1.fejezet - Kezdetek

Helló internet people! Nos, mindenkit köszöntök a remek angol tudásommal. De nem is ez a lényeg, mert meg hoztuk nektek az első részt, amit hát mondjuk úgy inkább éjjel írtunk, mint nappal, de sebaj. Nagyon szépen köszönjük a 4 feliratkozót fantasztikusak vagytok! Valamint köszönjük a biztató kommenteket is nagyon aranyosak vagytok. Reméljük,hogy tetszeni fog nektek az első rész, mi nagyon izgatottak vagyunk miatta! Ha tetszett ne felejtsetek el feliratkozni és kommentet írni. Próbálunk sietni a következő résszel. Akkor jó olvasást! Sziasztok!

Csenge&Réka, Réka&Csenge

 

Alicia

 

Ma érkeztem meg Derekhez Memphisbe. Nagyon hiányzott és örültem,hogy végre láthatom. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Gyönyörű háza van. Két emeletes és kb. tíz szobája van. Az egyiket nekem rendezte be. Csodaszép lett. Elvitt kocsival a sulihoz. Mit ne mondjak eléggé szép iskola. Ha lehet ilyet mondani egy iskolára . De egyre idegesebb vagyok. Mi van ha itt is cikizni fognak a tini picsák, mert nem mutogatom magam és nem teszem ki amim van. Márpedig minden suliban van egy ilyen banda. 

-Jó éjt Ali. Reggel keltelek.-köszönt el.

-Jó éjt Derek.-nyomtam puszit arcára és bevonultam újdonsült  szobámba. Mi lesz ha nem illeszkedem be? Vagy ha lebukok a LIPS-el. Akkor engem megölnek. Nagyon óvatosnak kell lennem. Ezeken agyaltam amikor elnyomott az álom.

*Reggel*

-Alicia ébresztő!-ugrott rám Derek. 

-Basszus!-kiáltottam fel és elnevettem magam. Oké,hogy kondizom és jó formában vagyok,de ennyit még én sem bírok el. 

-Most azt mondod dagadt vagyok?-nevetett. 

-Dehogy is erről szó sincs. Csak leadhatnál pár kilót.-húztam az agyát. 

-Na jól van csipkerózsika ki az ágyból,mert suli van. 10 perced van.-ugrott le rólam és kiment.  Gyorsan kivasaltam hajamat,feltettem egy kis sminket . Felöltöztem egy fekete szaggatott gátyába egy I don't care-es pólóba és fehér Suprámat vettem föl. Magamra kaptam bőrdzsekimet és az elengedhetetlen obey-es sapimat. 

-Kész vagyok.-ugrottam elé. 

-Csinos vagy.-dicsért meg és elindultunk a kocsi felé. 10 perc alatt már a sulinál is voltunk.

-Ideges vagy?-nézett rám Derek.

-Kicsit.-motyogtam.

-Nem kell. Itt vagyok melletted,nyugi.-puszilta meg homlokom . Kiszálltunk a kocsiból. Meglepetten figyeltek. Gondolom nem sokszor látták az én kis "bátyámat" (amúgy nem az csak úgy viselkedik) lányokkal a suliba jönni. A lányok irigykedve néztek rám. Gondolom Derek is a menők közé tartozhat. Rengeteg diák volt csapatokba verődve. Mindegyik Engem bámult ami kicsit zavart. Pár fiú eléggé megnézett magának. Valaki még utánam is fütyült. Kedvem támadt volna bemosni neki,de visszafogtam magam. Igyekeztem nem foglalkozni evvel. Persze akkora mázlim volt,hogy a suli ribancai megtaláltak. Na jó Alicia szedd össze magad. Majdnem maffia vezér vagy, pár olcsó lotyótól félsz.-szóltam magamra. 

-Ki vagy te?-mondta egy plasztik bébi felszegett állal. Gondolom ő volt a "fővezér" 

-Alicia Parker. Talán gond?-próbáltam flegmáskodni. 

-Velem te ne merj így beszélni.-visította. 

-Basszus az év végére süket leszek.-morogtam Dereknek aki lehajtotta a fejét és rázkódó vállal nevetett. 

-Nagyon vigyázz magadra.-nézett rám szúrósan.

-Kösz,hogy féltesz.-vigyorogtam. Látod kislány megjött a bátorságod. Veregettem magam hátba. 

-Ennek a sulinak és vagyok a góréja. Úgy táncolsz ahogy én fütyülők. Világos?-vigyorodott el ördögien. 

-Hogyne.-pukedliztem. - De rossz lányt kérsz. Keress magadnak mást akit megfélemlítesz.-azzal otthagytam.  A suli belülről is gyönyörű volt. Felmentünk a terembe. Épp,hogy beléptünk mire becsengettek. Az osztályfőnökünk belépett a terembe. Egy középkorú férfi. Szimpatikus. 

-Alicia Parker itt van?-kérdezte. 

Itt vagyok.-motyogtam. 

-Rendben. Gyere ki, mutatkozz be.-invitált a táblához. 

-Oké. Szóval sziasztok...-de nem tudtam befejezni mert egy társaság rontott be. 

-Grier,Bieber,Breaker. Elkéstek.-nézett rájuk szúrósan az ofő. 

-Elnézést.-mondták halkan. Mintha már azt a lányt láttam volna valahol. Nagyon hasonlít az itteni maffia vezérre. Derek mutatott képet róluk. De nem hiszem,hogy ő. Túl félénknek tűnik. 

-Ki ez?-hallottam meg az egyik fiú hangját aki elkésett. 

-Grier,ha befogná a száját és hagyná szóhoz jutni a kisasszonyt megtudnád. Folytassa csak.-biccentett felém. 

-Szóval. Alicia Parker vagyok. 15 éves. Dubaiból jöttem. És, igazából ennyi. Nem tudom ki mit akar tudni rólam.-makogtam. 

-Rendben, köszönjük. Ki vezetné körbe Alicia-t az  iskolában? 

-Majd én!-tette fel egy barna hajú,gyönyörű barna szemű fiú a kezét. Istenem milyen helyes.

-Köszönöm. Fáradj a helyedre. Leültem Derek mellé és óra végéig néma csendben ültem. Mikor kicsengettek nem tudtam mit csináljak. És maradtam bent egyedül a teremben Derekkel.
-Szia-. jött oda hozzám egy lány.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Savanna Diana Morgan vagyok.-nyújtott kezet.
-Alicia Parker.-fogtunk kezet.
-Ali, ez a csaj dolgozott a TSEA-ban. Ő is ide jött Memphisbe mert hívtam csak ő még év elején.-szólt hozzám Derek.
-Ohh értem. Szóval a LIPS-ben leszel te is?-vigyorogtam rá.
-Igen. Örülök,hogy megismerhetlek. Rengeteget hallottam rólad. Te vagy a LIPS maffia vezére is nem?
-Hát igazából még nem. Ha Memphis felett sikerül átvennem az irányítást akkor az leszek. Apropó Derek.
-Hmmm?-fordult felém.
-Mikor lesz az első találka a CEAST-el.?
-Még nem tudni. Majd este megmondja a megbeszélésen. De gyanítom,hogy a mai drog szállításon.
-Oké.-biccentettem.  Az órák nagy rész jól ment. Minden órán bemutatkoztam és már kicsit irritáló volt,hogy folyton mondanom kell a nevem,de hát ez evvel jár. Elmentünk hárman ebédelni. Krumpli főzelék volt fasírttal. Mindenre hasonlított csak arra nem.
-Úgy érzem én év végére anorexiás leszek ettől  a kajától.-bökdöstem egy krumplinak nevezett valamit.
-Nem is olyan rossz.-ette meg Savanna.
-Neked betonból van a gyomrod.-nevettem fel. És amúgy,hogy hogy eljöttél a TSEA-tól?
-Minden álmom volt,hogy a LIPS-be kerüljek. Derekkel régóta ismertük egymást. Szerettem volna egy csapatban lenni és nem az ellensége. Aztán megtudtam,hogy te már fél vezér vagy. Egész Amerika ismeri a te nevedet. Meg akartalak ismerni és egy profitól tanulni.-mosolyodott el.
-Nagyon aranyos vagy. Köszönöm. Te is nagyon jó lehetsz. Srácok viszont nekem mennem kéne mert az a fiú körbe vezet a suliban. Hogy is hívják?-mosolyogtam kínosan.
-Justin Bieber.-mosolygott Savanna. A leghelyesebb fiú a suliban, vigyázz vele.
-Ezt pont nekem mondod.-pacsiztam le majd visszamentem az osztályhoz. Justin már ott állt. Tényleg milyen helyes.

Bethany

 

Reggel halk kopogásra keltem. Nem az ajtó felől jött a zaj, hanem az ablakomtól. A fiúk lentről dobálták a kavicsokkal az ablakomat. Rápillantottam az órára, ami nyolc órát mutatott. Én pedig, mint egy őrült elkezdtem készkelődni.
Nem ez az első alkalom, hogy elalszom ezért a fiúk már hozzászoktak.
- Már megint elaludtál.- mondta Nash kárörvendően.
- Mindenkivel megesik.- kelt a védelmemre Justin.
- Nem érdekes.-legyintett Nash.-Inkább csak menjünk.- nézett ránk türelmetlenül.
Sikeresen elkéstünk ezért lemaradtunk az óra elejéről. Mind a hárman feltéptük a szekrényünk ajtaját, majd rohantunk órára.
- Grier, Bieber, Breaker! Elkéstek.- nézett ránk szúrós szemekkel a tanár.
- Elnézést.- makogtuk mind a hárman. Odasurrantunk a helyünkre, majd leültünk. Egy lány állt kint a táblánál.
Nem volt ismerős. Egyáltalán nem.
- Ki ez?- súgta nekem Nash.
- Grier, ha befogná a száját és hagyná szóhoz jutni a kisasszonyt megtudná.- mondta a tanár.
A lány folytatta a bemutatkozó szövegét.

- Öhm , Alicia Parker vagyok.- mondta. Nash a földet bámulta Justin pedig jó gyerek módjára figyelt.  Nash egy papírfecnit küldött nekem. "Fura ez a lány." olvastam le a szöveget. Ránéztem , majd megráztam a fejem. Még egy fecnit küldött. "Valami akkor is furcsa vele. Olyan...sötét." 

- Nash az összeesküvés elméleteidet ne most oszd meg velem.-súgtam oda.

- Egész kedvesnek tűnik.- mosolygott rám Justin.

- Igen. Az- mondtam.

- Ugyan már! Bieber neked mindenki kedves!- morogta Nash.
- Maradj már el!- csaptam hátba.

- Valaki tömje már be Grier és Breaker száját.- mondta a tanár.
Én és Nash egymásra néztünk aztán az óra többi rézén már inkább kussban maradtunk.
- Esetleg valaki körbe tudná vezetni Aliciat az iskolában?- tette fel a kérdést az osztályfőnök.
- Én.- tette fel a kezét Justin.
- Köszönöm.
Mikor kicsengettek én és a fiúk kimentünk az osztályból azonban engem a tanterem előtt Raina várt. Raina a CEAST tagja már évek óta, tőle tanultam sok mindent meg.Akár nevezhetném a mentoromnak is, de ő nekem olyan mint a nővérem (akim ugyan nincs, de nem baj.)
- Délután ötkor találkozunk.- mondta mosolyogva.
- Okés.
- Eljöjjek érted?- kérdezte.
- Hát, eljöhetnél. Akkor nem kell gyalogolnom.
- Oké drágám. Na menjél csak.- mondta.
- Ki volt ez?- kérdezte Nash.
- Semmi közöd hozzá.- mondtam. Justin lesütötte a szemét. Ő ismeri. Az egyik osztálytársam jött oda hozzánk a szünetben amikor éppen a szekrényünket pakoltuk.
- Sziasztok!-mondta kedvesen.
- Szia!- mosolygott rá Justin.
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nincs-e kedvetek megnézni az előadásomat a kedvenc könyvemről az olvasószakkörön?- kérdezte.
- Nem.- mondta Nash. Ismét tarkón csaptam.
- Szívesen elmegyünk.- mondtam.- Köszönjük a meghívást Hazel.
- Örülök, hogy eljöttök tényleg sokat jelent nekem.- mondta majd szaladt órára.
- Könyörgöm türtőztesd magad egy kicsit!- förmedt rá Grierre Justin.
- Jajj könyörgöm ne legyetek már ti is ilyenek! Elég, ha otthon ezzel idegesítenek. Nash legyél egy kicsit kedvesebb! Nash tartsd magadban a mondandódat! Nash remélem ma nem bal lábbal keltél.-sorolta.- Ti a barátaim vagytok, ne legyetek már olyanom mint a szüleim.
- Csak egy kicsit fogd vissza magad.- mondtam.
- Jó, oké. Megpróbálom.- sóhajtott.
- Köszi.- mondtuk ketten Jussal.
A többi óra mondjuk úgy, hogy elment. Órák után az ebédlőben ettünk valamit, mondjuk a mai kaja nem volt valami étvágygerjesztő. Ezután a fiúk,  Hazel és én elmentünk a könyvtárba ahol mindenki Hazelre várt. Leültünk a padokra (oké Justin a székre) és meghallgattuk Hazelt. Érdekes, hogy alapból nagyon csendes egy lány és elég félénk, de mikor itt beszélt a könyvekről és érvelt nagyon megbátorodott. Mindenki megtapsolta őt mi pedig kimentünk a könyvtárból.
- Nagyon ügyes voltál Hazel. Ha esetleg nem kell kölcsönadhatnád nekem ezt a könyvet. Szívesen elolvasnám.- mondtam neki mosolyogva.
- Jajj, hát persze, hogy odaadom. Örülök, hogy megtetszett.- vigyorgott, majd a kezembe nyomta a könyvet.
Elköszönt és boldogan elugrált.
- Mennem kell srácok. Tudjátok bemutatom az új lánynak a sulit. Beth majd találkozunk. Mindenképp pontos leszek. 
- Oké. Szia. -mondtam,majd Justin elsétált.- Anyukád jön érted?- kérdeztem Nasht.
- Igen. Megvárod velem?- kérdezett vissza.
- Persze.
Tíz perc múlva meg is érkezett az anyukája.
- Szervusztok!- húzta le a kocsi ablakát.
- Csókolom!- köszöntem.
- Milyen napotok volt?
- Egész jó.- feleltem.
- Nashsel volt valami?- kérdezte amíg Nash bepakolt a csomagtartóba.
- Hát, csak a szokásos.
- Jajj annyira nem értem őt.
- Hát, minden esetre lehetne kedvesebb is. De engem nem zavar. Én tudom, hogy nem ilyen.
- Nagyon jó barátja vagy Bethany.- mondta az anyukája.
- Tudom.
- Nem is képzeled el mennyire. Na, majd holnap találkoztok. Szia!- mondta, majd elhajtott.

Alicia 

 

-Szia.-köszönt egy nagy mosollyal az arcán.
-Szia.-mosolyogtam vissza. Alicia Parker.-nyújtottam kezet. Mégis csak illendő bemutatkozni.
-Justin Bieber.-ráztunk kezet. - Szóval, merre nem voltál még?-villantotta rám mosolyát.
-Hát az osztályunkon és az ebédlőn kívül nem voltam máshol.-nevettem.
-Oké, akkor megmutatom a kémia és fizika termet. A tornatermet és az udvart.-biccentett.
-Rendben.-bólintottam. Kínos csendben mentünk egymás mellett.
- Ez a kémia és a fizika terem.-nyitott be.
-Szép.-motyogtam.
-Mi szép egy iskolában?-nevetett fel.
-Jól van na.-nevettem én is majd tovább mentünk. Tényleg szép ez az iskola-gondoltam magamba.
-Itt a tornaterem és azon az ajtón túl van egy táncterem.
-Táncterem.-csillant fel a szemem. Oktatás is van vagy az ember lemehet csak úgy?
-Igazából tesin lehet választani,hogy hova akarsz menni.
-Értem.-bólintottam. Néma csendben mentünk tovább. Kéne beszélgetni. De mit kérdezzek tőle? Ez így olyan fura.
-És itt az udvar.lökte ki a kaput.
-Jól néz ki.-néztem körben. Visszamentünk a szekrényekhez.
-Akkor azt hiszem meg mutattál mindent.-motyogtam kelletlenül.
-Nem még nem egészen. Nincs kedved eljönni fagyizni. Dumálhatnánk egy kicsit.
-Oké persze.-vágtam rá gyorsabban a kelleténél. Kilépve a suliból megcsapott a novemberi szél. Egy aranyos kis kávézóba mentünk.
-Mit kér a hölgy?-jött oda hozzám a pincér.
-Egy jegeskávét vanília fagyival.-mosolyogtam.
-És ön fiatal ember?
-Én is azt köszönöm.-biccentett.
-És,hogy,hogy ide költöztetek? Mármint a családoddal költöztél?
-Nem egészen. Tudod a szüleim nem élnek. 14éves koromban meghaltak. És mivel Dubaiban nem volt senki Derek elhívott magához. (Ami félig igaz leszámítva,hogy azért jöttem,hogy maffia vezér legyek. De a szüleim tényleg nem élnek)
-Sajnálom nem tudtam.-mondta bűnbánó arccal.
-Semmi baj, nem tudhattad.-néztem rá biztatóan. Eközben megjött a rendelésünk.
-És honnan ismered Dereket?
-Dubaiban lakott 12 éves koráig. De ő gazdag családból származik, igazán talpra esett volt mindig ezért elköltözött ide a nagynénikéjéhez.
-Értem. Az jó. És,hogy tetszik eddig a suli.
-Nagyon szép és mindenki kedves. Csak azok  a plasztik babák ne lennének- kortyoltam bele italomba.
-Igen azoktól én is a falra mászok. Figyelj csak Alicia, mi lenne ha elmennénk te meg én esetleg...és abban a pillanatban megcsörrent mindkettőnk telefonja.
-Igen?-kaptam fel mert Derek nevét írta ki.
-Hol a francban vagy? Vége a megbeszélésnek és nemsokára találkozunk a CEAST-el. Nem hiszem el,hogy ennyire felelőtlen vagy. Nem leszel maffiavezér.-kiabálta .
-Jézusom ne haragudj kérlek. Jordan nagyon kibukott. (a jelenlegi vezér) -idegeskedtem.
-Persze. Ordibált mindenkivel. Alicia te van a legjobb ember nem véletlenül téged akar vezérnek attól függetlenül,hogy 15 vagy. Hol vagy most? Érted megyünk.
-Starbucksba.-válaszoltam.
-MI VAN? Te kávézgatni mentél ahelyett,hogy megbeszélésre jöttél volna. Esküszöm Ali te nem vagy normális. 3 perc és ott vagyunk.-azzal kinyomott. Basszus figyelnem kellett volna az időt. Jordan kinyír. De végre találkozom a CEAST-el. Hallottam Derek dudáját. Kifutottam és bepattantam a hó fehér furgonba.
-Oké kislány, még egy ilyen és bajban leszel.-fenyegetett Jordan.
-Értettem főnök.-biccentettem.
-Milyen volt a körbevezetés?-húzogatta szemöldökét Savanna.
-Szép a suli.-vágtam rá vigyorogva.
-Vagy az aki körbevezetett?-nevetett Jordan.
-Mit kerestél te a starbucksba? Randira hívott?-kacsintgatott Derek.
-MI van tesóm tikkelsz?-nevettem fel.
-Jajj mesélj már mi volt.-nógatott Savanna.
-Semmi. Megmutatta a sulit aztán beültünk egy kávézóban mert megszomjaztunk. De akkor akart valamit kérdezni mikor ti hívtatok szóval annak már nincs jelentősége.-szontyolodtam el. Hova is megyünk?-váltottam témát.
-St.Marcobs Street .-válaszolta Jordan.
-Oké.- bólintottam. Megérkeztünk egy sikátorhoz. Kíváncsi vagyok milyen lehetnek a CEAST emberei. 2 perc sem telt el de egy fekete furgon gördült be az utcába. Itt már gondoltam. Ez biztos a banda. Leparkoltak az utca túloldalára.

Bethany 

 

Én pedig leültem a suli előtti padra és vártam Rainat. Fél óra múlva pontosan öt óra lett, ekkor érkezett meg.
- Jajj drágám ugye nem vártál itt sok ideje?
- Nem dehogy is.- ráztam meg a fejemet. Beszálltam az autóba és elindultunk.
- Siethettetek volna!- kiáltott nekünk oda John mikor megérkeztünk.- Ma lesz találkozó a LIPS-szel!
- És erről mi miért nem tudtunk?- kérdezte Raina.
- Mert akkor nem hoztad volna el Sierrát.- mondta John.
- Igen, mert még túl fiatal!- szállt vitába Raina. 
- A kis Bieber hol van?- kérdezte John.
- Nem tudom.- mondta Rain.
- Öhm, az egyik új osztálytársunkat vezeti körbe.- mondtam, de közben a cipőmet vizsgáltam.
- Csak nem féltékeny valaki?- lökött oldalba John. Én csak mérgesen ránéztem, majd tovább figyeltem a cipőm orrát.
Eltelt fél óra, majd még egy. Vége lett a megbeszélésnek, de Justin sehol sem volt. John kezdett elég mérges lenni.
- Hívjátok fel!
- Oké.- mondta Raina.
- Justin! Hol vagy?- beszélt a telefonba Raina. Justin ki volt hangosítva.
- Öhm, az egyik kávézóban.- mondta Justin.
- Ugye most szívatsz ?- kérdezte mérgesen Raina.
- Nem.
- Öt percen belül ott vagyunk érted!- mondta Raina majd letette.
Mindenki beszállt a fekete furgonokba és elindultunk. Először felvettük Justint, majd a találkozó helyszínére mentünk.
- Nagyon ideges volt John.- mondtam Justinnak.
- Gondoltam. Eléggé elhúzódott a körbevezetés.
- Hallottam, hogy a Starbuckban voltál. -mondtam mérgesen.
- Ez esetben , megszomjaztam.- mondta.
- Hihetetlen, hogy hazudni akartál nekem!- fontam össze magam előtt a kezem.
Amikor a St.Marcobs streetre értünk már egy rakat fehér furgon állt az út szélén.
 Kinéztem az ablakon és rengeteg embert láttam akik éppen a fegyvereiket igazgatják a zsebükben. 

Alicia

 

-Jól van emberek. A biztonság kedvéért mindenkinél legyen egy pisztoly. És ha támadnának védjétek magatokat és Aliciat. Világos?
-Igen uram.-szóltunk fel egyszerre.
-Alicia. Kérlek öltözz tiszta feketébe. És tegyél egy kis sminket magadra,hogy ne lássák,hogy ennyire fiatal vagy.-szólt oda Derek.
-Oké. Gyorsan lekaptam pólómat. Felvettem egy fekete trikót rá bőrdzsekimet. Kihúztam a szemem és felvettem fekete sapimat.
-Hoppá. Máris úgy nézel ki mint egy 18 éves.-nyaltam meg száját Jonathan (20 éves fiú de nagyon jó maffiás)
-Fogd vissza a vágyaidat.-azzal élesítettem pisztolyom. Sorban kiszálltunk. Egyre több CEAST-os embert láttam meg.
-Na mi van John új lányt újítottál be?-szólalt meg Jordan.
-Ugyan kérlek csak ennyire telik?-nevetett fel gúnyosan. De látom te is egy új lányt hoztál? Bájos lány. Inkább visszamentem mert úgy éreztem még egy perc a férfi közelében és magamat ölöm meg. Jonathan nagyon matatott zsebében és ezt az egyik CEAST-os is észre vette. Jonathan rászegezte a feketék vezérére a pisztolyt.
-Én nem tenném.-szólt rá a lány és mindenki pisztolyt rántott elő. Ennyit arról,hogy nem gyilkolni jövünk.
-Derek fedezz.-súgtam neki.
-Alicia ne menj oda.-de akkor más késő mert megindultam Jordanhez.
Eldördült az egyik lövés. Egy CEAST-es a földre zuhant. A másik pillanatban meg a lány a földön volt és Jordan egy lábbal rajta.
-Mindenki eldobja a fegyverét.-kiáltotta el magát. A CEASTesek letették. Én nem erre vállalkoztam. Nem leszek gyilkos 15 évesen. Oda kell mennem.
-Alicia, ne menj oda bajod lesz.
-De Derek! Én nem erre vállalkoztam nem fogok 15 évesen gyilkolni.Állj.-ordítottam el magam.
-Alicia maradj csöndben!-  nézett rám mérgesen Jordan. Én meg olyat tettem amiért lehet kirúg.  Belelőttem a földbe pontosan oda ahol Jordan állt egy centivel odébb.
-Kapitány! Barátságos megbeszélésről volt szó. Nem fogok senkit sem megölni. Még nem! Nem ezért jöttem ide Dubaiból. Azt akarja,hogy én legyek a LIPS vezére. Akkor ön is vezérhez méltóan viselkedjen.-kiáltottam. Leadtam még egy lövést a levegőbe. Jordan felkapta a lányt. Megszorította torkát és halántékához tartotta a pisztolyt.
-Nem vicceltem.-kiabált azt hiszem Johnnak a CEAST vezérének.
-Jordan elég.-kiabáltam el magam és kilőttem a kezéből a fegyvert. Hogy pontosan,hogy csináltam még én sem tudom. De Jordan kikerekedett szemekkel nézett rám és mintha a szája sarkában ott lapult volna egy büszke mosoly, amit értékelnék is ha nem ilyen helyzetben lennénk.
-Engedd el.-mondtam higgadtan.
-Te most át állsz hozzájuk?-meredt rám Jonathan.
-MI? Eszemben sincs.-nevettem ki.- Csak nem hagyom,hogy a semmiért öljenek meg egy lányt még ha ellenség is akkor sem.
-Rendben van. John örültem. Vigyázzatok magatokra. Menjünk.-mellettem elhaladva elengedett egy bíztató mosolyt. Gondolom ezt akarta el érni,hogy én döntsek. Én még egy kicsit maradtam. Felmértem a terepet.
-Öhmm...köszi.-jött oda hozzám, azt hiszem Sierra.
-Ne köszönd. Nem azért tettem,mert annyira érdekel a CEAST és,hogy féltelek titeket. Csupán nem akartam az első alkalommal gyilkolni.-néztem le a lányra. Nagyon hasonlított az arcvonása valakire. Csak vajon kire. Sarkon fordultam és bepattantam a furgonba.
-Szép volt Alicia.-veregette meg vállam Derek.
-Kösz.-biccentettem és visszavettem a kényelmes tornacipőmet.
-Tudod Alicia,hogy ez csakis azért volt,hogy lássam érett vagy e kapitánynak.
-Gondoltam uram. Mikor kilőttem a fegyvert a kezéből láttam a büszkeséget az arcán.-mosolyodtam el.-Megígérsz nekem valamit Jordan?-gondoltam most már tegezhetem egy kicsit.
-Mond.
-Ne bántsd, azt a csajt kérlek. Hasonlít valakire és előbb meg kell tudnom ki az.
-Oké ha így akarod.-bólintott kelletlenül.
-Köszönöm.

Bethany

 

- Sierra szerintem öltözz át, hogy ne legyél túl felismerhető. - mondta Raina. 
- Oké.- mondtam és a furgon hátuljában átöltöztem ahogy Raina is kérte. 
- Kész vagyok. 
- Már nem is nézel ki 15-nek.- csapta össze a kezét John. 
- Oké szálljatok ki. - mondta a sofőr. Sorra mindenki kiszállt a kocsiból. Justint elvesztettem a tömegben (talán Stevennel volt, aki Rainával egyidős) én pedig John és Raina társaságában maradtam. 
- Nocsak John beújítottal egy új lányt?- kérdezte a LIPS főnöke. Rám célzott.
- Ugyan, csak ennyire telik?-húzta John agyát. 
- Én csak próbálom megkönnyíteni dolgodat. Kiválogatom a jókat és akkor neked nem lesz sok választási lehetőséged. -mondta John. 
- Na ne viccelj velem. -válaszolt kapásból a másik oldalon álló férfi. Valaki eléggé matatott a zsebében a lipsesek közül ezért Raina is így tett. Majd a srác rá szegezte a pisztolyt. 
- Én nem tenném.- kapta elő Raina a pisztolyát. Majd sorra mindenki. Ennyit a viszonylag barátságos találkáról. Nagyon nem tudtam ilyenkor mit kellene tenni ugyanis ez volt az első ilyen találkám. Eldördült az első lövés. Valaki a földre esett. Én aggodalmasan Justint kerestem a tömegben. Ő is így tehetett ugyanis rátaláltam. Mikor láttam, hogy minden oké vele tovább mentem a tömegben. Valaki (egy lipses) ellökött így a földre estem. Rám lépett, hogy ne tudjak felkelni. Rám szegezte a fegyverét. - Mindenki maradjon ott ahol van! Főleg te John!- kiabálta majd rákacsintott Johnra. Azt hiszem a férfi Jordan volt. A maffiavezér. Elég sokat hallottam már róla. Túl sokat. Elég kegyetlen ember. - Meghúzom a ravasz, ha nem teszi le mindenki a fegyverét! -kiáltotta túl a tömeget. A ceastesek Johnra néztek mire ő pedig rám. Én csak vállat vontam. John biccentett mire mindenki letette a fegyvert. A másik csapatból lépett valaki Jordan mellé. Nem volt valami boldog. Belelőtt a földbe ami pár centivel a főnök lába mellett ért célt. Mint kiderült őt szánják a leendő vezérnek. Érdekes. Sok éve nem volt már női vezére a lipsnek. 
- Nocsak mik derülnek ki. - mondta John. 
- Kuss balfék !-ordított rá Jordan. A fegyver egyre közelebb került a fejemhez. Jordan felrántott a földről és az egyik kezével a torkomat szorította a másikkal pedig a fejemhez tartotta a pisztolyt.- Nem vicceltem.-röhögött Jordan.
- Engedd el!- szólalt fel a lány, ezt azonban egy igen bátor mozzanat előzte meg. Kilőtte a fegyvert Jordan kezéből. Mindenki kikerekedett szemekkel nézte a lányt. Én pedig... én csak azon voltam, hogy ne halak meg. 
Sokan megkérdőjelezték a lány cselekedetét. Nem csodálom. Végül is miért akart rajtam segíteni? Nem is tudom anno mire vállalkoztam ezzel...
- Oké. Azt hiszem végeztük.-engedett el Jordan.- Vigyázzatok magatokra! Mindannyian!- mondta. A lipsekek távoztak.
A lány még mindig itt van.
Odamentem hozzá.
- Hé. Öhm... izé... köszi.- néztem rá fel ugyanis még nálam is magasabb sarkakon járt. Minden elismerésem. Valahogy én inkább a magassarkú bokacsizmákhoz, vagy bakancsokhoz ragaszkodok. 
- Ne köszönd. Nem azért csináltam, mert annyira jóban vagyok holmi ceastesekkel.-mondta majd lassan elsétált.
A vonásain felfedeztem valami ismerőst. Kire hasonlít ez a lány?
Nem az lehetetlen....
Mikor mindenki elment Justin és Raina rohant oda hozzám.
- Minden oké?- álltak körbe.
- Persze.- bólintottam.
- Na látod! Ezért nem akartam, hogy eljöjjön!- kiabált Raina Johnnak. 
- Nem történt vele semmi. Minden oké. Legközelebb is jön.- mondta.
- Nem fog!- szállt vitába Raina.
- Jelen pillanatban az én szavam a szent. Az van amit én mondok!- mondta John ellenvetést nem tűrő hangon.- Szép volt.-fordult felém.
- Ez a gyerek veszélynek van kitéve! Azt hiszed Jordan ezek után nem fogja őt keresni? Jordan nem ilyen!- kiabált Raina. Nagyon ideges volt.
- Jól tudom milyen!- ordított vissza.
- Menünk.- súgta nekem Justin.
- Jó.- mondtam. Megfogta a kezemet és elrángatott a vitatkozó páros mellől.

 Alicia 

 

Másnap reggel nem keltett Derek. Ránéztem az órámra és majdnem negyed 9 volt. Mint a villámcsapás úgy pattantam ki az ágyból. Megfésültem hajamat feltettem egy kis sminket. Felkaptam egy fehér farmert egy szürke pólót és lila suprám. Lerohantam. Az asztalon egy papír volt. Annyit írt rá,hogy már hatkor elment és nem tudott  felébreszteni. Na ezért még kapni fog. Szerencsére a kocsit itt hagyta nekem. Bepattantam és 5 perc alatt bent voltam. Átugrottam a kerítést és befutottam.
-Elnézést a késésért.-rontottam be.
-Miss Parker, 20 percet késett ez hallatlan.-akadt ki a természet tanár.
-Elnézést csak elaludtam.-dadogtam megsemmisülve.
-Üljön le a helyére. Holnapra kérek az édesanyjától egy igazolást.
-Nem élnek a szüleim.-mondtam halkan.
-Ó, elnézést. Akkor akivel él. Mondta kedvesebben.
-Derektől kérjek?-döbbentem le.
-Mr.Hamiltonnal lakik ?
-Igen.-motyogtam és úgy érzem tetőtől talpig elvörösödtem.
-Ezt majd később megbeszéljük. Fáradj a helyedre. Égő vörös fejjel ültem le. Ránéztem Justinra aki kikerekedett szemmel nézett ránk. Remélem nem hiszi azt,hogy együtt vagyunk.
-Hazudhattál volna.-kuncogott Derek.
-Az is baj ha felvállallak?-kérdeztem vissza. De szám sarkában ott bújt egy kisebb mosoly. Az óra végéig néma csendben voltam. Az a lány kísértetiesen hasonlított Bethanyre. Az udvaron aztán le is szólítottam.
-Szia Bethany.
-Szia.-nézett rám furcsán.
-Tudom,hogy furcsa a kérdésem de hol voltál tegnap 7-8 körül?
-Öhhm... otthon.-mondta kicsit habozva. Mintha elgondolkodott volna,hogy mit mondjon.
-Biztos?-kérdeztem rá még egyszer.
-Persze, csak tudom mit csináltam tegnap.-nézett rám kissé gorombán.
-Érdekes... mindegy. Szia Breaker.-mondtam és visszamentem Savannához.
-Na ő volt az?-kérdezte.
-Nem. Azt mondta otthon volt.
-Nekem nem stimmel valami a csajjal.-motyogta.
-Nekem se ismertem be. Milyen óránk lesz?
-Tesi.
-De jó! Utálom azt a rohadt egyenruhát.-szitkozódtam.
-Majd hozzászoksz. Óra elején Griernek valami baja volt amitől a tesitanár kissé mérges lett. Élvezettel futtatott velünk köröket. Bár nekem meg sem kottyant hisz imádok futni. Aztán jöttek az erősítések. Hasizom fekvőtámasz. Alap dolog,hogy ezeket tudd ha maffiás vagy. A tanár fel is figyelt rám.
-Miss Parker! Ön sokat jár kondizni.
-Nem uram. Biztos genetika.- Füllentettem.
-Értem. Meglehetősen jó a mozgásod.
-Köszönöm.-biccentettem majd leültem a lépcsőre. Magamban nevettem a sok bénán aki 3 fekvőtámasznál nem tud többet lenyomni. Emlékszem mikor bekerültem a maffiába. Kipurcantam én is háromtól. Hála isten ez már a múlté. Grier nagyon figyelt engem. Van ebben a gyerekben valami érdekes. Lehet csak az én misztikus képzeletvilágom  de van benne valami. Nem értem viszont,hogy a tanár miért ennyire ellenséges Breakerrel. Mármint nem védem, de jól csinálja. A fekvőtámaszt nálam is jobban. Mindegy. Ezek szerint ő nem a kedvenc. Hála égnek vége lett a tesi órának. Mikor felöltöztünk Savannával vissza mentünk az osztályba. Mindenki vagy a padon vagy a székeken ült. Felpattantam Derek mellé a padra és lepacsiztunk.
-Ali,kijössz a mosdóba? Beszélnünk kell.
-Megyek.-pattantam mellé és bementünk a mosdóba.
-Szóval neked nem gyanús Bethany?-kérdezte.
-De. Mikor megkérdeztem mit csinált tegnap habozott. Szerintem hazudott. Meg tegnap azért is mentettem meg mert ismerős volt. Meg amúgy is. Nem ölök embert ha nem muszáj. De ő kivételes volt. Muszáj megtudnom,hogy tényleg Bethany Sierra-e. Az arcvonása és a dereka kiköpött ő volt. De ugye tudod, ha tényleg ő.. Akkor ebből hatalmas botrány lesz.-mondtam halkan.

Bethany

 

  Másnap reggel már nem késtem el. Alig bírtam aludni. Justin és Nash pontosan érkeztek már megint. Én pedig rohantam le hozzájuk azonban Nash már megint valamin mérgelődött.
- Már megint mi van?- néztem rá, ő pedig abbahagyta a magyarázást.
- Semmi.- legyintett.- Anyám el akar küldeni pszihológuhoz amiért ilyen negatív vagyok.  
- Hát nem is csodálom.- mondtam ki végül.
- Jajj ne már Bethany! Csak te ne könyörgöm.
- Most miért Nash?! Ez az igazság. Próbálj meg mosolyogni.- mondta Justin.
- Inkább elmegyek délután ahhoz a pszihológushoz.- rázta meg a fejét reménytelenül. 
- Ez van Grier.- mondta Jus.
Mikor beértünk a suliba egyenesen az osztályhoz vettük az irányt. Nash egész úton panaszkodott, hogy neki már pedig semmi baja és nem érti miért kell pszihológushoz mennie. Már tele volt vele a hócipőm amikor hála istennek a csengő véget vetett szenvedésemnek. Nem is értem, hogyan tud ennyit beszélni. De komolyan.
Alicia a becsengetés után körülbelül 20 perccel érkezett meg. A tanár ezek után biztos nagyon pikkelni fog rá. Az óra után, mikor a fiúkkal az udvarra igyekeztünk Alicia szólított le.
- Szia.- néztem rá furcsán.
- Lehet furának fog tűnni, de hol voltál tegnap olyan 7-8 óra tájékán?- kérdezte.
- Öhm... otthon. Miért?- egy kicsit haboztam. Mi az istenért érdekli ez?
- Biztos?
- Persze! Csak tudom hol töltöttem az estét.- mondtam. A fiúk pedig ez idő alatt otthagytak engem.
- Hm... hát jó. Minden esetre érdekes.
- Ugyan miért?
- Nem érdekes.- legyintett.- Viszlát Breaker.- intett, majd elsétált.
Mikor becsengettek a fiúkkal az osztályban találkoztam.
- Milyen óránk is lesz?- kérdezte Nash.
- Tesi.- mondta Justin.
- Jajj, azt hiszem én felmentést kérek. Ki fogom dobni a taccsot.- mondta Grier és azzal a mosdó fele vette az irányt.
- Problémás gyerek.- mondta Justin.
- Nem eléggé.- nevettem fel.
Az osztály csordaszerűen az öltözők felé vette az irányt.A tanár elég hamar észrevette, hogy hiányzik valaki.
- Hol van Grier?- kérdezte. Igen, ez a hátránya ha valaki az első a tornasorban. 
- Nem érezte jól magát.- mondtam.
- Érdekes. Mindig testnevelés előtt lesz rosszul.
- Nem igaz!- mondta Justin.
- Bieber mondani óhajt valamit?
- Dehogy.- rázta meg a fejét Justin. 
Nash lépett be a terembe. Az arca olyan fehér volt mint a fal és el kellett volna neki a segítség ahhoz, hogy le tudjon ülni ( vagy legalább eljusson a lelátóig.) . 
- Breaker támogassa el a lelátóig könyörgöm, mert még ránézni is rossz!- mondta a tanár dühösen.
Odarohantam Nashhez majd belekapaszkodott a karomba és elkísértem a lelátóig. Elég érdekes volt, mert hát hogy is mondjam szinte fel kellett rángatni a lépcsőn, de sosem baj a lényeg, hogy onnan ne álljon szándékában elmenni. Bár nem hiszem, hogy szívesen mászkál. 
A tanárnak nagyon heppje volt ugyanis az óra első felét azzal töltöttük, hogy suliköröket futottunk, majd erősítettünk. Ami nekem nem volt megerőltető, mert hozzá vagyok szokva, de azért mégsem csinálhatom azt, hogy meg sem kottyan nekem. A tanár kellemesen érezte magát amíg mások szenvedtek , én pedig csak röhögtem magamban, de igaziból folyton Griert bámultam, hogy nem ájult-e el (képes rá) vagy valami ilyesmi. Parker és a tanár meglehetősen remekül eltársalogtak Miss.Parker erőnléti tehetségén én pedig csak megforgattam a szemeimet. Ő egy napja van itt és már is felhívja magára a figyelmet nekem pedig már több éve szívja a véremet, hogy erősítsek. 
- Breaker lejjebb is megy az a fekvőtámasz.- kacsintott rám a tanár. A legtöbben lány fekvőtámaszt csináltak (még pár fiú is) én pedig csak normálisan csináltam a fekvőtámaszt, így nem értem mi volt a baja. Sosem fog engem megkedvelni. De nem is baj. 
Hála istennek vége lett a tesinek ami azt jelentette,hogy szabadulhattam a tanártól. Nasht lehoztam a lelátóról, majd visszaöltöztem. Justinnal felmentünk az osztályba ahol mindenki vagy a padon vagy a széken ült és szenvedett. Tipikus tesi utáni osztálykép. Csengetés előtt Nash vadul rohant be az osztályba . Nocsak most már jól van...
- Srácooooook!- ordította. Becsúszott mellénk a padba.
- Mi történt, rád szóltak a takarítónők, hogy kint legyél rosszul?- kérdeztem.
- Nem.- nézett rám egy tipikus "hát persze, hogy nem" fejjel.
- Akkor?
- Amikor a vécénél voltam hallottam valakinek a beszélgetését.
- De mégis kiket hallottál?- kérdezte Justin.
- Azt hiszem.......