3.fejezet - Minden megváltozik

Sziasztok! Meghoztuk a legújabb részt! Köszönjük a kommenteket és az ezer megtekintést! Ennek örömére elkészült a Facebook csoport. Ha IDE kattintatok megnézhetitek és csatlakozhattok. Itt szeretnénk veletek megosztani a frisseket, részleteket és még sok mást.

Reméljük, hogy tetszeni fog ez a rész is! Ha igen akkor iratkozzatok fel és írjatok kommentet!

Jó olvasást!

Csenge&Réka, Réka&Csenge

 

 Bethany

 Másnap végre Szombat volt ezért sokáig aludtam. Ezután felöltöztem, majd felhívtam Justint és Nasht, hogy nincs-e kedvük elmenni Adamhez. Nos meglepő módon Justin igent mondott, de mivel Nash a nagyszüleihez ment ezért ő nem tudott jönni.
- Nocsak Breaker.- mosolygott rám Adam amikor beléptünk az ajtón.
- Jöttem leverni rajtad amiért a múltkor Sierrának hívtál.
- Hát akkor gyere.- lépett be a ringbe, majd én is követtem. - De aztán ne kímélj.
- Megpróbálom.
Aztán csak álltam ott. Nem akartam kezdeni.
- Sosem kezdesz ugye?
- Nem.- ráztam meg a fejem.
Adam közeledett én pedig hátrébb léptem. Vettem egy mély levegőt becsuktam a szemem és koncentráltam. Adam ismét az arcomra célzott először amit most kivételesen kivédtem. Beleütöttem Adam oldalába amiért egy időre elgyengült. Kirúgtam a lábát, majd a földön kötött ki.
- Jól van nyugalom!- mondta röhögve.- Csigavér.
- Amit mondtam megmondtam.- tártam szét a kezem mosolyogva.
- Mára ennyi elég volt. Jegelnem kell az oldalam.- mondja, majd feláll. Én és Justin pedig elmentünk. Késő délután értem csak haza, akkor pedig filmet néztem este pedig egész hamar elaludtam.

Alicia

 18 éves vagyok. 3 éve hogy Justin elment. Alig ismertem, de mindennel jobban megszerettem. Hiányzik. Nem beszélünk. Azóta a lips is feloszlott. Teljesen megváltoztam. Sokak szerint egy öntelt kis ribanc lettem.  Én inkább azt mondom, a fájdalom tette velem. Jordan nem él, Derekkel rengeteget veszekszem. Az utolsó összecsapásnál mikor majdnem meghaltam feloszlott a csapat. Elvesztettem az önbizalmam. Nem tudtam aznap uralkodni a csapaton. Rengeteg ember meghalt. Miután Justin elment a feje tetejére állt minden. Majdnem kicsaptak. Mindig csak buliztam Savannával. Piáltam,drogoztam. Börtönben is voltam 1 hétig. Csak mert rájöttek,hogy én robbantottam. Nyári szünetben elvonón voltam. Leszoktam a drogokról és az alkoholról,de a cigi maradt. És hogy miért csaptak majdnem ki? Tetkó fültágító, orr pircing. Na nem úgy nézek ki mint egy punk mert csak a fülem mögött a csuklómon a csípőmnél és az alkaromnál van tetkó. Csak egy 5mm tágítóm van és egy karika az orromban. Na igen, és ezért neveznek ribancnak. De a tekintélyem megmaradt. Félnek tőlem és tisztelnek.  A ceast tudtommal nem oszlott föl viszont Sierra kiszállt. Szegény csajt nagyon megviselte Biebs távozása. Az élete még unalmasabb lett mint eddig, magam sem értem,hogy. Grierrel nagyon összemelegedtek, gondolom van köztük valami. Igazából levegőnek nézzük egymást. Viszont örülök,hogy nem köt belém. Azt hiszem a kosárcsapat kapitánya lett. Sierra meg valami kitűnő tanuló. Hát igen. Nem mindenkinek lehet eseménydús élete. Vagy csak én vagyok túl bunkó?!
-Ali! Holnap iskola.-jött be szobámba Derek.
-Ja az utolsó év kemény lesz.
-Lehetőleg ne szúrj el semmit.-forgatta meg szemét.
-Istenem. Leszoktam basszus. Hagyjál lógva.-mordultam rá és kimentem levegőzni.Tudom,hogy jót akar. De én igyekszem. És próbálok most jól tanulni. Csak Derek folyton ezzel jön és már idegesít. Elszívtam egy szál cigit és elindultam valamerre. Nem tudom merre mentem, de jól esett sétálni. Aztán megláttam 2 ismerős arcot.
-Na most szurkoljunk,hogy ne szúrjanak ki.morogtam. Sikeresen elkerültük egymást hála a jó istennek. Bementem a dohányboltba vettem a doboz cigit és hazamentem. Gyorsan lefürödtem és már aludtam is. Kipihentnek kell lennem,ha nem akarok még egy év balhét.

Bethany

 Rengeteg dolog történt amióta Justin eltűnt.Megváltoztam.Az az év szörnyen telt. A Lips feloszlott, de a Ceast nem. Következő éven megválasztottak az osztály diákelnökének. Akkor döntöttem végleg úgy, hogy elhagyom a Ceastet. Nem volt szükségem a drámára és a folytonos aggodalomra. Tizenhat éves voltam és nagyon boldog. Azt hittem az életem kudarcba megy miután Justin elment,  de nem. Egy elment akit azóta is hiányolok, de túl kellett lépnem rajta. Rengeteg emailt írok neki még most is, de sosem válaszol egyikre sem. Most is éppen a gép előtt ülök és írok.

- Megint neki írsz? -ül le mellém Nash.
- Hátha válaszol. -sóhajtok.
- Három év alatt egyre sem válaszolt. Most komolyan mit vársz? Hogy csoda történik? Bieber egy tapló állat aki senkivel nem törődik. Ha ez igaz lenne akkor nem ment volna el.
- Nem bírom elfelejteni. Túl sok közös emlékünk van.
- Három éve azon vagyok hogy elfelejtsd. Ne gondolj rá.
- Könnyű ezt mondani.
- Nekem nem áll akaratomban leszólni Justint. De velem csak jót tett azzal hogy elment. Gondolj bele mielőtt elment volna úgysem voltatok jóban. Én voltam a hülye gyerek aki mindig kiállt melletted. Az ő árnyéka voltam mindig is. De mégis elértem amit akartam. Én vagyok a suli kosárcsapatának kapitánya és van egy csodás barátnőm akiért bármit megtennék. 

Elmosolyodok. Majd felállok. 

- Csináljunk valamit. Unatkozok.

- Oké. Felhívom a többieket , elmehetnénk valahova. 

Valaki kopog az ajtómon. 

- Gyere! - kiabálom. Anya lép be.

- Bocsánat a zavarásért. Figyeljetek. Apád főnöke megkért minket, hogy hívjunk meg titeket a díjkiosztó gálára, ami holnap után lesz.

- Anya tudod, hogy nem szeretek kiöltözni. Remélem nem mondtatok igent.

- Kislányom! Még is mi lesz veled a szalagavatódon? Tornacipőben és farmerben fogsz táncolni?- förmedt rám. - Igen is igent mondtam!

Elszámolok magamban tízig. 

- Elmegyünk. -bólint Nash. 

- Köszönöm Nash.- mondja anya majd kimegy.

- Nem tudom elhinni, hogy képes voltál rábólintani a dologra!- nézek rá mérgesen.

- Végre látlak szoknyában.- kacsint. A kezembe temetem az arcom. - Egy órát ott leszel köszönsz apukád főnökének és elmész. Ennyi.

- Te is jössz. Mint a kísérőm. 

- Tudod mit ez tényleg hülyeség, minek elmenni.- kap az ajtó felé, hogy változtasson a programon.

- Grier ezt benézted.- toltam ki rá a nyelvem.

Nash felkapott és levitt az emeletről anya és apa pedig csak mosolyogva néztek minket az étkezőből. 

- Nash tegyél le.- csapkodtam a hátát, de közben fuldokoltam a nevetéstől. Közel 187 centi én pedig a vállán heverek. És elég tériszonyos vagyok. 

- Hali.- hallottam meg egy ismerős hangot. Kate volt.

- Szia !- intettem.- Nash könyörgöm tegyél már le, szédülök!
- Nash könyörgöm tegyél már le, szédülök!  - Hova megyünk? -kérdeztem. - Szerintem csak sétálunk. -mondta Nash. - Oké. -bólintok. Nash, Kate, Cameron és én elmentünk a közeli parkba majd egy kávézóba. Útközben elhaladtunk egy ismerős ház mellett. Alicia és Derek háza . Amellett az Alicia mellett aki az elmúlt években átesett a ló túloldalára. Drogos lett és egy igazi botrányhős. Megvetem az efféle embereket. Különösen őt. Nem a rossz dolgokkal kellene felhívni magunkra a figyelmet. De neki bárki is beszélhet. Senkire sem hallgat.
- El tudjátok hinni, hogy végzősök vagyunk? - kérdezte Kate.
- Nem. De muszáj lesz.- mondom.
- Hali Bethany!- kiáltott valaki rám. Egy tavalyi kilencedikes. Én nem tudom miért vagyok népszerű. Semmi olyant nem tettem ami miatt annak kellene lennem. 
- Szia. - intettem neki vissza. A lány közelebb jött. 
- Tudom holnap lesz az év nyitó, de gondoltam megkérdezem. Idén én is benn leszek a suliújság és sulitévé szerkesztői között. És arra gondoltam az első hónapban ti lennétek a téma. Nagyon örülnék neki ha elfogadnátok a felkérést. -cikázott köztem és Nash között a szeme. 
- A diákelnök és a kosárcsapat kapitány. -mondta teljes extázisban. 
- Oké. Benne vagyok. Holnap megbeszéljük. -mondom. 
- Részemről is oké. -mondja Nash. A lány elsétál azonban amikor bekanyarodunk a következő utcába egy ismerős alakot pillanatok meg. 
- Jajj ne. -suttogom. 
- Emberek szerintetek nekünk ugrik? - kérdezi Cameron.
Nash és Cameron hangosan felnevetnek én pedig próbálok észrevétlen maradni. Sikerült elkerülnünk egymást, majd egy fél óra után Nash hazakísért. 

Alicia

Kivasaltam hajamat, feldobtam egy kis sminket, felöltöztem ebbe:

-Lépek Derek,bent találkozunk.-köszöntem el. Mikor a sulihoz értem mindenki furcsán nézett rám. Vagy irigykedve,vagy gúnyosan. Aztán megtudtam. A suli tv-ben egész szünetben Grier és Sierra volt a tévében.
-Legmenőbb diákok mi?-nevettem Savannával.  Komolyan, én nem irigykedem egyáltalán mert együtt vannak, sőt. Hála istennek végre. Nem értem minek verik nagy dobra ezt az egészet.
-Hiányzik igaz?-nézett rám szomorúan .
-Igen, jobban mint hinnéd. Azért megnézné,hogy most,hogy néz ki.
-Biztos nagyon kisfiús még mindig.Na mi van Alicia? Zavar,hogy idén nem körülötted forog a világ?-kérdezte gúnyosan Cameron.
-Savanna, te is hallod ezt vagy ez csak légy zümmögés.-morogtam idegesen. Drágám, hogy is fogalmazzam neked. A legkevésbé sem érdekel Grier és Breaker gyomorforgatóan boldog élete.
-Akkor csak szimplán féltékeny vagy.-vigyorgott tovább.
-Féltékeny? Kire? Most komolyan,Grierre? Abban a gyerekben annyi férfiasság van a mint a kisujjamban. Na jó ez nem igaz mert tényleg helyes,de inkább ezt meghagyom titoknak.
-Alicia Parker féltékeny.-gúnyolódott tovább.
-Mond, mégis,hogy a bánatba mondjam érthetőbben,hogy felfogd azzal a kibaszott kicsi agyaddal. Pont leszarom mind a kettőt. Eddig se érdekeltek, ezután se fognak.-lettem ideges.
-Istenem hagyjátok abba a veszekedést.-lépett be Sierra. Már csak te hiányoztál. Ebben a pillanatban valami megreccsent és a földön landolt. Kitört az ablak.
-Ez most mire volt jó?-nézett ránk Sierra.
-Istenem, megint nem lesz egy olyan nap se,hogy ne okoskodnál.-forgattam szememet.
-Èn legalább a koromhoz megfelelően viselkedem. Ez nem a gettó.
-Azt hiszed baromi okos vagy igaz? Egy álszent ember vagy és mindig is az voltál . De ne aggódj előbb vagy utóbb mindenkinek előjön a rossz énje.-kacsintottam rá.
-Elegem van belőled. Ne keserítsd meg az életem könyörgöm.
-Ha nem kötözködnél hozzád se szólnék. Adok egy tippet. Nyílj meg az emberek felé mert így senki nem fog ismerni és szeretni.
-Inkább elzárkózom mint,hogy egy kis drogos legyek.-meredt rám. -Meghalsz.-indultam meg felé de Derekpont elkapott.
-Nem ismersz. Gondolkodj el,hogy nem mindig úgy állnak a dolgok ahogy te hiszed. A helyedben elgondolkodnék valami dühterápián.-mire mindenki húzni kezdett.
-Igazán?-nevettem fel gúnyosan. Mi lenne ha én meg kitálalnék az életedről. Mindjárt nem lennél senki példaképe ha kiderülne ez meg az. Istenem Breaker, miért nem tanulsz a hibáidból?! Amíg engem próbálsz szidni,addig inkább kezdenél magaddal valamit.-néztem rá lesajnálóan mire többen felnevettek.
-Szánalmas vagy Parker.-jött Breaker mellé Grier.
-Na veled aztán el lehetne beszélgetni ki a szánalmas.
-Állj le Grier. Ne legyen akkora a szád ha erről a picsáról van szó. Biztos megtudja magát védeni. Ha akarná.-tette hozzá cinikusan Derek
-Éljen az ifjú pár meg minden, de ha megbocsájt őfelsége igénybe venném a mosdót. Vagy esetleg fél,hogy letöröm a szappan adagolót.-kérdeztem vigyorogva. Nyitotta a száját de végül nem szólalt meg. Egy gyilkos pillantást vetett rám.
-Erről beszélek.-nevettem fel majd Savannával és Jadedel együtt kimentünk a mosdóba. Óra végén aztán a tanárnő körbe ment,hogy felírja ki milyen külön órára fog járni.
-Parker?
-Tessék mondani.-vigyorogtam szemtelenül.
-Választott már?-forgatta szemét.
-Nem, nem is fogok. Hülyeségnek tartom,hogy bent maradjak majdnem négy óráig. Vannak fontosabb dolgaim és edzéseim.Csak morgott egyet és továbbment. Utolsó óra tesi volt. Az udvaron fociztunk. Ellenem volt Breaker.
-Akkor lássuk ki a jobb.-kacsintott rám Sierra. Mindketten rúgtunk gólokat de amikor nem figyelt kigáncsoltam és a földön kötött ki.
-Normális vagy.-szorongatta bokáját.
-Bocs, te kezdted. Vigyázz magadra. Nem tudom,hogy voltál benne a ceastbe.-nevettem ki és bementem az öltözőbe. Mikor jöttem ki láttam,hogy az orvosiba megy be.
-Királylány ne nyavalyogj annyit.-kiáltottam oda mire az egész aula "húú"zott egy sort .
Mikor hazafele mentünk szembe találkoztunk Grierrel.
-Na ez érdekes lesz.-morgott Jade.
-Parker!-kiáltott rám.
-Igen?-néztem rá.
-Mit csináltál Bethanyvel?
-Én ugyan semmit. De meg kellene tanulnia járni.-vigyorogtam gúnyosan.
-Esküszöm Parker.-kapta el karomat és kicsavarta.- Tönkre teszlek,ha megtudom,hogy benne voltál.
-Vadbarom engedd már el.-szedte le rólam Jade.
-Vigyázz magadra Parker. Engem csak ne oktasson ki. Ő szarta a spanyol viaszt vagy mi? Nem tudom mire van fel magával.

Bethany

 Reggel Nash jött értem kocsival. Belépve az iskolába elfogott a pánik . Rettegek a tizenkettediktől. Nash bátorítóan megszorítja a kezem. Az évnyitó után a tegnapi lány elrabolt minket Nashsel a "forgatószobába" (a sulitévések csak így hívják) és faggatni kezdett minket. Először bejelentkezett ugyanis élőben ment az egész.
 - Itt vagyok Bethany Breaker diákelnökünkkel és Nash Grier kosárcsapat kapitánnyal és végzős évükről, terveikről faggatom ma őket. Hadd mondjam el nektek, az egész sulit ez érdekli. -néz ránk mosolyogva.
- Öhm, hát ez igazán furcsa.- makogom.
- Szóval mik a terveitek? - mosolyog ránk.
- Szeretnénk túlélni a tizenkettediket. Lehetőleg sértetlenül.- mondja Nash, mire a lány idegesítően felnevet.
- Bethany? - néz rám.
- Szeretném folytatni azt amit anno elkezdtem. Szeretnék idén is diákelnök maradni. Illetve folytatom a az egyéb szabadidős tevékenységeimet.
- Értem. Idén is támogatod majd a színjátszókört?
- Mindenképpen.- biccentek.
- És te Nash? Idén is benn leszel a csapatban?
- Semmi pénzért nem hagynám  ki. Hiszen ez az utolsó évem itt. Mindent ki kell használni. 
 - Ez természetes. Mi a véleményetek arról hogy ti vagytok a suli leghíresebb diákjai?

- Nem tartom magam híresnek sőt még népszerűnek sem. Igaziból nem is értem a helyzetet.- mondom kínosan.
- Pedig ez így van. -bólint a lány.
- Mi csak átlagos tizennyolc évesek vagyunk. Nem vagyunk holmi sztárok. - rázza meg Nash a fejét.
A fehér fényt árasztó lámpa nagyon zavarta a szememet. Egy pillanatra el is bambultam talán. Mi az istenért is vagyok én most itt? Nem értem.
- Szóval Bethany?- néz rám kérdőn a lány.
- Tessék?
- Mennyi ideje vagytok együtt?
- Több mint egy éve.
- Rengeteg lány irigykedik rád. A suli szinte összes lánya szívesen lenne a helyedben. Tökéletes pasi van, okos vagy és szép. - mosolyog.- Sajnos én ezt nem mindig így látom.- rázom meg a fejem kínosan.
- Én igen.- fogja meg a kezem Nash.
- Nos, nemsokára egy cikket is olvashattok Nashsel és Bethanyvel a suliújságban és a holnap a nagyszünetben is találkozhattok velük itt a suli tv-ben.- köszön el a műsorvezető.
Lekapcsolódnak a lámpák és mindenki egyszerre szólal meg. Én és Nash pedig kimentünk a helyiségből , majd átvágva a tömegen az osztályba mentünk. Cameron és Alicia balhéztak mikor beértünk. Mind a ketten dühösnek tűntek.
- Hé megjöttek a sztárok!- kiáltott fel James az egyik osztálytársunk. Megmosolyogtam a dolgot.
- Nem vagyunk sztárok.- legyintettem.
- Dehogynem. - erősködött.
Valami reccsen a földön. Kitört az ablak.
- Mi az isten!?- kiáltok fel.- Elegem van abból hogy valaki folyton balhézik!
Szeptemberhez képest elég hideg levegő jött be az ablakon keresztül. Összerezzentem mikor végigfutott rajtam a hideg.
- Most komolyan mi az istenre volt ez jó?- tártam szét a karom.
- Hát persze. Nem is múlhat el úgy nap hogy Miss Bethany Breaker ne okoskodjon egy sort.- forgatta meg a szemeit Alicia.
- Én legalább 18 éves ember módjára viselkedek. Ez nem a gettó! - kapom fel a vizet.- Azt hiszed hogy te mindent tudsz igaz? Egy álszent ember vagy! Mindig is az voltál. De vigyázz Breaker. Egyszer mindenkinek előjön a rossz énje.- kacsint.
- Elegem van belőled! Könyörgöm ne keserítsd meg az életem.- mondom hisztérikusan.
-Ha nem kötözködnél hozzád se szólnék. Adok egy tippet. Nyílj meg az emberem felé mert így senki nem fog ismerni és szeretni.
-Inkább elzárkózom mint,hogy egy kis drogos legyek.- vágok vissza.
-Meghalsz.-indult meg felé. Derek elkapta mielőtt baj lett volna.
- Nem ismersz engem. Pont te nem. Mindenki más igen. Barátkozz meg a gondolattal, hogy nem úgy állnak a dolgok ahogyan azt te hiszed. Szerethetőbb vagyok mint te. Viszont.. én a helyedben segítséget kérnék a dühkitöréseiddel kapcsolatban.- mondtam majd mindenki "uuu"-zni kezdett. Nash egy alig látható mosoly kíséretében nézett rám. Odajött mellém és átkarolta a vállamat.
-Igazán?-nevettem fel gúnyosan.- Mi lenne ha én meg kitálalnék az életedről. Mindjárt nem lennél senki példaképe ha kiderülne ez meg az. Istenem Breaker, miért nem tanulsz a hibáidból?! Amíg engem próbálsz szidni,addig inkább kezdenél magaddal valamit.-nézett rám lesajnálóan.
- Szánalmas vagy Parker.- szólal meg Nash.
- Hagyd.- mondom neki.- Hadd csinája, ha ettől jobban érzi magát.- rántom meg a vállam.
- Ide figyelj Grier.- szól közbe Derek is.- Ne legyen ekkora a szád, ha erről a hülye kis picsáról van szó. Megvédi ő magát, ha akarja. És ha tudja.- teszi hozzá cinikusan.
Parker a megtestesült rosszindulat. Hihetetlen személyiség.
- Lepereg.- mondom nem túl biztosan. Ez a nap nem lehet rosszabb. Bár kitudja.
Az osztályfőnök jött be az osztályba. Tudni kell róla, hogy egy igazi tyúkanyó.
- Drágáim mi történt az ablakkal?
- Betörte a szél. - mondta Cam. A többiek felröhögtek, pláne azon hogy a tanár el is hitte.
- Bethany, Nash. Láttalak bennetek a tévében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ebbe az osztályba jártok és hogy taníthatlak titeket.- mondja meghatódottan.
- Köszönjük. - mosolygok. Parker csak felröhög. Megrázom a fejem.
- Nos, idén be lett vezetve a kötelező tanórán kívüli tevékenység. Ez lehet szakkör vagy bármi. Szeretném leírni, hogy ki mit választ.
Az osztály tagjain már majdnem végigért a tanár, amikor Alicia következett. Ki más lett volna, ha nem ő aki szembeszáll a szabályokkal? Miért is ne? Ez a menő. Elvileg.
A tesiöltözőből átérve átsétáltunk az épületen ki az udvarra. A tanár közölte, hogy focizni fogunk ami számomra egy elég semleges sport. Nem nagyon izgat. Alicia és én külön csapatban voltunk ami nem tudom, hogy hasznos-e vagy sem.
- Erre kíváncsi leszek. -súgom oda Katenek.- Mindegy, lássuk kik a jobbak.
Kate rám mosolyog.
11-12 volt az állás amikor Alicia elgáncsolt és egy hatalmasat estem a betonon. Az kisebb gond volt, hogy a szemem alatt felszakadt a bőröm, de a bokám rettenetesen sajgott. A tanár és Kate felkaptak a földről és elkísértek az orvosiba.
- Királylány ne nyavalyogj ennyit.- halad el mellettem Parker.
Rá sem nézek, csak bemegyek az orvosiba. A doktornő aki bent volt azt mondta valószínűleg megrepedt a csont a lábamban ezért elvittek a kórházba begipszelni. Hihetetlen,  hogy már az első napon mankóval jövök ki a suliból. Persze nem szó szerint ugyanis a kórházból egyenesen hazavittek.
- Bethany! Mi történt veled?- merednek ki anya szemei.
- Tesis baleset.- legyintek.
- Mégis hogyan?
- Elestem a labdában. Elég ügyetlen voltam.- füllentettem. Kiakadt volna ha azt mondom valaki szándékosan ejtett el.- A doki azt mondta rosszabb is lehetne egy öt nap múlva menjek vissza és megnézi. De csak megrepedt a csont.
- Vigyázz magadra kicsim. Nash nem volt ott?
- Nem.- rázom meg a fejem. Ebben a pillanatban toppant be Grier.
- Eskü megverem ezt a lányt! - vágja le a táskáját a földre. Mérgesen ránéz tudatva, hogy ne most mérgelődjön. Felmentünk a szobámba, majd miután kidühöngte magát filmet néztünk.
Másnap Nash kocsival jött értem. Ahogy tegnap is első óra előtt ismét a sulitévé stúdiójához mentünk.
- Nagyon sajnálom, hogy megsérültél.- mondja Liz, a lány aki tegnap is velünk volt.
- Sosem lehetünk elég óvatosak.- mondom.
- Hogy is történt?
- Igazából magam sem tudom teljesen. Elestem a labdában. Nem figyeltem oda. Mindenkivel megesik.- mondom. Nash furcsállóan néz rám. Nem akarom bemocskolni Parkert. Mármint jobban mint amennyire be van.Az osztályfőnök ma is betért hozzánk.
- Mint mindenki tudja idén van a szalagavatótok. Erre kellene egy tánccal is készülni. Van aki tud keringőzni?
- Hát persze, mindenki úgy néz ki mint egy született táncos. -súgja oda Nash Camnek.
- Grier jöjjön ide.- mondja az ofő.- Fogja meg a derekam.
- Hogy mi?- kerekednek ki Nash szemei.
- Szóval én és Mr.Grier bemutatjuk az alaplépéseket.
Az egész osztály hatalmasakat röhögött Nashen és a tanárnőn. Cameron ujjongva tapsolt meg voltak akik fütyültek is.

-Azt hiszem maguknak tánctanárra lesz szükségük.-mondta a tanárnő mikor mindenki felállt és megpróbáltunk "keringőzni". Én és Brendon inkább hagytuk az egészet(én nem is tudtam volna nagyon táncolni) és Nashen meg a tanárnőn röhögtünk. Persze addig amíg meg nem láttuk Cameront és Kate-et. Titkon még Alicián és Dereken is röhögtünk egy sort. Óra végén is ez volt a téma.
- Rálépett a lábamra.- mondta Nash.
- Hát igen a tanárnő nem egy pálcikaember.- helyeseltem.
- Vettem észre.- röhögött fel.

Alicia

Teltek a hetek. Javítottam jegyeket és ismét menőbb lettem. Kevesebbet is veszekedtünk Sierrával. Épp próbáltam fel a ruháimat mikor csengettek.
-Megyek.-morogtam. Talán nem kellett volna kinyitnom mert abban a pillanatban érzések milliói kavarogtak bennem.
-Justin.-néztem rá könnyes szemmel. Rettenetesen megváltozott. Férfiasabb hang. Magasabb mint én majdnem egy fejjel. Karján feszült a póló és kidagadtak az erek. Haja világosabb lett és az ég fele álltak. Én meg? Hozzá képest
-Justin.-néztem rá könnyes szemmel. Rettenetesen megváltozott. Férfiasabb hang. Magasabb mint én majdnem egy fejjel. Karján feszült a póló és kidagadtak az erek. Haja világosabb lett és az ég fele álltak. Én meg? Hozzá képest.Rövidnadrág,haspóló orr pircing fültágító. Viszont mind a két karja teli s tele volt tetoválással. -Gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam és beharapta alsó ajkát.
-Mit keresel itt.-remegett meg hangom.
-Hiányoztál.-suttogta. Kirázott a hideg.
-Te mentél el.-mondtam könnyes szemmel.
-Bejöhetek?
-Gyere.-tártam ki az ajtót. Innivalót?
-Kérek köszi. Töltöttem egy egy pohár narancs levet és leültem vele szembe.
-Sokat veszekszel még Grierékkel?
-Elég sokat veszekedtünk. Inkább Sierrával mint Grierrel. Vele csak akkor,hogy ha a drága Breakert megsértem.
-Mióta járnak?-kérdezte.
-Egy másfél év kb. Voltál nála?
-Igen, gondoltam megnézem de kidobott.
-Sajnálom. Tudom,hogy sokat jelent neked.-néztem szemébe.
-Majd megbeszéljük. Kell neki is egy kis idő. Én csak bólintottam. Elvesztem hatalmas barna szemeibe. Szívem hevesebben vert.
-Ali.-simította meg karom.
-Igen?-remegett hangom.
-Régóta kiszeretnék próbálni valamit.
-Micsodát? Nem válaszolt. Megfogta államat és lágyan megcsókolt. Mire feleszméltem már az ágyamon találtam magamat póló nélkül egy félistennel felettem. Végig csókolta nyakamat és kicsit megszívta mire végigkarmoltam hátán.
-Justin.-ziháltam két csók között.
-Hm?-puszilt homlokon.
-Én.. szóval én még szűz vagyok.-fordítottam el fejem.
-Hé baba. Vigyázni fogok rád ígérem. Nem tudnék neked ártani.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon mire elmosolyodott és megcsókolt.  Fáradtan dőltem Biebs mellkasára. -Én is téged Ali .-puszilta meg nyakam mire elnyomott az álom.Reggel nem volt mellettem Justin. Lementem a konyhába . Az asztalon egy papír volt. Ez állt rajta:

Bethany

Több mint két hete, hogy elkezdődött az iskola. Azonban már nagyban zajlik az élet a suliban. Én és Nash egyre többször vagyunk benn a tévében, elkezdtük a készülődést a szalagavatóra és az érettségire, leszedték a gipszemet, Alicia szokásosan csinálja a tömeghisztériát, Kate és én szinte minden délután együtt megyünk kávézni, interjút adtam a suliújságnak és hamarosan megkezdődik a diákelnök választás.

Szombat reggel anyáék nem voltak itthon (igazából már pénteken sem) ezért Nash itt aludt nálam. Tíz óra körül valaki csengetett. Nem emlékszem, hogy bárki mondta volna hogy átjön.

- Nyitom!- rohantam le az emeletről. Kinyitom az ajtót. És nem hiszek a szemeimnek.- Justin?!- kiáltok fel.- Egy pillanat.- csapom be az ajtót és lecsúszok a földre. Nash jön le a lépcsőn.

- Mi a franc van?- néz rám furcsállóan.

- Justin. Justin visszajött.- mondom. Igazából nem is tudom felfogni az információt. Túl sok minden kavarog most bennem.

- Lehetetlen.- sápadt le.

- Pedig, de. Kinyitom az ajtót.- mondom.- Mit keresel itt?

- Visszajöttem. Csak úgy.- mondta Justin. – Azért ennél kedvesebb fogadtatásra számítottam.- tette hozzá.

- Kedvesebb fogadtatásra? Ó, igazán? Hát akkor tudd meg hogy nem fogok fejre állva tapsolni neked! Hihetetlen vagy! Képes voltál itt hagyni semmi szó nélkül! Három évre! Érted?! Három évre!- akadok ki.

- Ha elmondtam volna sem lett volna jobb a helyzet.

- De! De jobb lett volna! Mert akkor tudom hol vagy! Tudod hány álmatlan éjszakám volt miattad! Próbállak elfelejteni erre ismét visszajössz! Ezer e-mailt írtam neked! Még azokat sem voltál képes megnézni! Utálatos egy ember vagy érted?!

- Ne csináld ezt.

- Justin! Nem érted? Kijátszottál mindenkit, padlóra küldtél és képes vagy visszajönni?

- Nem a világ vége.

- Nem? Nem? Hát persze, hogy nem! Neked biztos nem! Először jóban lettél Aliciával, majd itt hagytál. Nem értelek Justin. Kiskorom óta ismerlek és szeretlek. De neked ez nem számít.- rázom meg a fejem, majd letörlöm a könnyeimet az arcomról.

Justin sóhajt egyet. Rám néz, majd amikor összetalálkozik a tekintetünk a földre mered.

- Kiléptem a ceastből. – töröm meg a csendet.

- Gondoltam. Túl sok volt neked.

- Nem igaz. Csak nem találtam értelmét, hogy ott maradjak. Mind a két banda meggyengült. A lips is.

- Tudom. Hallottam hírét.

- De mégis miért jöttél vissza?

- Az igazat akarod hallani? Biztosan?

- Igen.- mondom határozottan. Justin haboz egy ideig.

- Miattad. És a ceast miatt. Bethany, hiányoztál. De nem akartam fájdítani a szívedet miattam. Jobb volt ez így.

- Justin… mondani akarok valamit.

- Mondd.- néz mélyen a szemembe. Veszek egy mély levegőt.

- Elkéstél…

- Ugye nem..- néz rám.

- Bieber eleget hallottunk. Jobb lesz, ha mész.- mondja Nash.

- Grier nem tanították meg neked, hogy ne avatkozz bele más dolgába?

- Amíg a barátnőmről van szó ez nem érvényesül olyan dolognak ami rám ne tartozna.

- A csajod? Ne röhögtessetek. Bethany komolyan? Grier?

- Justin tűnj el. Oké?- mondom könnyes szemmel. Nem akarom elküldeni! Legszívesebben megölelném és beszélgetnék vele egész délután úgy, ahogyan régen. Justin habozik egy pillanatig, majd rámnéz egyenesen a szemembe és egy „nem hiszem el” fejjel elmegy. Bevágom az ajtót, majd felrohanok a szobámba és bezárom a szobám ajtaját. Gyűlölöm magamat. És gyűlölöm Justint ,hogy ismét fel akarja forgatni az életemet.  A fejemet az ágyba temetem , majd egy párnát nyomok rá. Ki akarok egy időre zárni mindenkit és mindent magam körül. Nyolcszor csörög a telefon mikor felvettem az asztalról és egyenesen a falnak dobtam. Justin szavai cikáznak a fejemben. Miattam jött vissza. Nem is akarom tudni mit fog ezek után csinálni.

Nash dörömböl az ajtómon. Már sokadszorra.

- Engedj be. Kérlek.

Én csak egy párnát dobok az ajtónak.

- A nappaliban leszek.- mondja.

11 óra körül kikeltem az ágyból, majd mérgemben csak elővettem a sporttáskámat és beledobtam egy gatyát(később kiderült, hogy Nashé) és egy felsőt meg a boxkesztűmet amit még régebben vettem. Szinte feltéptem az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn.

- Elmentem.- mondtam Nashnek.

- Hová mész?

- Adamhez. Ki kell kapcsolnom az agyamat egy kicsit.

- Érted menjek?

- Majd felhívlak.

- Jól van. –biccent.

Kiléptem az utcára, majd elindultam az edzőterem felé. Üres volt az egész tér amin áthaladtam, senki nem volt a friss levegőn. Régen ilyenkor a kisgyerekek a lehullott falevelekben szoktak játszani. Most, a szél felkapja a leveleket és pár kilométerrel odébb lerakja. Változunk. Minden változik. Csak a saját lépteimet hallom. Benyitok az épületbe, ami azóta már nagyobb lett.

- Csak nem Bethany Breakerhez van szerencsém?- néz rám hitetlenkedve Adam.- Milyen rég óta nem láttalak már.

Elmosolyodok rajta.

- Justin visszajött.

- Justin? Mármint a Bieber?

- Igen. Átöltözök és jövök.- mondom, majd bementem az öltözőbe.
- John  teljesen megváltozott mióta elmentél. -mondta Adam miközben én egy boxzsákot ütöttem.

- Érdekes..
- A lips lett a fő maffia Memphisben.
- Nem is tudtam.
- Honnan tudtad volna?-kérdezi. Én csak vállat rántok. -Vissza kellene jönnöd.-mondta én pedig egy hatalmasat ütök a zsákba ami ezután a földre küldött. 

- Nem fogok visszajönni a ceastbe.- mondom határozottan. 

- Sierra..

- Nem. Adam.. figyelj. Nekem ennyi elég volt. John csináljon amit akar. Felejtsen el,oké?

- Nem fog.

- Az ő baja.- mondom feldúltan. 

- Meg fogod bánni.

- Adam, ne beszélj ostobaságokat könyörgöm. Legalább te ne. 

- John fel fog keresni. 

- Ne tegye. Vegye úgy, hogy nem ismer. Én már csak Bethany vagyok. És nem pedig Sierra.- ez még nekem is fájt. Az emlékek kitörölhetetlenek. A ceast miatt komolyabb lettem már fiatal koromban. És ez még csak a történet eleje volt. 

"Nash és én az esőben sétálunk. Talán éppen hazafele tartunk. Nash megáll. Én hátrafordulok. 

- Nem jössz?- kérdezem.

- Tudod mit mondott még régebben a pszihológus veled kapcsolatban?- kérdezi.  

- Nem, mondd el.- suttogom.

- Azt mondta, hogy bekerültem a barátzónádba, ahonnan nincs kiút. 

- Nincs mindig mindenkinek igaza.- mondom halkan. Félek megszólalni. Nem tudom miért. 

Nash rám pillant.

- Tudod, mióta Justin elment számíthatok rád. És rájöttem valamire, amire már régebben kellett volna. Szeretlek.- mondom ki végül egy kis habozás után.

- Én is.- mondja. 

Abban a pillanatban még az eső sem állhatott volna az utunkba."

Kate és én délután elmentünk sétálni.

- Mit csinálnál, ha visszajönne az az ember akit régen szerettél, de megutáltad?- kérdeztem.

- Nem tudom.- mondja aztán elgondolkozik.- Jézus atya úristen Bethany ugye nem Justinról van szó?

Lehajtom a fejemet. 

- Beszélj vele!

- Azt hiszem, már elég jól kibeszélgettük magunkat.

- Mi történt?

- Ki akadtam. Összevesztünk. És ezen Nash még csak rontott.

- De Nasht szereted.- mondja. Felnézek a földről.- Nem hagyhatod ott őt Justin miatt!

- Nem is akarom. Csak most egy kicsit megzavart az egész. Mármint Justin. 

- Ne akarjon befolyásolni téged. Figyelj. Justin valószínűleg már nem a régi. Nash viszont az a srác akit régen megismertél.

- Igazad van.

- Nekem mindig igazam van!

A nap végén Nash jött értem ,majd hazamentünk. Miután elaludt azonban írtam Justinnak egy SMS-t. 

" Meg kellene beszélnünk a mai dolgot. Ne haragudj nagyon ki voltam akadva..."

Elég lelkiismeret furdalásom lett, mert nem akartam becsapni Nasht se magamat. Azonban tudom, hogy őt szeretem. Viszont Justinnal el kell simítanunk a dolgainkat.

Reggel korábban felkeltem mint Nash ezért hagytam neki egy cetlit az asztalon.

" Nash a parkban leszek vagy egy kávézóban, ne aggódj. Sietek haza. Beth."

Justin a parkban várt.

- Szia.- ölelt meg.

- Szia.

- Szóval, miről akartál beszélni?

- Tudom tegnap nagyon hülye voltam. Ne haragudj. 

- Mindenkinek vannak rossz napjai. Túl jól ismerlek ahhoz hogy ne tudjak megbocsájtani.- a tekintetemet keresi. 

- Akkor miért mentél el? 

- Nem tudom. Túlságosan is összekavarodtak a gondolataim.

- Én itt voltam. De a végén már egy senkinek éreztem magam melletted. Eldobtál magadtól.   

- Tudom. Sajnálom. 

- Sajnos ez semmin nem változtat. Nash a barátom. Nem hagyhatom ott miattad. Az nem én lennék.

Justin bólint. Megfogja a kezemet. 

- Mindig is vártam és várni fogok rád.

Valami fényes kattan meg nem is olyan messze tőlünk. 

- Mi volt ez?- nézek körbe. 

- Nem tudom.

Justin és én rengeteg beszéltünk. Erről a három évről. De nekem még mindig vannak kételyeim vele kapcsolatban. Félek hogy hazudik, vagy bármi.

Egész későn értem haza. Nash már tűkön ült miattam. 

- Hol voltál ennyi ideig?- nézett rám aggódva.

- A parkban.

- Legközelebb írj ha tovább maradsz. Aggódtam miattad.- csókol meg.

 Alicia

Ali! Kaptam Bethanytől egy sms-t. Beszélni akart velem. Hátha megoldódik a kapcsolatom vele. Köszönöm az éjszakát, csodálatos volt. Majd találkozunk. Szeretlek. Justin xx.

Átvert. Kihasznált. Lefektetett azért,hogy arra a kis időre jól érezze magát aztán visszamenjen hozzá. Végeztem. Sírva rogytam le a földre. Elhittem neki,hogy szeret. Kihasznált és ezt az egy dolgot sosem fogom megbocsájtani.  Nem gondolkodtam. Felrohantam az emeletre egyenesen a fürdőbe. Elővettem pengémet és gondolkodás nélkül belevágtam az erembe. Üvöltöttem a fájdalomtól és patakokban folyt könnyem. Lehetett már húsz vágás a kezemen mikor Savanna berontott.
-Alicia te mi a francot csinálsz. Most tedd le.-kiabált velem és a végére elsírta magát. Ledobtam a pengét és kifertőtlenítettem sebeimet.
-Miért csináltad?-higgadt le.
-Justin visszajött.
-De hisz az jó. Örülnöd kéne.
-Lefektetett. Aztán reggel lelépett Breakerhez. Kihasznált. Pedig én tényleg szerettem.
-Esküszöm holnap bemosok neki.
-Hagyd. Végeztem vele. Befejeztem. Elérte a célját. Nem ismerek semmilyen Justin Biebert.
-Sok sikert.-ölelt meg. És Derek elől kezedet takard.
-Kelleni fog és tudom.-szorítottam magamhoz.
Reggel a sulihoz érve káosz volt.  A suliújság címlapján Justin és Breaker virított. Fogták egymás kézét. Hányingerem lett. Kidobtam a kukába vettem egy kávét a büfébe és felmentem a terembe. Tesin aztán nem alakulnak jól a dolgok. Grier El voltam egy csapatban. Kegyetlenül bánt az ellenféllel és Bethanyval is. Mikor Grier fellökte ő még bele is rúgott a csajba.
-Breaker kapard össze magad a földről, nem vagy te felmosó rongy.- ezen akaratlanul is felnevettem. Imádom mikor a tesitanár szívatja. A kezem eléggé fájt már. Dobom a kosárba a labdát mikor megérzem Bieber tekintetét magamon. Vagyis inkább a karomon.
-Bassza meg te normális vagy?-futott hozzám oda. -Alicia mehetsz öltözni.-szólt rám az edző. Felindultam mikor Biebs elkapta a karomat.
-Normális vagy Ali?-nézett dühösen szemembe.
-Akadj le róla könyörgöm.-morogtam.
-Mi, most mi rosszat tettem?
-Szeretlek, sose ártanék neked. Jó duma volt de mégis ártottál.-fogtam meg karomat.
-Sajnálom én csak, tudod szeretem Bethanyt.
-Ezt mondhattad volna akkor mikor lefeküdtél velem te szerencsétlen.-ordítottam rá sírva és berohantam az öltözőbe.
Felöltöztem és felrohantam a mosdóba. Leültem a wc-re és csak sírtam. Elegem van. Egyáltalán minek élek.
-Ali, elkezdődött az óra. Gyere a tanár ideges.-jött be Savanna.
-De jó. Tuti megint felidegesít és visszaszólok.-morogtam. -Te sírtál.
-Csak egy kicsit.-motyogtam és elindultunk a terem felé. Tágra nyílt szemekkel néztek rám.
-Minden rendben Parker?-meredt rám unottan a tanár.
-Persze örülök,hogy önt legalább érdekli.-erőltettem mosolyt arcomra. Pedig ezt a mondatot egyenesen Biebernek címeztem.Az óra hamar eltelt. Aztán kezdődhetett a tánc.
-Álljatok párba. Még szerencse,hogy Derekkel vagyok. De aztán az egyik forgásnál Bieberhez kerültem. Arca megbánást tükrözött.
-Még szerencse,hogy melletted mindig van valaki.-motyogtam idegesen.
-Tudod,hogy fontos vagy nekem.
-Sajnos nem.-forgattam szemem.
-Amit tegnap mondtam komolyan gondoltam. Tényleg szeretlek.-hajolt fülemhez.
-Legalább hihetően hazudsz.-veregettem meg vállát és tovább forogtam.  Szünetben aztán Savannával beszélgettünk mikor Grier odajött hozzám.
-Bethanyről beszéltek?
-Jajj Grier ne kezd most, nem vagyok veszekedős hangulatban.-motyogtam.
-Nem is azért jöttem, csak most nem tudom mi van közte és Justin között.
-Ezt nem a legjobb embertől kérdezed.-szállt be a beszélgetésbe Savanna.
-Miért mi történt?
-Tegnap Justin eljött hozzám beszélgettünk aztán megcsókolt és lefektetett. Azt mondta nem akar bántani és szeret. Reggel arra keltem,hogy Breakerrel találkozik megbeszélik a dolgot és most a suliújságban azt látom,hogy fogják egymás kezét. Hazudott, kihasznált.-lábadt könnybe szemem.
-Hé sajnálom, ne sírj. Egy valami biztos, úgy ismertem meg Justint,hogy ő egy őszinte srác. Biztos,hogy szeret csak lehet össze zavarodott.
-Lehet. Ami pedig Bethanyt illeti, beszéld meg vele. Szeret téged, látom rajta, de felkavarta,hogy hazajött. Megoldódik minden Nash.-engedtem meg felé egy halvány mosolyt.
-Igazad lehet.-állt fel.
-Hé Grier!-szóltam utána.
-Hm?-fordult vissza.
-Kösz.
-Én köszönöm.-azzal kiment.-Pènteken suli buli lesz.-mondta be a suli rádiós már vagy hatodjára. Nagyon jó. Egy göncöm sincs. A hét viszonylag hamar eltelt. Nem beszélek Bieberrel Nashel viszont minden nap váltottam pár szót.
-Mi lenne ha nem mennék?-morogtam Savannának.
-Ne hülyéskedj már. Nélküled nem lesz buli. Kapj elő valami göncöt és induljunk.- nyaggatott. 10 percet álltam a szekrényemnél mikor megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy fekete szűk egybe ruha vörös cipő. Kivasaltam hajamat, kihúztam szememet és elindultunk a suliba. Rengeteg diák volt. Pár irigykedő pillantást láttam, abszolút nem tudom miért hisz volt nálam milliószor szebb lány. Csodálatosan volt feldíszítve a tornaterem. Mindenhol lufik csillogó szarok és reflektorok. Oldalra pillantottam és megláttan Sierrát aki Biebsel karöltve jött. Justin belenézett szemembe majd tetőtől talpig végig mért. Szeme megcsillant és elnyíltak ajkai. Nem tudtam erre mit reagálni csak megfordultam és bevetettem magam a táncoló tömegbe.
-Nash, nem beszéltél vele?-ültem le mellé.
-Nem. Tudod Ali, félek,hogy ez a hajó elúszott.
-Jajj Nash, megoldódik idővel minden hidd el.-szorítottam meg kezét biztatóan. Hirtelen kivágódott az ajtó és Jonatan és Lisa lépett be.
 -Ha megint vissza akartok hívni..
-Ali!-szakított félbe.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Új maffia jött Memphisbe, elkapták Dereket. Meg kell mentened.
-A kurva életbe.-kiáltottam fel idegesen. Ledobtam magassarkúmat kiszaladtam a kocsihoz és teljes gázzal mentem a bázisra.

 Bethany

Hétfőn mikor beértünk a suliba mindenki a suliújságot forgatta a kezében. 

- Bethany!- kiabál Kate.- Láttad az újságot?- kérdezi pánikszerűen.

- Nem.- mondom furcsállva.

A kezembe nyomja , majd amit legelőször megpillantok az a címlap. Amin én vagyok és Justin. A cím pedig a következő: Nash már a múlté. Bethany ismét Justinnal van

- Mi az isten?- kiáltok fel. Justint látom meg a tömegben. A suliújságosok és tévések körbeveszik.- Justin!

Kirántom a tömegből. 

- Ez nagyon gáz.- mondom hisztérikusan. 

- De mi nem is...

- Nem hát! Ezt nem hiszem el!- kapok a fejemhez.- Ki írta ezt a cikket?- kérdezem Lizt a sulitévé műsorvezetőjét. 

- Nem mondhatom meg.- mentegetőzött.

- Oh, dehogynem .-mondom mérgesen. 

- Mondd el!- dühöng Justin is.

- Öhm, Emily. Emily Foster.

- Hazel húga?- csodálkozom.

- Igen.-dadogja a lány. Én és Justin felrohantunk a harmadik emeletre ahol a szerkesztőség van. 

- Emily!- ordítom el magam. A lány mosolyogva jön el a gép elől.

- Mondjad.

- Ez.- mutatok az újságra.- Mi?

- Egy újság. Szerintem. Nem is értem, hogy lehetsz végzős.

- Na idefigyelj.- szól közbe Justin.- Azt hiszed mindent megtehetsz hm? Hadd tájékoztassalak aranyom, hogy rosszul hiszed.

- Nekem csak egy célom van.- mondja.- Össze foglak ugrasztani titeket Breaker. Grierrel. És akkor ő az enyém.-néz rám elég elmebeteg fejjel.

- Ha még egyszer hasonlót jelentetsz meg a lapban. Nagyon megbánod.- mondja Justin. Én pedig ledermedten álltam ott. Nashre pályázik. Becsengettek, én és Justin pedig rohantunk órára. Tesi...jaj.

- Breaker ezt nem hiszem el, hogy már megint más késik miattad!- kiabálja teli a tornatermet a tesitanár. 

- Elnézést tanár úr. Bethany miattam késett.- mondta Jus. 

- Hagyjad. Csak kihúzom már vele valahogy ezt az évet.- súgom neki, majd odasietek Nashhez.

Ő rám néz, majd nem is foglakozik velem.

- Jól van. Szedjük két felé az osztályt. Kosarazunk.- mondja a tanár, majd köztem és Nash közt meghúzza vonalat. Nash elfordul, majd a csapattársaihoz megy. Alicia is ott van. És Hazel. Én pedig Justinnal voltam együtt.- Oké akkor Bieberék vegyenek fel piros mezt. Grier ti pedig kéket. -Justin berohant a mezekért majd kiosztotta őket. Aztán a tanár megfújta a sípját és megkezdődött a játék. A kékek viszik el a labdát. Nash és Cameron átrohanják az egész pályát, míg tőlünk páran próbálják elhozni a labdát. Ami ugye lehetetlen. A kékek közül valaki próbál kosarat dobni, én pedig odarohantam és felugrottam érte. Brendonnak passzolom, majd rohanok tovább, ő pedig visszadobja. Háttal megyek a palánkig, de mivel nekem sincs hátul szemem valakibe beleütköztem aki pedig elég szépen belém rúgott. Eldobom a labdát és elesek a földre. Látom, hogy Nash áll mögöttem. 

- Ugye csak viccelsz?!- nézek fel rá.

- Bocs nem hallom.- mondja, majd elrohan tőlem.

- Breaker kapd fel a segged a földől, nem vagy te felmosórongy!- kiált rám a tanár. 

Nash nagyon megharagudott rám. Hihetetlen. 

- Jól vagy?- húz fel a földről Justin.

- Persze. Jól vagyok..

Aztán óra végén elrohan. Valószínűleg Aliciához, akinek a kezén elég sok piros csík díszelgett. Szívesen elmondanám neki, hogy ennek semmi értelme, nem lesz jobb, de nem avatkozom bele. Én Nashhez igyekszem aki Cameronnal beszélget.
- Grier.- veregeti meg Cam Nash vállát.
- Mi van?-néz rám megvetően Nash.
- Figyelj.. én csak..öhm...tudod..-makogom.
- Breaker , ha nem akarsz valami értékelhetőt mondani, akkor én inkább megyek.- sarkon fordul és elmegy.
Legszívesebben utána rohantam volna, de nem tettem. Épp az öltöző felé mentem ,mikor két ismerős hangot hallottam meg. Justin és Alicia volt.
- Akadj le rólam könyörgöm!- mondja Ali. Én pedig szorosan a falhoz nyomulok.
- Most mi rosszat tettem?- tárja ki két ezét Justin.
- Szeretlek, sosem ártanék neked.-figurázza ki Al Justint.- Jó duma volt, de mégis ártottál.- reménykedem benne, hogy megtudom miről van szó.
- Sajnálom, én csak, tudod..szeretem Bethanyt.- mondja Justin. Én pedig a szám elé kapom a kezem.Tágra nyílt szemekkel bámulom a fehér falat.
- Ezt mondhattad volna korábban is te szerencsétlen.- ordította Ali sírva,majd mellettem elrohanva bement az öltözőbe. Én pedig miután átöltöztem beszéltem Justinnal.
- Mi történt közted és Alicia között? Hallottalak titeket az előbb.
- Hallottál minket? Mármint mindent?
- Nem.- rázom meg a fejem. Néha lehet hazudni.
- Hát, igaziból semmi csak szóval..
- Justin még csak egy napja vagy itt! Türtőztesd magad!
- Nyugi nem fogok hülyeséget csinálni.- mondja kicsit feszengve.
- Már azt hittem valami komolyabb dolog volt.- mondom kínosan.
- Dehogyis semmi ilyesmi..
Bólintok,majd az osztályba megyünk. Alicia ezek szerint valószínűleg hiába hisztizett. Nem is értem miért csinálja a fesztivált.. Az órára sírva jött be.
- Nem értem. Sírni én is tudnék.- motyogom magamnak.
- Breaker ne vond el a figyelmem.- mondja Nash.
- Könyörgöm hagyj békén, ha már nem bírsz velem normálisan viselkedni!- álltam fel és csaptam az asztalra. Már a sírógörcs kerülgetett,de magamban csak annyit mondtam "Nem sírhatsz. Nem sírhatsz. Nem sírhatsz."
- Bethany! Üljön le!- utasított a tanár.
- Elnézést.
" Ne engem okolj a saját hibáidért. " olvastam a szöveget a fecnin amit Nash dobott a tolltartómba.
- Hihetetlen vagy.- mondom halkan.
- Te is. És gyerekes.
- Én? Én vagyok gyerekes? Nash annyira hiszékeny vagy, hogy az már szánalmas.
- Tudnék mesélni arról, hogy mi a szánalmas.- mondta megvetően.
- Ne szólj hozzám.- mondom, majd egy székkel odébb ültem.
Szerencsére hamar kicsengettek. A következő órán az osztályfőnök jelent meg egy tánctanárral.
- Gyerekek álljatok párokba!- intézkedett.
Nash ismét az ofőhöz került. Érdekes. Én és Brendon ismét együtt táncoltunk. Justin pedig Hazellel. Legalábbis addig amíg le nem kért Brendontól.
- Nem tudok táncolni.- mondja mosolyogva.
- Én sem. Én  a próbákon eddig csak ülhettem. Megrepedt a lábamban egy csont.
- Nem mondtad.
- Mikor mondtam volna?
- Jól van fiatalok. És tanárnő.- mondja a tánctanár mire mi felröhögünk.- Szóval most álljatok páronként körbe.- folytatja mi pedig körbe állunk. A tanárnő és Nash kerül mellénk.- Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy mikor letáncoltátok a nyolc ütemet minden lány cseréljen párt. Mondjuk a tőle balra állóval. Vagyis menjünk körbe.- mondta. Balra nézek.
- Menjünk inkább jobbra!- mondom kínosan.
- Bethany ez nem kívánság műsor.-rikácsol a tanárnő. Sóhajtok egyet, majd a tánctanár beindítja a zenét. Egyre idegesebb vagyok. Alicia kerül a helyemre én pedig egy mély levegőt veszek, majd inkább próbálok beletörődni a szituációba. Nash megfogja a derekam én pedig a vállára teszem a kezem. Egy apró mosolyt fedezek fel.

A földet pásztáztam. Nem mertem a szemébe nézni. Nash valamit a vállam felett nézett. De lehet,hogy elbambult. Pár pillanat alatt az arca szomorúvá vált. A zene leáll én leveszem róla a kezem, ő azonban még mindig a derekamon pihenteti a kezét.
-Nash..
-Hm? Oh.. -leveszi a kezét rólam. Kate tekintetével találom szembe magam. "Nem lesz semmi baj." olvasom le a szájáról a szavakat.
A suliban kezdett elterjedni a hír miszerint pénteken buli lesz. Tele lett minden plakátokkal és a sulirádióban minden második percben bemondták az eseményt. A nap végén alig vártam, hogy hazamehessek.

Egész héten nem beszéltem Nashsel. Viszont Justinnal viszonylag sok időt töltöttem. Aztán eljött a péntek este. Otthon a szekrényem előtt állva gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Aztán végül egy szakadt farmerre,bakancsra és fekete pólóra esett a választásom.
- Ugye most csak szórakozol, hogy ebben jössz?-nézett rám Justin.
- Nem jó?
- De, csak azt hittem valami szoknyában jössz.
- Jólvan akkor átöltözök. -mondtam majd felrohantam az emeletre es átöltöztem. Aztán beszálltunk Justin kocsijába és a sulihoz mentünk. Bent üvöltött a zene én pedig Justinba karolva tipegtem a magassarkúmban.
- Drágam nagyon szép vagy. - rohant mellém Kate.
- Te is. Nash itt van?
- Igen. Aliciaékkal van ha jól láttam.
- Tényleg?
- Igen. -mondja.- Én most bemegyek mert Cameron már biztos keres. -rohan el egy pillanat alatt. Mi is pár perccel később a terembe mentünk.

Justin ledermedve nézett végig Alicián aki egy viszonylag kihívó passzos fekete ruhát viselt amit én nem vettem volna fel egy sulibuliba.
- Inkább menjünk.- húzom odébb Justint mikor Alicia mit sem foglalkozva vele odébb sétált. Nash jött el előttem pár méterrel, majd Aliciaék felé tartott.
- Nekem semmi kedvem nem volt eljönni.-mondom.
- Csak próbáld meg jól érezni magad.
- Menjünk ki egy kicsit. Nem érzem jól magam. Túl nagy a tömeg.- Justin megfogja a kezem majd a büféhez megyünk. Leültem egy székre Jus pedig egy üveg vizet hozott nekem.
- Köszi.
- Jobban vagy?
- Igen egy kicsivel.
- Nash zavar. Igaz?
- Nem. Azt csinál amit akar.
- Biztos?- vonja fel az egyik szemöldökét.
- Persze.- mondom, de nem merek a szemébe nézni.- Menjünk vissza.
Justin berántott a tömegbe és próbálta oldani a gátlásaimat. Nem akartam nagyon semmit sem csinálni, de a végén egész jól éreztem magam. Azonban pár ismerős ember tartott felénk.
- John?- nézett a távolba Justin.
- Gáz van.- lépett mellénk John és Adam.
- Mi az?- kérdezte Justin.
- Új maffia jött a városba. Kell a segítségetek.
- Mondtam már hogy nem szállok vissza.- ráztam meg a fejem.
- Dehogynem.-mondta Adam, majd összekacsintott Jussal aki a vállára vett és elindultak velem ki az épületből.
Brandon is társult hozzánk, mint kiderült azután került a Ceasthez, hogy én kiléptem.
- Csini alsónemű.-vigyorog Brendon aki mögöttünk jött.
- Idióta! - fogtam meg a szoknyámat és próbáltam lejjebb húzni. 

Beszálltunk a fekete furgonba, majd a központ felé mentünk.
- Annyira utállak titeket!-mérgelődtem.
- Mi is köszönjük, hogy velünk jössz. -vigyorgott mellettem Justin.