Prológus

Sierra Bethany Breaker

Emlékszem arra a napra amikor rossz útra tértem. Anyát és apát egy napon rúgták ki a munkahelyükről. Lelkiismeret furdalásom volt, mert anyát azért küldték el amiért sokat ment szabadságra. Igen beteges gyerek voltam. Sokszor voltam kórházban, persze, hogy mellettem volt. Iskola után elhatároztam, hogy valahogy szerzek pénzt. Kiálltam a térre és énekeltem pár sort. Nem is értem így visszagondolva, hogy mit is akartam ezzel. Miután fél óra múlva sem volt semmi a sapkámban hazaindultam, azonban ekkor egy férfi szólított le. "Pénz kellene ugye?" kérdezte. Én csak biccentettem. Már aznap munkába álltam. Bevallom nem a legtisztességesebb állás a lopás - ráadásul más javára - de tényleg kellett a pénz. Azóta eltelt egy kis idő.Sok minden változott, de én még mindig annak a férfinak dolgozom. Kevésbé érzem már magam annak a kis ártatlan kislánynak aki voltam. Sosem buktam még le. Senki nem tud az efféle énemről. Szerencsére. Amióta a CEAST tagja vagyok minden megváltozott. Justin az egyetlen ember aki tudja, ki is vagyok valójában. Ő az akire számíthatok bármikor és bárhol. Ő a legjobb barátom. Rég óta. Justinnal már sokszor dolgoztunk együtt. Emlékszem mikor egymást tanítottuk meg rá hogyan kell egy pisztolyt használni. Remek emlékek. A memphisi CEAST sok remek lehetőséget tárt elém. Ugyan túl korán kellett tisztában lennem az önvédelemmel és az egyéb dolgokkal, de megérte. Megmentettem a családomat. Ez a legfontosabb.

Alicia Parker 

Vissza gondolva a 14. születésnapomra. Rettenetesen vártam. Minden király volt. Épp a legjobb barátommal beszélgettem skype-on aki Memphisben lakik,mikor jött egy telefon hívás. Kórházból hívtak. Az édes anyám meghalt az apukám meg elvesztette a lábát. Én teljesen kiborultam. Padlóra kerültem. Apukám nem tudott eltartani se engem sem pedig magát. A baleset után 2 hónappal meghalt. Nem tudtam mit tegyek. 14 éves voltam. Nem ismertem a világot. Nem volt barátom se családom. Mindent eladtam. A telefonom, könyveimet, laptopomat. Aztán egyik nap becsöngettek hozzám. A nagy bátyám volt akiről azt hittük nem él. Munkát ajánlott. Amerika legnagyobb maffiásaihoz akart küldeni. Nekem minden pénz számított. Elfogadtam az ajánlatot. Nem voltam soha sem büszke magamra, hogy drogot csempészek lopok, és gyilkolok. Dereken kívül senki sem tudja a sötét ügyeimet ez így van rendjén. Holnap költözök Memphisbe  ugyanis át kell vennünk a helyi maffiát . Amióta a LIPS tagja vagyok, megváltoztam. Talán ennek így kell lennie. Viszont félek a sulitól. Érdekes,hogy én aki 15 évesen már majdnem maffia vezér és egy iskolától fél. Oké,hogy ott lesz Derek, csak, én nem voltam az a könnyen beilleszkedő alkat. Kigúnyoltak mindenért. Főleg mert nem barátkoztam senkivel. Tele volt ribancokkal a suli, természetesen azért is piszkáltak,hogy nem úgy öltözöm mint ők. Én inkább a lazább stílusú lány vagyok. Remélem itt könnyebb dolgom lesz.