nekem ezt a hangot.-morogja.
-Szánalmas a próbálkozásod.-mentem kia teremből. Lementem az öltözőbe. Tesin fociztunk és eluralkodott a pokol. Fociztunk. Breaker ellen voltam.
-Most megmutatom.-morogtam. Rengeteg gólt berúgtunk. Nem hagyta magát. Aztán a végén kigáncsoltam és berúgtam a győztes gólt.
-Parker mi bajod?-kapta el karom Bethany.
-Eressz.-szűrtem ki fogaim .
-Nem, most mond el mi a frász bajod van.
-Elegem van,hogy azt hiszed jó vagy, elegem van;hogy nagyon elhiszed pedig egy senki vagy és rohadtul elegem.van,hogy mindent elakarsz venni tőlem.-kiabáltam arcába.
-Hát mivel jobb vagyok.-nézett rám vigyorogva.
-Senki vagy hozzám képest.
-Mutasd meg.-tárta szét karját.
-Na ne szórakozz.-röhögtem ki.
-Mi van vélsz,hogy rongyosra verlek?
-Al,ne csak provokál.-szólt rám Derek de ekkor már késő volt. Adtam neki egy jobbost. Mire ő belevert gyomromba és egy komoly verekedés lett.
Óra végéig a földön fekve öltük egymást. Nash és Cameron lefogtak.
-Megvagy húzatva?-ordított rám Breaker.
-Kislány, te mondtad.-nevettem el magam. Szállj le rólam világos? Akkor szólj hozzám ha muszáj,ne köss belém és akkor neked se lesz semmi bajod.
-Eljátszod itt a kemény csajt amikor egy senki vagy Alicia. Azt hiszed mert a lips behódol előtted attól még sztár vagy? Talán nekem is kéne vagy mi?-röhögött kínjában.
-Ja nem ártana.-mondtam neki vigyorogva.
-Igen és ugyan miért? Mert megmentetted Justint és végre leakadtál róla?
-Nem ennél sokkal egyszerűbb.-csóváltam fejem.
-Akkor?
-Nekem köszönheted,hogy élsz és valamennyi barátod.-nézek végig rajtuk és visszamentem a suliba.
-Ne törődj vele.-fogta meg a kezem Derek.
-Nem tudom miért utál ennyire,bár nem is érdekel. Remélem innentől tartja ahhoz magát amit kértem.
-Reméljük.-biccentett . Teltek a napok. Nem veszekedtünk semmi sem történt. A reastersnek adtam egy utolsó esélyt.

Bethany

Telnek a napok. Éppen Johnnal és Adammel beszélgetek amikor egy papírfecnit találok a földön.
- John..- mondom kikerekedett szemmel.
- Mi az?
- Volt itt a Lips?- kérdeztem.
- Igen. Jonathan volt itt egy pár napja és Nate.
- Oh van egy remek ötletem.- mondom kacér mosollyal az arcomon közben pedig a fecnit forgatgattam a kezemben.- Adj egy laptopot.
- Tessék.- nyom a kezembe egyet Adam.
- Mit akarsz csinálni?- néz rám furcsállva John.
- Balhét csinálunk a lips és a reasters között.Brandon!- kiáltom el magam.
- Mi van?- lép mellém.
- Törd fel a reasters bankszámláját.- utasítom.
- Oké.- biccent. Ő az egyetlen aki ennyire jól ért az informatikához.- Mit akarsz csinálni?
- Vedd le az összes pénzt a lips számlájáról.- mondom.
- Mégis hogyan? A lips le van védetve.- makogja.
- Az lehet. De ezt találtam.- nyomom az orra alá a fecnit.
- Bingó!- csettint. Pötyög párat a billentyűzeten.- Kész is.- mondja.
- Zseni vagy Breaker!- mondja John.
- Már csak várni kell amíg összevesznek. Parker valószínűleg észre fogja venni és nem hagyja szó nélkül.- mondom.
- Ezért mondtam, hogy gyere vissza.- mondta büszkén John.
Justin lép be a hűvös raktárba.
- Mi folyik itt?- kérdezi.
- Ugye aki késik.- mondom nevetve.
- Életemben egyszer késtem el, drága.- kacsint.
- Elég szomorú.- mondom.
- Szóval mi volt?
- A reasters kifosztotta a lips bankszámláját.- mondta John.
- Ti voltatok ugye?- kérdezi Justin.
- Aha.- biccent Adam. 
- Szép volt.- mondja Justin.- Nem is fair, hogy ők ketten összeálltak.
- Holnap ugyan itt ugyanekkor ?- kérdezem.
- Aha.- biccent John.
- Jöttök ?- kérdezem Brandont és Justint. Mind a ketten biccentenek.
A fiúk haza kísértek , majd áthívtam Nasht.
- Nézünk filmet?- kérdezte.
- Aha.- biccentettem. - Csak még össze kellene pakolnom a szekrényemet.- mondom.
- Ugyan, ülj már le.- húz le maga mellé az ágyra.
- Jól van. Ráér később is.
Nash magához húz, majd megcsókol.
- Szóval milyen filmet nézzünk?- kérdezem.
- Nem tudom.- rázza meg a fejét.
- Akkor én választok.- álltam fel, majd beraktam egy akciófilmet.
- Huszadszor nézzük már meg. Kívülről tudom kik halnak meg.- mondja Nash.
- Akkor mit akarsz nézni?
- Valami horrort.
- Kizárt, Grier.- nevetek fel kínosan.
- Kérlek.
- Jól van. De akkor mindenhova eljössz velem.- mondom nevetve.
- Szívesen.- rakja be a dvd-t.

Alicia

-Ma bemegyek a bázisra. Meg kell néznem a papírokat.
-Akarod,hogy veled menjek.
-Jó lenne.-mosolyogtam Derekre.  Délután aztán elmentünk.
-Mi is a bankszámla száma a Lipsnek? Derek lediktálta én meg beírtam a gépbe de megállt bennem az ütő.
-Derek.-motyogtam halkan. Itt azt írja nincs pénz a számlán.
-Mi van?-kerekedett el szeme.
-Ki tudja még a bankszámla számunkat?-nézek rá.
-Reasters.
-Derek az nem lehet, bassza meg. Semmink sincsen. Ennyi befejeztem.
-Ali ne csinálj hülyeséget.
-Megkeresem Natet.
-Ne menj oda ilyen állapotban.
-Nem Derek, nem érdekel. Belőlem senki se csináljon hülyét.-vágom ki az ajtót és meg sem állok a reastersig.
-Hol a pénz?-tartom Natenra a pisztolyt.
-Parker miről beszélsz?
-Ne hülyíts, hol a számlánkról a pénz?-kiabálom .
-Alicia mi nem csináltunk semmit.
-Ezt sajnos nem tudom elfogadni.-élesítem be a fegyvert.
-Könyörgöm ne ölj meg. A kislányomat el kell tartanom Alicia kérlek.-esik térdre előttem.
-Rohadt nagy mázlid van,hogy nagy a szívem.-morogtam. 24 órát kapsz,hogy eltűnjetek. Ketyeg az óra.-tettem el pisztolyom és elmentem. Hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Túl őszintének tűnt.
-Istenem segíts meg.-motyogtam elalvás előtt.

Bethany

Másnap mikor arról volt szó, hogy egyedül kell elmennem a sötétben a megbeszélésre nem szívesen tettem meg. Fújt a szél, ráadásul még a lámpák sem működtek. A telefonom gyér fényével világítottam meg az utcát. A levelek zörgésen szinte sorozatban megrémisztett. Bekanyarodtam az utcába ahol a megbeszélést tartottuk. Megkönnyebbültem láttam, hogy ég a lámpa az épületben. Hátrafordultam és egy sötét alakot szűrtem ki az utcán. Lassan futni kezdtem.
- Csak ne pánikolj be- motyogtam magamnak halkan.
- Egészen nyugodtan- hallottam meg egy hangot magam mögül. Rémülten megfordultam.- Breaker,  örülök, hogy újra találkoztunk.- mondja én pedig már sejtem ki ő. Nate. Felkiáltok, mire ő megragadja a karom a másik kezével, pedig befogja a számat.- Egy időre el kell köszönnünk egymástól- nyom belém egy tűt. Megrándul az egész testem. Miért minden velem történik meg? Pár perc múlva minden elsötétül előttem.
A hideg padlón ébredek fel.
- Üdvözöllek köreink közt- szólal meg Nate.
- Engedj el- szűröm ki a fogaim között mérgesen.
- Előbb beszéljünk egy kicsit, kedves.
- Engem te csak ne kedvesezz le-mondom idegesen. Kiráz ettől a férfitől a hideg.
- Szóval, hallom újra a ceast tagja vagy. Van bármi köze is a drága John bandájának ahhoz, hogy a lips bankszámlája leürült?
- Nincs- rázom meg a fejem.
- Hazudsz- mondja, majd leguggol elém.- Nekem elmondhatod.
- Ha tudnék róla, elmondanám- pillantok le a földre.
 Az egyik reasterses valamit a földre öntött.
- Mit akar azzal?- kaptam fel a fejen rémülten.
- Csak benzin-rántja meg a vállát Nate. Aztán egy öngyújtót kap elő.- Biztos nincs mit elmondanod?
Egy pillanatig elgondolkozok. Ha most nem mondom azt, amit hallani akar akkor nagy baj lesz.
- A ceast volt- mondom ki végül.
- Okos kislány. Akkor rád már nincs szükség-mondja, majd ismét belém vágja a tűt.
Két hideg kart érzek meg a halántékomon.
- Van pulzusa- mondja egy ismerős hang. Kinyitom a szemem, majd felülök. Johnnal és Nashsel találom szembe magam.
- Soha többet nem nézünk horrort- szólalok meg, majd kínomban felnevetek.
- Nem. Dehogy- húz magához Nash.
- John, muszáj volt elmondanom.
- Nem baj. Jól tetted.
- Nate fel akarta gyújtani az egész épületet- mondom.
- Jól van. Nem érdekes. Nem történt semmi- mondja John. -Soha nem mehetsz egyedül, sehova.
- Ez csak egyszer történt meg.
- Bethany ez már a második eset- mondja Nash.
- Az lehet. De nem fog többször előfordulni- rázom meg a fejem.
- Nem kockáztatunk-mondja ellenmondást nem tűrő hangon John.
- John ne szórakozz már. Nem kell nekem felügyelet.
- De kell és kész- mondja, majd az éppen kisétáló Justinhoz lép.
- Hogy vagy?- ül le mellém a földre Justin.
- Nincs semmi bajom-mondom.
- Akkor jó. Eléggé megijedtünk amikor sehol sem találtunk.
- Hát még én- nevetek fel.
- Parker hol van? -kérdezi John idegesen.
- Alicia itt van?- döbbenek le.
- Igen. Segített- mondja Justin.
- Hol van? - kérdezi ismét John.
- Még bent van- mondja Justin.
- Kihozom-mondja John. Pár másodperc múlva John rohant ki az ajtón. Mi pedig mit sem sejtve álltunk az épület előtt.
- Rohanjatok!- kiáltotta el magát.
- Mi van?- értetlenkedtem.
Öt másodperccel később Alicia rohant ki. Az épület pedig felrobbant. Hatalmasat dobott mindannyiunkon.
Hasra fekve találtam magam. Mindenhol a romhalmazok. Behúzom a fejem, majd köhécselek párat. Körbenézek. Senki nincs körülöttem. A fejemet bevágtam egy kőbe amiért egy kicsit vérzett. Szétszabtam a felsőm ujját és bekötöttem.
- Bethany! - hallottam meg Nash hangját.
- Nash-rohantam oda hozzá.
- Jól vagy?- tartja az arcomat a két keze között.
- Igen- biccentek.- Hol van Justin?- kérdeztem.

Alicia

 Szombat van. Savannával voltam egész nap. Voltunk vásárolni kajálni. Szóval ilyen csajos napot tartottunk. Este aztán bent voltunk és megbeszélést tartottunk a bázison mikor megjelent John, Justin , Brandon ,Nash ès Cameron.
-Parker válthatnánk pár szót?-kérdezi John.
-Hogyne.-ugrottam le az emelvényről.
-Tudom,hogy khmm nem szoktak az ellenségek ilyet kérni de..
-Segíts megtalálni Bethanyt.-szólt közbe Nash.
-Mi miért pont én?
-Mert Alicia, tudjuk,hogy csak te segíthetsz mert a reasters kapta el.
-Világosan elmondtam nekik,hogy hagyják el az országot.-morogtam.-Derek!-kiáltottam el magam.
-Mond?-néz rám.
-Élesítsétek be a pisztolyaimat.
-Hová készülsz?-kérdezi gyanakodva.
-Lógok egyet Johnnak miattad. Amíg át öltözöm kérlek csináld meg. Felkaptam magamra fekete gatyámat pólómat bakancsomat és bőrdzsekimet.
-Kizárt,hogy egyedül elengedlek.-kapta el karom Jonatan.
-Nyugi oké? Minden rendben lesz. Meg tudom védeni magam.
-De ha nem..
-Nem lesz olyan.-mosolyodok el halványan és beülök a furgonba.
-Wow.-mondtad Brandon.
-Azta.-harapott szájába Justin.
-Ne engem bámuljatok hanem mondjátok hol lehet a csaj.
-Alicia biztos vállalod?-néz rám John és Nash kérdőn.
-Figyeljetek. Lehet ti nem látjátok vagy nem érzékelitek de van szívem, ti is segítettetek a legjobb barátomon akkor én is segítek.
-Ez rendes.-mondja halvány mosollyal az arcán Grier.
-Alap. Szóval reasters.-gondolkodtam el. Bingó.-csillant fel szemem. Menj a régi autó műhelyhez.-irányítottam Johnt. Mikor leparkoltunk végig gondoltam a dolgot. Azon az emberen segítek aki a legszívesebben a pokolba kíván.
- Utolsó-morogtam. Mikor bementünk Bethany a földön feküdt.
-Na jó. Kettő vigye ki és ápolja. Nash és John rögtön oda futott felkapták és kivitték.
-Miért van ilyen benzin szag?-kérdezi Brandon.
-Menjetek ki most.-mondtam összeszorult torokkal. Ha most nem halok meg akkor soha.
-Mi miért?
-Mondom most.-kiáltottam fel.
-Nem hagylak itt.-mondja Justin.
-Ha nem akarsz meghalni kimész.-nézek rá.
-Miért és te meg akarsz?
-Nem lenne nagy veszteség.
-Alicia.-hallok meg egy hangot mögülem.
-Világos voltam tegnap nem?
-De, csak aztán végig gondoltam a dolgot. Ha megöllek téged akkor maradhatok itt maffiás.
-Ne ábrándozz.
-Amúgy Parker. A ceast nyúlta le a pénzt.-néz rám vigyorogva.
-Tessék?-akadtam ki.
-Alicia nem kellett volna velem kiszúrnod.
-Parker gyere ki most.-kiabál John. Nate a kezében lévő tárgyról lerántotta a leplet. Bomba.
-10 másodperc-vigyorgott. Leblokkoltam.
-Alicia gyere már.-kiabál John de ő már akkor kint volt.
-5màsod perc. Teljes erőmmel futok és már az ajtóban voltam mikor berobbant engem meg egy lökéssel a földön landoltam. Éreztem,hogy valaki odarohan hozzám aztán képszakadás.